1870. április 30-án született Komáromban, élete nagy részét Ausztriában élte le, de tizenkét éves koráig csak magyarul beszélt és mindig magyar állampolgár maradt. 1880-tól Budapesten, a Nemzeti Zenedében tanult, majd a prágai konzervatóriumba is járt, ekkor igen szerény körülmények között élt. Hangmester lett, majd apja karába szegődött szólóhegedűsnek, 1890-től katonakarmesterként végigjárta a monarchia városait.

Lehár Ferenc 1902-ben Bécsben telepedett le. Hírnevét a császárvárosban egy keringő alapozta meg: Paulina Metternich hercegnő farsangi báljának arany és ezüst volt a jelszava, azaz a mulatságon a hölgyek arannyal és ezüsttel átszőtt ruhákat viseltek, a fiatal Lehár pedig megkomponálta Arany és ezüst című keringőjét. Még abban az évben bemutatták első operettjét, a Bécsi asszonyokat, s a siker lehetővé tette, hogy otthagyja a hadsereget. A drótostótot már sorozatban százszor játszotta a pesti Magyar Színház, majd 1905-ben színre került legnépszerűbb alkotása, A víg özvegy. A premier kis híján kudarcba fulladt, mert a bemutatásra alig költöttek, alig próbáltak, a közönség pedig nem értékelte a hagyományos bécsi stílustól elütő művet. A Víg özvegy mégis világsikert aratott, New Yorkban 416 alkalommal játszották.

Lehár Ferenc legtöbb művének Bécsben volt a premierje, de valamennyit rövid időn belül Budapesten is műsorra tűzték. Átélte mindkét világháborút, siker övezte, sokat utazhatott. 1926 és 1938 között Berlinben, majd ismét Ausztriában, Bad Ischlben lakott. 1945 után Zürichbe költözött, s csak halála előtt tért vissza Ausztriába. Művei közül világsikert aratott a Luxemburg grófja, a Cigányszerelem és A mosoly országa. Gyakran játsszák A három grácia, A cárevics, a Paganini, a Friderika és a Giuditta című műveit is. Összesen 31 operettet írt.

Munkáit friss színpadi ötletek jellemezik, fantáziájával, technikai igényességével, humorával megújította a hagyományossá vált bécsi operett stílusát. Az operett (melynek egészére jellemző A mosoly országa cím) a Monarchiában és utódállamaiban a könnyű szórakoztatás alapműfaja lett, jelesei között számos magyart találhatunk (Kálmán Imre, Jacobi Viktor, Huszka Jenő, Szirmai Albert, Ábrahám Pál). Lehár ostobácska történetek és egysíkú figurák helyett élő embereket állított a színpadra, s dallamos, fülbemászó melódiái ellenére olyan követelményeket támasztott a zenekarral és az énekesekkel szemben, amilyenekhez azok korábban nem szoktak hozzá.

Lehár Antal nevű öccse legitimista katonatisztként 1921-ben részt vett a királypuccsban, emiatt le kellett szerelnie. Lehár Ferenc nem kérte Horthy közbenjárását, mint ahogy akkor sem keresett hatósági védelmet, amikor az Anschluss után a Gestapo el akarta hurcolni "hibás" születésű feleségét. Az asszonyt a szomszédok rejtették el és így megmenekült. Lehár Ferenc 1948. október 24-én halt meg Bad Ischlben, egykori villája ma múzeum és a helyi színház is a nevét viseli.