A Csöcsiang tartományban született férfi, akit Sanghajban ért a halál, műfordítói munkásságát 1960-ban kezdte meg Cao Jing művésznéven. Nemzetközi viszonylatban is kivételesnek számító tevékenységéért, Tolsztoj összes művének kínaira fordításáért 1987-ben Moszkvában megkapta a Makszim Gorkij Irodalmi Díjat. Ő az egyetlen kínai, aki eddig ebben az elismerésben részesült.

Seng egy olyan korszakban, a Csing-dinasztiát (1644-1911) követő évtizedekben nyitott ablakot a kínaiak számára a világirodalom orosz kiválóságainak bemutatásával, amikor még csak kevesen beszéltek idegen nyelvet és az orosz irodalom nagyrészt ismeretlen volt a kelet-ázsiai országban.

Lermontov, Csehov és Gorkij addigra már megjelent műveit japán nyelvből fordították. Magazinokban, folyóiratokban pedig az 1920-as években feltűnt ugyan Tolsztoj, Dosztojevszkij, Csehov és Puskin, de kínai tolmácsolói többnyire angol fordítást használtak.

Seng tehetős családban látta meg a napvilágot Ningpo városában, apja és nagyapja is orvos volt. 14 éves korában, a második kínai-japán háború idején költöztek Sanghajba. A következő évben, 1938-ban kezdett oroszul tanulni egy a nyelvi óraadást újságban hirdető orosz nőtől és Csiang Csun-fangtól, aki akkor már orosz irodalmat fordított, és nem mellékesen a kommunista párt illegalitásban működő sanghaji szervezetének tagja volt.

Seng 1945-től szerkesztőként és fordítóként dolgozott egy kiadóhivatalban. 1960-tól fogott Tolsztoj műveinek fordításába, mivel azonban a kínai-szovjet kapcsolatokban törés állt be, e tevékenysége hamar megszakadt. A kulturális forradalom idején őt is megbüntették, megkínozták, 1969-ben gyomorvérzést kapott, 1975-ben nem részletezett körülmények között csontja is tört.

Teng Hsziao-ping rehabilitálta, a Kínai Fordítók Szövetségének alelnöke lett, és a sanghaji fordítók, illetve írók szövetségében is alelnöki posztot kapott, a Hsziamen Egyetemen volt professzor. Körülbelül 20 éves munkával, 1998-ra végzett Tolsztoj összes művével, ez 2004-ben jelent meg egy sorozatban. Egyszer azt nyilatkozta, a Háború és békét 3-4-szer olvasta el, hogy minél pontosabb lehessen. 2006-ban az Orosz Írószövetség tiszteletbeli tagjai közé választotta.