Az egri és a szekszárdi bikavérek karakterükben eltérnek egymástól, hiszen az egyik északi, a másik déli fekvésű borvidék. Közös azonban bennük, hogy a vörös házasítás alapját mindkét borvidéken a kékfrankos jelenti. Hogy ez mennyiben érezhető a borokban, arról személyesen is meggyőződhetnek a borkedvelők az Eger-Szekszárd Bikavér Párbaj pénteki kóstolóján - közölték a szervezők az MTI-vel.
    

Nem kizárólag a borászok döntenek arról, hogy mely szőlőfajták kerüljenek a bikavérekbe, az adott borvidékre vonatkozó szabályozást is figyelembe kell venniük. Mind az egri, mind a szekszárdi előírások egységesek abban a tekintetben, hogy a bikavér alapját a kékfrankosnak kell adnia - emlékeztet a közlemény.
    

"A termőhelyi adottságokból fakadó egyediséget leginkább olyan fajtákon keresztül lehet bemutatni, amelyek önmagukban is egyéniségek, de hagyják érvényesülni az őket körülölelő klímát, talajt, összességében a természeti környezetet is. A kékfrankos erre tökéletesen alkalmas, hiszen szép savai, gyümölcsössége, jó szerkezete mindezt garantálja" - idézik a szervezők Mészáros Gabriella borismereti szaktanárt.