"Hátborzongva vártuk már hónapok óta a hírt, hogy Csoóri Sándor befejezi földi pályafutását. Most már szomorúan és a kilátástalanság ködében tapogatózva mondhatjuk: megszűnt a földi léte a magyar szellemi élet Illyés Gyulával kezdődött 20. századi sorának utolsó képviselőjének is" - mutatott rá Duray Miklós, aki az elhunytban pályatársat, barátot és harcostársat veszített el.
 

Elmondta: Csoóri Sándort Pozsonyban már a rendszerváltozás előtt eszményeik élő megtestesítőjeként fogadták, "mert a nemzet szellemiekben lehetséges meglényegülésének tiszta alakja volt, egy felszabadult ember, aki köntörfalazás nélkül fejezte ki gondolatait, a kommunista rendszer erkölcsöt züllesztő és értékeket romboló handabandázása közepette is".
    

Duray szerint az író halála után fel kell tenni a kérdést: felépül-e egy olyan új nemzedék, amely követheti a huszadik századi nagyokat.
    

"Biztosan bekövetkezik, lehet, hogy első sarját már bölcsőben ringatják, talán a közelünkben. Addig azonban ne nyugodj békében, míg nem győződsz meg arról, hogy él és dolgozik a folyamatosság" - üzente elhunyt barátjának a felvidéki író, utalva Csoóri Sándor életművének egyik fő üzenetére, a Kárpát-medencében és a nemzetben gondolkodásra.