Lanczkor Gábor a rendezvény keretében két különböző helyszínen is felolvasott verseiből, amelyek aztán török fordításban szintén elhangzottak. A fiatal költő a fesztiválra egy magyar és egy angol nyelvű írását hozta el, egyik sem jelent meg még önálló kötetben. A művész a versfelolvasást meg-megszakítva szájharmonikával rövid, improvizatív dzsesszdallamokat adott elő, azt kifejezve, hogy a költészet elválaszthatatlan a zenétől.

A költő az utolsó felolvasását követően az MTI-nek elmondta, hogy Törökországban a versírásnak még megvan az a romantikus, "szép" koncepciója, amely már kevésbé jellemző nyugaton, ahol a "lelkes, ünnepi" attitűd helyett a profizmus kap nagyobb hangsúlyt.

Hozzátette: nem először jár Isztambulban, 16 évvel ezelőtt már volt ott, de a város időközben óriási fejlődésen ment keresztül. Megjegyezte, hogy a török emberek egyfajta "elemi testvériség" érzésével viseltetnek a magyarok iránt, amely az Isztambuli Magyar Intézetnek (IMI) köszönhetően a mi részünkről is egyre inkább előtérbe kerül. Úgy vélte, hogy a program során a legtöbb résztvevő között termékeny párbeszéd alakult ki, személy szerint az olasz Claudio Pozzani hangköltészete tetszett neki különösen.

Lanczkor verseit Sipos Áron, az IMI kulturális titkára fordította török nyelvre. Sipos Áron szerint a fesztivál az elmúlt évhez képest rengeteget változott, a mintegy tucatnyi helyszín sokszínű, és a metropolisz frekventált részeire került, szerepelt például köztük egy tulipánmúzeum és a híres Elsüllyedt Palota is. Az új koncepció révén a rendezvény tömegekhez ért el - mutatott rá.

A török irodalmat mások mellett a neves Mario Levi, Ahmet Ümit és Iskender Pala képviselte a fesztiválon. Ausztráliától kezdve, Kínán át Argentínáig összesen 20 országból érkeztek Isztambulba az olyan neves alkotók, mint a szlovén Drago Jancar vagy a francia Éric Sadin.