Berecz Boglárka: Félelmeink

Dézsi Fruzsina: Nehéz az istennek velünk

Drubina Orsolya: A brémai kritikusok

Kele Fodor Ákos: Az egyse

Kemény Zsófi: Tiszavirág és Bölömbika

O.Horváth Sári: Életigen

A Nyílt Fórum következő fordulója februárban új helyszínen, Nyíregyházán lesz a Móricz Zsigmond Színház társszervezésében, ahol a darabokat bírálók véleményezik majd több ülésben. Március végén, április elején a debreceni Deszka Fesztiválon, a Csokonai Színházban mutatkoznak be szerzőink és a készülő darabok. Júniusban a Pécsi Országos Színházi Találkozón felolvasásokon ismerkedhetnek meg a nézők a művekkel az Irodalom és Művészetek Házában. Végül ősszel a Nyílt Fórum Füzetek sorozat idei kiadványában nyomtatásban is megjelenik a hat elkészült alkotás.

Köszönjük az idei válogatásba be nem került szerzők bizalmát is,  jó munkát és sok sikert kívánnak a válogatók!

Bíró Dénes, Blastik Noémi, Dobák Lívia, Kovács Krisztina, Lőkös Ildikó, Orbán Eszter, Radnai Annamária, Sediánszky Nóra, Szokolai Brigitta, Upor László

Berecz Boglárka: Félelmeink

A szerzőről:

Ha szín lehetnék, okkersárga lennék. Ha állat lehetnék, madár lennék. Ha betegség, sclerosis tuberosa, ha vers, egy rapszódia, ha bútor, éjjeliszekrény, ha Harry Potter szereplő, Lupin, ha virág, pitypang, ha használati tárgy, fogkefe, ha fűszer, fahéj, ha Disney hercegnő, Megara és így tovább, és így tovább…

A színdarabról:

A Matild elment. Vagyis meghalt. A gyász után mindenkin a halálfélelem lesz úrrá: ő lehet a következő. Ahogy a maguk módján küzdeni kezdenek az élet természetes rendje ellen, szépen lassan kiderül, hogy van, ami félelmetesebb, mint a halál. Történetem szereplőit mindenki ismeri: átadjuk nekik a helyet a buszon, (vagy elérik, hogy átadjuk), váratlanul beszélgetni kezdenek velünk a zöldségesnél, ezekamaifiatalok tekintettel néznek ránk, ha kettőnél több sört veszünk a Sparban, és akkor is tukmálják belénk az ételt, ha már több mint jóllaktunk. Ők a világ öreg nénijei.

Dézsi Fruzsina: Nehéz az istennek velünk

A szerzőről:

Dézsi Fruzsina (1995) kritikus, szerkesztő. 2017-ig az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar alapszakos hallgatója, jelenleg a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem drámaírói mesterképzésén tanul.  2018 novemberétől a Lumiere Filmiskola forgatókönyvíró hallgatója, tagja a Színházi Kritikusok Céhének és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. 2019-től a dunszt.sk kulturális portál, illetve a Prae irodalmi és kultúratudományi folyóirat szerkesztője.  

A színdarabról:

A háborút nem az emberek, hanem a politikai eszmék vívják, és ezek az eszmék éveket, évtizedeket vágnak ki az életből: állampolgárok nem, csak torzók maradnak. Torzók, akik detektálják a széthullást, egyetlen heroikus küzdelmük pedig önmaguk megfogalmazására, megértésére és ösztönszerű felmentésére irányul. Lábjegyzeteket írnak az elhazudott valósághoz. Ez az azonban korántsem olyan egyszerű a létdilettantizmus korában, hiszen abban a pillanatban, hogy a nemzetnek teste lesz, az ember megszűnik létezni. És akkor nem marad semmi, csak a felégetett ország.

Drubina Orsolya: A brémai kritikusok

A szerzőről:

"Színháznyüzsgő. Volt színésztanonc, játszott rövidfilmekben, állt színpadon, magyarázott azoknak, akik álltak a színpadon, dolgozott dramaturgként elvetélt ötleteken, főzte már a kávét neves rendezőknek, főzte már a teát saját gyermekszínjátszóinak, írt vitriolos színikritikákat, ráérősen megjelennek prózaversei, a Trafó sajtósaként is tevékenykedik, és a tavalyi Nyílt Fórum gondozásában megjelent első drámája, a Sárkányterminál. Most éppen a második, A brémai kritikusok fölött őrlődik."

A színdarabról:

A darab négy elesett ember sorsát, jelenét, jövőtlenségét fonja össze, egy akárhol fellelhető köztéri parkban. Ez a négy idős, senkinek se kellő, leginkább utcán élő szereplő a jól ismert Grimm testvérek állatmeséjének párhuzamos szereplőivé válik.

Kele Fodor Ákos: Az egyse

A szerzőről:

Kele Fodor Ákos, intermediális író, drámaíró, a Tea Kiadó főszerkesztője. 2008-tól az Erdélyi Vándorszínház színműírója. Partifecskék, tangapapucsok című darabja 2011-ben a JAK és a Merlin színház közös, „Add ide a drámád!” elnevezésű pályázatán a nyertesek közé került. Könyvei: Textolátria (versek; Gérecz Attila-díj, 2011), Echolália (multimédia, 2016), A szív vége – cigány újmesék (2018).

A színdarabról:

Az egyse a XIX. századi magyar daljáték soha nem létezett tragikus válfaja, a fekete daljáték, melynek zenés betétei Kárpát-medencei népek népdalainak dallamára íródtak.

A mesei 18. században játszódó kísértethistória egy kuruc kori kincs és az „angyalcsinálás” kapcsolatáról szól. A darab arra a hipotézisre épül, hogy legkésőbb a kuruc küzdelmek idején történt dúlások és fosztogatások eredményezték azt a mélyszegénységet, amelyből később az egykézés kultúrája kinőtt.

A magyar folklórirodalom döbbenetesen gazdag a magzat- és csecsemőgyilkosságok praktikáiban és a hozzájuk kötődő, nemritkán igen horrorisztikus hiedelmekben. Az egyse ezt a hagyományt eleveníti meg nagy részletességgel, továbbá valós, a kurucz kor elbeszélő költeményeiben is megőrzött, kegyetlen történelmi eseményeknek is emléket állít.

Kemény Zsófi: Tiszavirág és Bölömbika

A szerzőről:

1994-ben született, slammerként indult, eddig három és fél könyve van (két regény, egy verseskötet és egy fél krimi). A Tiszavirág és bölömbika az első drámája.

A színdarabról:

A négyszereplős dráma két kétpólusú személyiség viharos és tragikus szerelmi története a budapesti wannabe-művész félvilágban, avagy hogyan pergessük le minél nyomtalanabbul a húszas éveinket.

A négyszereplős dráma két kétpólusú személyiség viharos és tragikus szerelmi története a budapesti wannabe-művész félvilágban, avagy hogyan pergessük le minél nyomtalanabbul a húszas éveinket.

O. Horváth Sári: Életigen

A szerzőről:

O. Horváth Sári 2017-ben végzett színházrendező szakon Bocsárdi László osztályában Marosvásárhelyen. A rendezés mellett íróként is dolgozik független és kőszínházi előadásokban Magyarországon és Romániában egyaránt.

A színdarabról:

A darab a halál, a hiány, az elvesztés, a halálhoz és az élethez való jogot és jogtalanságot, az élet és a halál határainak feszegetését állítja középpontba. Helyszín a mai Magyarország, annak törvényeivel, társadalmi közvéleményével, ki mondott kérdéseivel, ki nem mondott válaszaival, vagy éppen fordítva, ki nem mondott kérdéseivel, kimondott (kész) válaszaival. Ezen felül/belül kutatja még a test változásait, esendővé válását, és azt, milyen mértékben vagyunk urai saját testünknek és lelkünknek, mik azok az energiák, traumák, amikor az ember elveszti teste irányítása felett a kontrollt.

A tavaly megismert Lenni vagy nem című dráma folytatása, egy tervezett trilógia második része. Az egyes részeket a közös motívumrendszer és a közös szerkesztési elv köti össze, valamint minden rész a létezés alapvetői fogalmait járja körbe.