"Ez az egész 2013-ban kezdődött, amikor felmentem a WUdang hegység csúcsára, egy kolostorhoz... 22 ezer lépcső. Fizikai és szellemi kihívás. A hegy ösvényei és lépcsői azonban nem egyenesen felfelé tartottak. Néha lefelé is kellett menni. Ez volt a hegy első tanítása. Olykor lefelé is kell menni, hogy eljussak valami magasabb helyre.

Aztán jött a második tanítás: hogy élem meg az utat? Amikor lefelé megy a lépcső, olyankor lefelé megyek vagy felfelé? Vagy-vagy? Hiszen miközben lefelé lépek, pontosan tudom, hogy felfelé megyek, a hegytetőre, a kolostorhoz. Egyszerre megyek le és fel is. Is-is" - mondja Goda Gábor, az Artus vezetője, a MINDEN (is) rendezője. 

Az önellentmondás jó ideje az Artus egyik alaptémája. Hogyan jelennek meg az életünkben olyan lényegi fogalmak, mint például a minden, a semmi, az örökké, a soha és a csend, amelyek - ha jobban belegondolunk - a valóságban nem is léteznek. Vagy igen? Hiszen évezredek óta ezeket kutatjuk.

a 'kis minden'

A 'kis minden' fraktál, a nagy, örök, végtelen és felfoghatatlan Mindenség felfogható, emberi léptéke. Annyi, amennyit életünk során a teljességből megérzünk, megsejtünk. A 'kis minden' megjelenhet egy mozdulatban, egy ölelésben, egy ölelésben, egy szóban, ami nem több és nem kevesebb, mint a 'nagy minden' lehelete.

Milyen ember vagy?

Nyitott vagy zárkózott? Önző vagy önzetlen? Bűnös vagy ártatlan? Merev vagy rugalmas? Bátor vagy óvatos? Szabálykövető vagy öntörvényű? A régi vagy az új dolgok vonzanak? Tanulsz vagy felejtesz? Felfelé mész vagy lefelé? A tetteidnek oka vagy célja van?

Vagy az egyik, vagy a másik? Választani kell? Egyetlen igazság van? 

vagy - vagy? 

Milyen könnyű, milyen egyszerű lenne így. Nem 'vagy-vagy', hanem 'is-is'. Minden is.

Amikor sikerül a kényszerű 'vagy-vagy' helyett megélnünk a 'minden is-is' egyensúlyi állapotát, akkor juthatunk a 'kis minden' emberléptékű univerzumába, ahol mindenki úgy lehet önmaga, hogy közben mégis kapcsolódik a többi emberhez.