Neked már megvan a heti Praedád? / PRAE.HU

Az art&design rovat május 23-tól új kiállítás és eseményajánló cikksorozattal jelentkezik kéthetente hétfőn, a PRAEdával, melyben a korábbi gyakornokok, és most már jelenlegi szerzők mutatják meg saját szemszögüket, hogyan választják ki azokat a képzőművészeti programokat, amelyekről nem érdemes lemaradni. A lehetőségek rengetegében könnyű eltévedni, azonban a négy szerző arra vállalkozott, hogy éles meglátásaival és személyes megjegyzéseivel utat mutasson a kalandvágyó olvasónak. Kiállítások és kulturális események, kerekasztal-beszélgetések – itt az ideje célba venni a heti prédát, feltárni a dzsungel sűrű, zajos világát!

Néhány szó a PRAEda-sorozat szerkesztőiről:

Győrfi Laura: többnyire kortárs festészeten és kísérleti műfajokon töprengő egyetemista vagyok, ezért a terpentinszagot követem, ha valami izgalmas helyen akarok kikötni. A képzőművészet határterületei érdekelnek; legyen szó akár intermédiáról, digitális művészetről, ökoesztétikáról vagy poszthumanizmusról. Szívesen koccintgatok galériaterekben, de ha találok egy földalatti kerekasztal-beszélgetést, ígérem, nem tartom magamban. Megpróbálok ott lenni a fiatalabb művészek szárnybontogatásainál is, ki ne hagyjunk valami történelmi pillanatot.

Novotny Gergely: lassan 25 éves leszek, de a múlt megszállottja. Ebből kifolyólag a tekintetem gyakran a retrospektív kiállítások felé terelődik. Egyszerűen könnyebben oldódom fel a számomra biztonságot nyújtó időtállóság érzésében. Itt az ideje, hogy befogadóbb módon viszonyuljak az ország kiállítótereihez, bár valószínűleg elcsábulok majd egy-egy pazar épület láttán. A kiállítások időszakosak lesznek, de én állandó maradok.

Szakács Emese Bíbor(ka): kommunikációelméleti területről érkeztem, ezért a kortárs művészetekhez is ebből a nézőpontból kapcsolódom. Számomra a mediális összefonódások, a tér, az alkotások és a szemlélők, beleértve a saját benyomásaimat is, mind érdekesek. Legyen szó egy galéria zsúfolt megnyitójáról, vagy egy budapesti nyüzsgéstől távoleső eseményről, egy különleges épületben felbukkanó pop-up kiállításról, vagy egy éppen ígéretesnek tűnő könyv bemutatójáról. Szabadidőmben szobakertészkedem, origamizok, járom Európát és brutalista épületeket fotózom, hogy aztán a Google Maps gamifikációs platformján függőségig térképeket szerkesszek.

Lang László: angol és művészettörténet szakos egyetemista vagyok. Ahogy az életben, úgy a művészetben is túl sok minden foglalkoztat egyszerre, a trecento festészettől Erdély Miklóson át pályakezdő művészek kocsmakiállításáig. Legnagyobb biztonsággal a régebbi korok művészetéről írok, de szívesen ugrok fejest a szakterületemtől egészen távol eső témákba is.