Haumann Péter méltósággal viselt hosszú betegség után hunyt el szombaton délután.

Haumann Péter Budapesten született 1941. május 17-én. Orvosnak készült, a Toldy Ferenc Gimnázium színjátszó körében azonban egyik tanára felismerte tehetségét és a színi pálya felé irányította.

1963-ban friss diplomásként Debrecenbe szerződött, onnan Pécsre vezetett az útja. A Dunántúli Színházak Fesztiválján látta meg Gyurkó László, aki szerződést ajánlott neki az újonnan alakuló 25. Színházban. Ezután rövid ideig játszott a József Attila Színházban, 1973-ban került a Madách Színházhoz, ahol számos jelentős szerepet játszott, és a társulat vezető művésze lett. 1988-ban a Nemzeti Színházhoz, majd az Arizona Színházhoz, egy évre a Radnóti Színházhoz szerződött, 1994-től 2016-ig a Katona József Színház tagja volt.

Egyedi orgánumú, sokoldalú művész, sajátos humorral megformált vígjátéki alakjai mellett drámai erejű alakításaival is emlékezetes sikereket aratott.

Már első jelentős szerepe, a Platón műve alapján készült Szókratész védőbeszéde című monológ országosan ismertté tette: fiatalon is hitelesen személyesítette meg a halálra ítélt, agg filozófust. A darabot évtizedeken át műsorán tartotta, csiszolta, érlelte, sőt hangoskönyv formájában is megjelent.

Emlékezetes alakítása volt az Állítsátok meg Arturo Uit címszerepe, a Sok hűhó semmiért Benedekje, a Hamlet Claudiusa, kiváló volt mint Volpone Ben Jonson darabjában, vagy Albinként az Őrült nők ketrecében.

Több mint háromszáz alkalommal játszotta el Tust, a kivénhedt színházi macska szerepét a Madáchban, a Macskák című musicalben. Rendezéssel is foglalkozott, hat darabot vitt színre.

A Katona József Színházban szerepelt többek között Harpagonként Moliére A fösvényében, Ibsen Hedda Gablerében és a norvég író A vadkacsájában, Shakespeare Macbethjében, Goethe Faustjában, Tadeusz Slobodzianek A mi osztályunk és Borbély Szilárd Az olaszliszkai című darabjában.

Több filmben és számos tévéjátékban is szerepelt, köztük volt a Forró vizet a kopaszra, a  Fekete gyémántok, a BÚÉK, a Hajnali háztetők, az Anna filmje, A hídember, a Szabadság, szerelem és a Kalandorok. Felejthetetlen alakításainak egyike a Patás figurája Rideg Sándor Indul a bakterház című regényének filmes feldolgozásában.

Művészi munkásságát 1970-ben és 1972-ben Jászai Mari-díjjal, 1980-ban érdemes művész címmel, 1985-ben Kossuth-díjjal ismerték el. A Halhatatlanok Társaságának 1997-ben lett tagja, 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, 2009-ben a Prima Primissima díjat, 2010-ben a nemzet színészévé választották.

Gazdag és sokrétű pályafutása egyik kiemelkedő állomása volt a III. Richárd címszerepe. Shakespeare drámájának 1973-as televíziós feldolgozásában olyan nagyszerű partnerekkel játszhatott, mint Békés Rita, Sulyok Mária, Bánsági Ildikó, Kozák András, Egri István és Latinovits Zoltán.

A filmet vasárnap este - a Magyarország szeretlek! után - 21.30-tól tűzi műsorra a Duna, előtte Maszk nélkül címmel egy rövid interjú is látható majd a színművésszel.

Az M5 csatornán délután szintén egy Haumann Péterrel készült portrébeszélgetés kerül be a programkínálatba. A Nagyok című portréműsor első része vasárnap 15.50-től, második része pedig hétfőn 15.25-től látható a csatornán.

A Kossuth rádió kulturális műsora, a Kalendárium is csatlakozik a megemlékezéshez. Hétfői adásukban egy rendhagyó összeállítással készülnek, hogy elismeréssel adózzanak a közkedvelt magyar színművész munkásságának - közölte az MTVA.

A színész a 2000-es években vendégként visszatért a Madách Színházba, hogy eljátssza a Producerek című musical főszerepét. Számtalan nagyszerű alakítása között emlékezetes az a két szerep, amikor színészt játszott Jean-Paul Sartre és Alexandre Dumas Kean, a színész című darabjában, valamint a Macskák musicalban, ahol színházi macskát, Tust formálta meg. Az utóbbi szerepét a darab 39 éves történetében csak néhány évig alakította, de minden jubileumi előadáson boldogan állt újra színpadra, legutóbb tavaly szeptemberben, az 1500. előadáson. Ezzel búcsúzott a színpadtól. "Emlékét megőrizzük" - írta a Madách Színház.