„Frangnak megvan az a képessége, hogy minden egyes hangba életet leheljen” – írta a BBC Music Magazine kritikusa a norvég hegedűművész játékáról. Ezúttal a zenetörténet egyik legnehezebb versenyműve, Bartók Hegedűversenye telik meg általa élettel. A színes program elején a zene és szöveg viszonyát forradalmian újragondoló Monteverdi hangszeres együttessel kísért vokális művei közül szólal meg néhány, a koncert második felében pedig Schubert egyik legjelentősebb zenekari műve, a romantika mérföldköve, a szerző utolsó befejezett szimfóniája hangzik el.

1607 jelentős fordulópont volt Monteverdi életében és ezáltal a zenetörténetben is. Bemutatták korszakalkotó operáját, az Orfeót, valamint megjelent a Scherzi musicali első kötete. A három énekszólamra és continuo hangszerekre írt tizennyolc rövid mű jellegzetes ritmusaival és hangulatával a két évvel korábban megjelent ötödik madrigálkötet pásztorvilágát idézi.

Bár Bartók sosem tette nyilvánossá korai művét, harminc évvel későbbi alkotása, az általa egyetlennek tartott hegedűversenye mégis másodikként vonult be a köztudatba. A felkérés klasszikus hegedűversenyre szólt, Székely Zoltán hegedűművésztől kapta 1936-ban. A szerző eredetileg egytételes variációs darabot tervezett írni, végül azonban Székely kérésének engedve hagyományos felépítésű, háromtételes gyors-lassú-gyors felépítésű művet komponált, amelynek lassú tétele készült variációs formában.

Schubert „Nagy” C-dúr szimfóniájának sorszámozása sem egyértelmű. Az első hatot követően a komponista több szimfóniába is belekezdett, de mindössze egyet fejezett be – amelyet ma kilencedikként ismerünk. Egyórás, ahogy Schumann fogalmazott, „mennyei” hosszával szétfeszítette a klasszikus normákat; a zenészek és a közönség jó ideig nem találta az utat a grandiózus műhöz.

Négyzetes kép a leadben: mupa.hu
Fejléc kép: mupa.hu