Tena Stivicic műve igazi kelet-közép-európai történet, amely egy zágrábi arisztokrata ház emlékeit tárja fel, ahol az ott lakó horvát család négy generációja hat évtizede tölti meg élettel, szeretettel és fájdalommal a tereket - áll a színház MTI-hez csütörtökön eljuttatott közleményében.

Mint a darabról írják, 1945, 1991 és 2011 - a 2. világháború, a délszláv háború és Horvátország EU-csatlakozása sorsfordító történelmi események, amelyek alapjaiban változtatják meg a Kos család életét.

A történet szerint 1945-ben, a kommunista hatalomátvétel után a szegény sorból származó Ruza családjával birtokba veszi azt a házat, ahol egykoron anyja cselédként szolgált. Megpróbálnak új életet kezdeni, de a múlt árnyai elől a leszármazók sem tudnak menekülni. A család generációról generációra hordozza azokat a traumákat és kétségeket, amelyek egy egész közösséget is képesek rabságban tartani.

A történet szereplői a változó idők változó kihívásai közepette próbálnak a felszínen maradni, és egyre jobb életkörülményeket felépíteni maguknak, miközben újra és újra szembesülnek a menni vagy maradni dilemmájával. Az államszocialista rendszer bukása, majd a délszláv háború kirobbanása pedig megingatja azt a sokakban táplált eszmét, hogy a különböző nemzetiségek együtt élhetnének békében és közösségben.

A közleményben kiemelik, hogy a Falcsik Mari által angol nyelvből fordított dráma aprólékos karakterábrázolással megannyi izgalmas női sorsot mutat be, amelyből színészközpontú, sok szereplőt mozgató előadás készül.

A darabban Sodró Eliza, Kováts Adél, Berényi Nóra Blanka, Tóth Ildikó, Bata Éva, Pálfi Kata, Hay Anna, László Zsolt, Nagy Márk, Schneider Zoltán, Pál András, Gazsó György és Bodoky Márk játszik.

Az előadás díszletét és jelmezeit Kálmán Eszter, a világítást Baumgartner Sándor tervezi, dramaturgként Kelemen Kristóf, horvát nyelvi lektorként Lantos László segítette a munkát.

A közleményben Alföldi Róbertet idézik, aki elmondta: a közép-kelet-európai történelemből adódóan ugyanazok a tapasztalataink, ugyanazok a hibáink, ugyanazok a bűneink.

"Olyan rendszerekben éltünk és élünk, amelyek meghatározzák a családunk és a kapcsolataink működését, tehát nem az történik, hogy egy ország szolgálja a népet, hanem pont fordítva: valahogy mindig a nép szolgál" - fogalmazott.

Kiemelte: a 3tél nemcsak társadalmi kérdéseket vizsgál, hanem leginkább privát viszonyokat - mindenkiben meglévő tapasztalatokra építkezik. "Az érdekelt, hogy hogyan lehet színházban megmutatni, hogy ezek a ki nem mondások vagy gyávaságok miként visznek egy családot, közösséget, társadalmat olyan irányba, amelyből nagy kérdés, hogy vissza tud-e még fordulni" - mondta.