A gyűjtemény, amely elsősorban németalföldi, német és itáliai műveket tartalmaz, a XVI-XVII. századi régizenei források egyik legjelentősebb közép-európai kollekciója, amely a felvidéki Bártfa Szent Egyed-templomának virágzó egyházzenei gyakorlatát dokumentálja, és a nemzeti könyvtár Színháztörténeti és Zeneműtárának legkorábbi összefüggő állományrésze - olvasható az OSZK közleményében. Felidézték, hogy a gyűjtemény kialakulása az 1500-as évek közepétől a XVII. század végéig tartott, Bártfa városának virágkorában. A város polgárai az evangélikus hitet követték, és gyakran tanultak német egyetemeken, elsősorban Wittenbergben.

A kulturális fejlődés meghatározó alakja Leonart Stöckel (1510-1560) volt, aki wittenbergi tanulmányai során személyes kapcsolatot alakított ki Luther Mártonnal és Philipp Melanchthonnal. Stöckel 1539-ben vette át a bártfai iskola vezetését, és tevékenysége nemcsak az oktatás színvonalát emelte, hanem közvetlen hatást gyakorolt a Szent Egyed-templom európai szintű zenei gyakorlatára is. A templom kottatárából származó anyag 1915-ben került az könyvtár gyűjteményébe. A korabeli kéziratos és nyomtatott szólamkönyvek több mint ötezer németalföldi, német, itáliai és felvidéki művet őriztek meg a XVI-XVII. századi énekes többszólamúság fénykorából. A kompozíciók túlnyomórészt szólamkönyvekben maradtak fenn, de a korszak világi hangszeres és vokális zenéjének darabjai is megtalálhatók közöttük szólamok és tabulatúra-lejegyzések formájában.

A most közzétett kéziratos állományrész harminchárom jelzeten található, összesen hetven szólamkönyvet foglal magába, és több olyan kompozíciót is tartalmaz, amely kizárólag ebben a gyűjteményben maradt fenn. A húsz jelzetből álló nyomtatott anyagrész online publikációja az év második felében várható – írták.

Képek: Országos Széchényi Könyvtár weboldala