A Kossuth-díjas író, drámaíró, esszéista, aki fotóriporterként és újságíróként is dolgozott, életének 84. évében augusztus 26-án halt meg gombosszegi otthonában.

A szerdai budapesti megemlékezésen Dejcsics Konrád bencés szerzetes úgy fogalmazott: Nádas Péter élő vizek mellé ültetett "terebélyes és gyümölcstermő fa volt", amely gyökerét sziklás és ellenálló talajba bocsátotta. "Mi pedig (…) tapintatos reverenciával közeledtünk hozzá, dolgoztunk vele, lázadtunk ellene, pimaszul megbíráltuk, illettük kritikával, elhalmoztuk dicséretekkel, a közelében éltünk" - tette hozzá a szerzetes.

Szívós kitartással és kérlelhetetlen őszinteséggel tárta fel a közeget, melyben gyökerezett: a világháborús pusztítást, a vészkorszak életveszélyes rettenetét, a halottak látványát, az elfojtott, megtagadott zsidó hagyományt, az eltorzuló kommunizmust, az anya halálát, az apa öngyilkosságát - mondta a Dejcsics Konrád.

Kiemelte, Nádas Péter írásművészetének gyümölcsei rendkívüliek, formájuk, ízük kétségkívül a magyar próza és az európai modernség nagy hagyományait idézik. Ezeket a hagyományokat Nádas Péter egyedülálló nagy etikává alakította s a kortárs világirodalmat meghatározó életművet termett - méltatta az irót Dejcsics Konrád.

Az íróhoz közel álló szakmai-baráti kör által szervezett esten Nádas Péter szövegei hangzotta el, melyeket az általa szeretett alkotók - többek Johann Sebastian Bach, Joseph Haydn, Jeney Zoltán és Kurtág György - zeneművei egészítettek ki. Az est közreműködői között volt Fullajtár Andrea, Hegedűs D. Géza, Ötvös András színművész, a Trio Passacaglia - Rajk Judit (ének), Kéringer László (ének), Zétényi Tamás (cselló), valamint a Dubóczky Gergely által vezényelt Budapest Sound Collective.

A szövegeket Dömötör András, az est rendezője, valamint Orosz Anett, Orsós László Jakab és Sárközy Bence válogatta.

Nádas Péter 1942. október 14-én született Budapesten. 1958-ban fényképész szakmunkás lett, gyakornokként a Nők Lapja szerkesztőségében dolgozott, elvégezte a MÚOSZ újságíró-iskoláját, a katonaság után a Pest Megyei Hírlap munkatársa volt.

Első kötete, A Biblia 1967-ben jelent meg, két évre rá pedig a Kulcskereső játék című novelláskötete. 1972-ben befejezte az Egy családregény vége című munkáját, amely csak 1977-ben látott napvilágot. 1974 és 1979 között a Gyermekünk című lap olvasószerkesztője volt, 1980-ban a győri Kisfaludy Színházhoz szerződött lektornak. 1981-82-ben ösztöndíjjal Nyugat-Berlinben élt, 1982-ben megjelent három színházi művét - Takarítás, Találkozás és Temetés - tartalmazó Színtér című kötete.

Az író 1984 óta élt és dolgozott a Zala megyei Gombosszegen. 1986-ban jelent meg monumentális nagyregénye, az írói ábrázolásmódot megújító Emlékiratok könyve, amelyen 1973-tól dolgozott. 1988-ban Játéktér, 1991-ben Az égi és földi szerelemről címmel jelent meg esszékötete.

1992 áprilisában az európai irodalom terén kifejtett kiemelkedő tevékenységéért - második magyarként - megkapta az 1991-es osztrák Irodalmi Állami Díjat. 1993-ban a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagjává választották. Ugyanebben az évben infarktust kapott, újraélesztették és megműtötték, a nemlét közelségének megtapasztalásából született Saját halál című kötete.

Felépülése után tovább dolgozott Párhuzamos történetek című regényén, amely csaknem húszévnyi alkotómunka után 2005-ben jelent meg.

Ugyanebben az évben jelent meg a Párhuzamos olvasókönyv, amelynek egy része munkanapló, emellett esszéket, képeket, jegyzeteket is közöl a regénnyel kapcsolatban. 2016-ban jelent meg Az élet sója című kötete. 2017-ben publikálta Világló részletek című monumentális, sokrétegű, súlyos családi és társadalmi kérdéseket érintő memoárját. 2022-ben jelent meg Rémtörténetek című regénye, 2025-ben a Szünet nélkül című kötet és utolsó életében megjelent könyve, a Halott barátaim.

Kiadója, a Sárközy és Társai az író halála után jelentette be, hogy októberben jelenik meg Nádas Péter Most az egyszer című, új kötete.

Pályafutása során számos elismerést kapott, köztük a József Attila-díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje kitüntetést, a Würth-díjat, valamint a Németországi Szövetségi Köztársaság Érdemrendjének csillaggal ékesített nagy érdemkeresztjét. Nevét többször is a Nobel-díj várományosai között emlegették.

Fotó:  MTI/Balogh Zoltán