A díszvendégországok standján rendezett beszélgetésen Melinda Nadj Abonji elmondta: a gyermekkor nyelve mélyen gyökerezik benne, mert ezt nem lehet lecserélni, de később, Svájcban már hallgatag gyerek volt. Ott sokáig nevelőszülőknél élt egy svájci törvény miatt, ekkor megkopott a kapcsolata a magyar nyelvvel.

Írni harmincévesen kezdett, ebből a némaságból táplálkozva – fogalmazott a szerző, akinek regénye magyarul a Magvető Kiadó gondozásában jelent meg 2012-ben Galambok röppennek föl címmel. A mű elnyerte a Német Könyvdíjat és a Svájci Könyvdíjat is.

A kötet egy vajdasági magyar vendégmunkás-család, a Kocsis család sorsát és történetét mutatja be. Az elbeszélő a család egyik gyermeke, Ildikó, aki szüleivel és húgával rendszeresen visszajár a vajdasági kisvárosba a nagymamához, miközben Svájcban élnek a migráció, a gyökértelenség és a két kultúra közötti létezés nehézségeivel küzdve.

Az író az eseményen arról is beszélt, hogy szerinte minden egyes beszédhang zenét hordoz magában, s ezért is érdekes a szavak jelentésének újrafelfedezése a hangzás alapján.

Jövőbeli munkáiról elmondta: hamarosan egy esszékötete és egy regénye is megjelenik majd. Utóbbiban Svájc történetével, a migráció kérdésével foglalkozik, bemutatva, hogy hogyan kezeli Svájc a migrációt.

A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál kísérőprogramjaként Melinda Nadj Abonji és a Német Könyvdíjas Martina Hefter szombaton a Goethe Intézetben olvastak fel a műveikből.

Fotó: Wikipédia