A Vörös Neon előadása arra az egy egyszerűnek tűnő, mégis nehezen megválaszolható kérdésre keresi a választ: mi az, ami összeköt bennünket, magyarokat? Közös történelmünk? A nyelvünk? A dalok, amelyeket néhány hang után felismerünk? A Tévémaci, Háry János, a Rubik-kocka, az Erős Pista – vagy talán az a sajátos képességünk, hogy egyszerre tudunk nevetni magunkon és szenvedélyesen vitatkozni egymással?

Az Egyesítsük nemzetünket! közös emlékekből, ismerős történetekből, dalokból és figurákból építkezik, a klasszikus kabaréformákat megidézve. Az előadás igyekszik megfejteni, mit jelent ma magyarnak lenni, mégsem válik poros történelemórává. Különböző korszakok emlékeit helyezi egymás mellé, és olyan mondatokat, dallamokat és jelenségeket idéz fel, amelyekhez szinte mindenkinek van valamilyen személyes viszonya. A közösségi élményt pedig az ismerősségből fakadó felismerés élménye és a szórakoztató irónia teszi igazán felszabadítóvá.

A cím megváltozott, az előadás azonban ugyanaz maradt. Az eredeti kérdésfeltevés pedig új hangsúlyt kapott: lehetséges-e még közös történeteket mesélnünk magunkról? Tudunk-e úgy beszélni arról, ami magyar, hogy közben nem azt keressük, ami elválaszt bennünket, hanem azt, ami összeköt? Botos Éva és Végh Péter szereplésével, Ugrai István szövegével a Dob utcai Vörös Neon színpadán továbbra is egyetlen estére tesz kísérletet a lehetetlenre: egyesíteni a nemzetet. Legalább a kabaré végéig.

Fotók: Mészáros Attila