A kiállító művészek azt vizsgálják, hol ér véget a város fizikailag bejárható része, és hol kezdődik a megfoghatatlan belső táj. A tárlat az épített környezet és a személyes tapasztalat közötti átjárhatóságot állítja középpontba.

Osgyányi Sára festményei a pesti utcák zsongását, a villamossínek, felsővezetékek és esti fények világát idézik meg. Takáts Márton a terek csendes, elidőző oldalát mutatja fel, míg Ranvig O. Róza építkezései és munkagépei a folyamatosan formálódó városi környezetet ábrázolják. Schnedarek Réka alkotásain az épületek és az élő természet fonódnak össze. Andrea Papageorgiou a hétköznapi részletek halk szépségére irányítja a figyelmet, Kalmár Dorka pedig a családi mindennapok bensőséges mozzanatait örökíti meg.

Szotyory László hűvös kék táján magányos ókori rom áll a tengerparton: munkája a képzelet és az emlékezés határtalan tereit idézi fel.

Kép forrása: Kiss Kunszt Galéria Facebook-oldala