A Brandenburgi kapu és az Alexanderplatzon lévő televíziós torony mellett a német főváros egyik legnevezetesebb épületének, illetve jelképének számító, kéttornyú Nikolaikirchét (Szent Miklós templomot) eredeti formájában 1230 körül emelték, amikor a város helyhatósági jogokat kapott. A templom túlélte Berlin történetének megannyi viharát, a második világháborús bombázásokban azonban csaknem teljesen elpusztult, és az épületet körülvevő, a mai főváros egyik legfőbb turisztikai nevezetességének számító Nikolaiviertellel (Szent Miklós negyeddel) még az NDK-s időkben építették újjá.

A krónikák szerint a városnegyed a templommal együtt a keletnémet kommunista állam akkori vezetője, Erich Honecker büszkeségének számított - ahol külföldi vendégeit maga kalauzolta -, és a kommunista hatóságok azért is helyeztek akkora súlyt újjáépítésére. Csak épp az NDK-s időkben a városnegyed nevét Marx-Engels fórummá változtatták meg, a templomot azonban már nem "merték" átkeresztelni.

Az 1300 körül épült kéttornyos templom homlokzata ma már az egyetlen "hírmondó" az egykori épületből, amely a berlini fal leomlása előtt nyerte vissza régi alakját. 1809-ben falai között tették le a hivatali esküt az akkori berlini képviselőház tagjai, és 1991-ben - kevesebb mint két évvel a fal leomlása után - a templomban tartotta első ülését az egyesült Berlin első szabadon választott parlamentjének képviselői is.

Egyházi célokra a templomot 1939-ig használták, a háború utáni helyreállítást követően pedig koncertek és különböző ünnepi rendezvények helyszínévé, illetve múzeummá vált.

Az elmúlt két évben a belső falakat, illetve a Berlin, a negyed és a templom csaknem 800 éves történetét bemutató múzeumot restaurálták, köztük az évszázados freskókat, illetve festményeket.

A Nikolaiviertel - központjában a Nikolaikirchével - a német főváros egyik legfőbb ékszere. A restaurációs munka befejezésével Berlin egy régi-új épülettel lett ismét gazdagabb. A restaurálás csaknem 4,5 millió euróba került.