Az egyiptomi kék (kalcium-réz-szilikát) a legelső mesterséges színezőanyag, amelyet az egyiptomiak találtak fel az Óbirodalom idején, majd tőlük több nép is átvette. Az ókori rómaiak körében, így Pompejiben is igen divatos volt. A Nyugati Római Birodalom Kr.u. 476-os bukása után a festékanyagot már nem állították elő, és soha sehol többé nem alkalmazták, ezért lepődtek meg a spanyol kutatók, amikor Terrassában, a XII. században épült Szent Péter-templom oltárképén felfedezték a festékanyagot - olvasható az EurekAlert (http://www.eurekalert.org) című tudományos hírportálon.

"A templom restaurálása közben vizsgáltuk meg az oltárkép alkotói által alkalmazott festékanyagokat. Úgy találtuk, hogy a legtöbb festék helyi alapanyag felhasználásával készült: a feketét koromból, a fehéret mészből állították elő. Meglepetésként ért minket, amikor felfedeztük az egyiptomi kéket" - nyilatkozta Mario Vendrell geológus, a tanulmány társszerzője.

Az előzetes vegyi és mikroszkópos vizsgálatok alátámasztani látszottak a feltételezést, hogy egyiptomi kékről van szó. A feltevést megerősítendő a festékmintát Nagy-Britanniába, a Daresbury Laboratóriumba küldték vizsgálatra, ahol röntgendiffrakciónak vetették alá. (A röntgensugárzás elhajlásával - diffrakciójával - kapott intenzitásmaximumok térbeli helyzetéből és relatív erősségéből határozható meg az ismeretlen anyagok kristályszerkezete.)

"A vizsgálat minden kétséget kizáróan bebizonyította, hogy valóban egyiptomi kéket alkalmaztak" - hangsúlyozta Mario Vendrell, hozzátéve: teljesen kizárt, hogy a középkorban alkalmazott kék színezékekről, azuritról vagy lazuritról lenne szó.

A geológus szerint nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy a középkor embere ismerte volna az egyiptomi kék előállításának módját, és mindeddig nem leltek egyetlen olyan korabeli alkotásra sem, amelyen az ókori festéket alkalmazták volna.

A terrassai templomegyüttest ókori ibériai és római települések helyén épült. Így a legvalószínűbb magyarázat, hogy a templomépítők római kori festékre bukkantak a helyszínen, amelyet felhasználtak az oltárkép festésekor.

"Ám csupán egy kis adagot találhattak, és amikor elhasználták, többé nem tudták pótolni a festéket" - vélekedett Mario Vendrell.