Lukács Ervint a Magyar Állami Operaház saját halottjának tekinti; temetéséről később intézkednek.

Budapesten született 1928. augusztus 9-én. A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Somogyi László tanítványaként 1956-ban szerzett diplomát. 1957-től a Magyar Állami Operaház karmestere, 1987 és 90 között főzeneigazgatója. 1991-94 között a Magyar Állami Hangversenyzenekar zeneigazgatója. 1982-től a Zeneakadémia Karmesterképző Tanszakának tanára volt.

Nemzetközi karrierje az 1962-es Római Nemzetközi Karmesterverseny első díjának elnyerésével indult. Rendszeresen dirigált Európa, Ázsia és az Egyesült Államok dalszínházaiban, koncerttermeiben. 1989-től a Japán Filharmonikus Zenekar első állandó vendégkarmestere volt.

1965-ben Liszt Ferenc-díjat, 1973-ban érdemes, 1984-ben kiváló művész kitüntetést kapott. 1994-ben Bartók-Pásztory-díjjal, 1992-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjével, 1996-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.