bezár
 

film

2014. 01. 02.
Outfit és némi belbecs olasz módra
Edoardo Leo: Jó reggelt, apa!
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Outfit és némi belbecs olasz módra I am mine. Szabad fordításban: magamé vagyok, értsd, csak saját magamé. Ez a felirat virít, méghozzá neonból, főhősünk ultramodern nappalijának falán. És csakugyan, Andrea Manfredini csakis magáé, csak magával törődik. Éli a jómódúak, a kreatívok, a trendik, a ma császárai olykor irigyelt, máskor sivár életét. Gondolnánk, ki sem lát ebből a világból. De azután szerencsére csöngetnek. Jön egy tini kiscsaj – a magánzó lánya...
A Jó reggelt, apa című friss kis moziban Edoardo Leo, a rendező-színész magára osztotta a háttérbe húzódó jó barát, a kicsit midig szerencsétlenkedő Paolo szerepét. De a trendi, középkorú, páváskodó főhős, Andrea  (Raoul Bova) mellett ott van még a soha megöregedni nem tudó rocker anyai nagypapa, Enzo (Marco Giallini), és ott sorakoznak az apai nagyszülők is, akik szintén még mindig keresik önmagukat. És persze Layla, a tini (Rosabell Laurenti Sellers), aki a legbölcsebb, hiszen ő vágyik az igazi kapcsolatra, a szeretetre, például egy szerető apára. Került azért igazi nő is a képbe, a testnevelés tanárnő szerepében felbukkanó Nicole Grimaudo mint nagy lehetőség segíti a főhős jellemfejlődését.

Az olasz filmek szeretik visszavinni történeteiket a Cinecittà világába. Andrea Manfredini forgatókönyvekkel, filmekben reklámok elhelyezésével foglalkozik egy jól menő cégnél. Így ténylegesen is álomvilágban él. Olyanfajta álom ez, melynek pontosan körülhatárolható szabályai vannak. Egyik oldalon ott a pénz, az érvényesülés, a szigorú szereposztás (ki mit tud, ki hova tartozik, ki mondja ki a végső szót), másik oldalon pedig adottak a tényleg alvajáró forgatókönyvíró merengők.

Ezt az álmot támasztja alá Andrea egész életmódja menő kabriójával, legutolsó divat szerint összeállított ruhatárával, gondosan megkonstruált outfitjével. A  fel-felbukkanó ősz hajszálakat szemspirállal javítgatja, megteheti, lévén fekete hajú. Ám már a film legelején megismerhetjük szerencsétlenkedő, bizonytalankodó barátját is, aki épp munkát keresvén – és ez nála valószínűleg folyamatos ügy lehet – egy ötletét veti fel barátjának. Ő is szeretne most már valamibe kezdeni, például partikat szervezne gyerekeknek. Látjuk, együtt laknak. Az sem kétséges, hogy kinek a lakásában. Ekkor már gyanítható, hogy Andrea talán mégis szívvel-lélekkel bíró egyén. De azért, amikor felbukkan a semmiből a tini lány, Layla, sejthető mégis, hogy nem lesz könnyű az apává érés útja. Kezdetben totális az ellenállás. De ez csak a kezdet.

Layla elvesztette édesanyját, így jó hatvanas ex-rocker nagyapjával érkezik, aki még mindig egy lepukkadt lakókocsiban csövezne, ha azt nem állították volna parkoló pályára. De átmenetileg kivonták a forgalomból, ezért ők, gondolják, beköltöznének az új rokonhoz. Bár ez váratlan fordulat, mégis így lesz. A mindeddig tip-top lakás megtelik másfajta élettel. Semmi kiszámíthatóság, semmi fegyelem, semmi rend. Helyette hajnali fémes gitárhang, éjszakai bulizás és sok minden, ami felborítja hősünk életének eddigi menetét. Ugyanakkor valami közelről sem trendi, nagyon is emberi költözik a házba. Apa és lánya között a kapcsolat mégsem alakul jól, inkább csak mérgesedik tovább.

A pelenkázós, első fogelvesztéses helyzetekről és ki tudja mi mindenről való lemaradás bizony nem pótolható. Ezt Andrea hirtelen nagymamává alakult, fiatalos mamája sem rejti véka alá. Layla szép lassan, pusztán önmagát hozva változtatja meg az egész család, elsősorban biológiai apja életét. Pedig ő sem egyszerű eset lilára festett, lenövő félben lévő hajával, közelről sem simulékony természetével. Sok galibát okoz. Már-már sikerül apját kibillentenie állásából is. Szerencsére azonban egy kis kényszerszabadság jön ehelyett, amely jó arra, hogy apa és lánya végre több időt tölthessenek el együtt. És ez segít.

Mint a mesében, túl árkon-bokron-bonyodalmakon, még egy "mostoha mami" vonal is alakul, a barát is elmegy (előtte jól beolvas, évtizedes lenyelt sérelmeit kinyomja magából), azután visszatér, megint összeborulnak. Várható fordulat. Emberi. Drukkolunk nekik.

A film műfaját tekintve vígjáték. Nem könnyű műfaj, tudjuk. Persze az érzelmeinkre is hat rendesen. Azért mégis igazi európai mozi, igazi olasz film a Jó reggelt, apa.


Jó reggelt, apa! (Buongiorno papa)
Színes, feliratos, olasz vígjáték, 109 perc, 2013 

Rendező: Edoardo Leo
Író: Massimiliano Bruno
Forgatókönyvíró: Massimiliano Bruno, Edoardo Leo, Herbert Simone Paragnani
Zeneszerző: Gianluca Misiti
Operatőr: Arnaldo Catinari
Producer: Federica Lucisano, Fulvio Lucisano
Vágó: Patrizio Marone

Szereplők: Raoul Bova (Andrea), Rosabell Laurenti Sellers (Layla), Antonino Bruschetta (Adriano), Paola Tiziana Cruciani (Adele), Marco Giallini (Enzo), Nicole Grimaudo (Lorenza), Edoardo Leo (Paolo), Mattia Sbragia (Roberto)

Bemutató dátuma: 2013. december 12.
Forgalmazó: Cinenuovo Kft.

Korhatár:

 
nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Baróti Éva --


További írások a rovatból

Interjú Grosan Cristina filmrendezővel arról, milyen közép-európai kollégákkal együtt dolgozni, és hogyan juttatta egy ártalmatlan Google-keresés a Berlinale Talents programba.
Nagy Dénes: Természetes fény
Élménybeszámoló a CineFestről

Más művészeti ágakról

Interjú Varga Judittal a siker lehetséges jelentéseiről, a zenei egyetemek szerepéről és a női zeneszerzők helyzetéről
irodalom

Úton lenni boldogság, frontra menni halál Úton lenni boldogság, frontra menni halál
Interjú Fehér Renátóval, a ŠVEJK 100 antológia szerkesztőjével
art&design

A felhő mögött – A digitális technológia anyagiságáról A felhő mögött – A digitális technológia anyagiságáról
Beyond the Cloud című csoportos kiállítás: Schneider Ákos megnyitóbeszéde
irodalom

Valami frappáns cím Valami frappáns cím
Mondatok a csodálkozásról – B) kritika


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés