A miénk az egyik legrégebbi független kiadó, a kilencvenes évekbeli posztszovjet kiadói újhullám kevés, még mindig talpon lévő tagjainak egyike. Sajnos mára igen kevesen maradtunk ilyenek, és a mai orosz könyvkiadás a mamutcégekre épül, mint amilyen az AST és az EKSMO, akik rengeteg „kárt” okoznak a helyi piacokon. A mi kiadói irányelveink rengeteget változtak a kezdetek óta, és talán fognak is még a jövőben, de a helyi viszonyok figyelembevétele mindig is fontos szempont volt számunkra. Még amikor valamilyen fordítást készítesz, olyankor is figyelembe kell venned, hogyan is olvassák majd az elkészült könyvet ebben az országban, ezekben az években. A kilencvenes években főleg jelenkori elméleti munkákat és francia filozófiát adtunk ki, a kétezres évek elején nagyon erősek voltunk kortárs orosz szerzők regényeiben. Az elkövetkezendő években most külföldi prózát és dokumentumregényeket szándékozunk megjelentetni, valamint az elméleti munkák is visszatérnek a választékunkba – bár egy gyakorlatiasabb vonalon, a vizuális művészetek teoretikusaitól.

 

 

Szerzőink közül négy is most mutatkozik be Londonban: Mikhail Gigolashvili, Mikhail Elizarov, German Sadulaev, Zakhar Prilepin. Emellett pedig úgy döntöttünk, egy másik módon is igyekszünk elkápráztatni brit kollégáinkat: két új angol nyelvű kötet orosz fordításával (és megjelentetésével), ezek a ’Remainder’ Tom McCarthy-tól és az ’Ice’ Anna Kavantól.

 

 

Az Oroszok közül Vlagyimir Szorokin, Zakhar Prilepin és Ljudmila Ulickaja. Külföldiek közül Orhan Pamuk, Jonathan Franzen és talán Zadie Smith.

 

 

Sajnos a kortárs magyar irodalom, ahogy a kelet-európai kultúra többi részlete is, majdnem teljesen ismeretlen ma Oroszországban. Esterházy Pétert még az orosz olvasók is ismerik, természetesen – de ez minden. Az egykori szovjetuniós kulturális kapcsolatok már rég eltűntek, és nem épültek ki újak helyettük. Nálunk ma mindenkit az érdekel, mi történik Párizsban, Londonban vagy New Yorkban. Ez tehát olyasmi, amit nagyon is erősítenünk kell. Mostanában kezdtük meg számos román szerző szövegeinek lefordíttatását, és nagyon remélem, hogy találni fogunk magyar címeket is, melyek bekerülhetnek ebbe a programba,

 

 

A Lét és idő Heideggertől (ez lesz az első orosz kiadása), a Moszkvai napló Walter Benjamintól, a Felügyelet és büntetés. A börtön története Foucault-tól, a Világoskamra Roland Barthes-tól, a Blue Lard Vlagyimir Szorokintól, a Mr Hexogen Alexander Prokhanovtól, a Tales of the Kremlin Digger Elena Tregubovától, a Faserland Christian Krachttól, a Sankya Zahar Prilepintől, a Víz könyve Eduard Limonovtól és A könyvtáros Mikhail Elizarov tollából.