bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Simon Márton --

felhasználói adatlapja

Simon Márton által feltöltött cikkek:

Hát ha jó – Literature in flux
Néhány éve terjedt el ismerőseim körében a legenda, hogy királyválasztás lesz a Duna jegén, és csak írók indulhatnak rajta – ám mire beleéltük volna magunkat a dologba, kiderült, hogy valójában valami sokkal jobbról van szó. Egy felolvasós hajóútról végig a Dunán, majdnem az elejétől majdnem a végéig, ahogy kell. Erről az idén is megrendezett, Duna-menti nemzetek íróinak több hetes közös programjáról van tehát szó – sok megállóval, sok fellépéssel, sok eseménnyel. És komolyan, ehhez képest egy királyság ugyan mi?
A személyesség, és ami mögötte van
A Hadik kávézóba igyekeztem, Csobánka Zsuzsa könyvbemutatójára. Mivel nem egyszer és nem kétszer volt már szerencsém a Hadikban ülni, volt egy kép a fejemben, mire számíthatok, ha a csigalassú 47-es végre átvánszorog Budára. Amit azonban ott találtam, nem az volt, amire számítottam. És ezen nem a zsúfolásig megtelt galériát értem.
Eye of the Tiger – JAK tábor, Szigliget, negyedik és ötödik nap, végjáték
Azt hiszem, Szigliget sajátosságai közé tartozik, hogy a napok úgy tudnak egybefolyni, mint szinte sehol máshol. Még amikor az ember ott, közvetlenül ébredés után próbálja összerakni, hogy hogy is történtek a dolgok, tulajdonképpen kinek is oltotta le tegnap a legutóbbi kötetét face to face végre, vagy melyik lopott Józsefattila-sorral szédítette a büféslányt, akkor persze azért van esély, hogy összeáll minden egész, ami eltörött. Most már, egy-két nappal később, nyilván nehezebb. A megjövendölt zúzda megérkezett a végén, ez biztos. De a többi hogy is volt?
Alvó vízilovak a vihar szemében – JAK tábor, Szigliget, harmadik nap
A vihar szeme ugye az, amikor a tornádó közepén van egy oszlopnyi szélcsend. Zajlik persze minden, röpülnek a házak ott körül, meg autók, ahogy kell, de van egy vékony sáv, ahol fel lehet nézni csendes nyugalomban a tiszta égig. Hát ez volt csütörtökön. Nagyjából.
Fejős Éva esete a Sátántangóval – JAK tábor, Szigliget, második nap
A megérkezés eufóriája után, a menetrendszerűen érkező hőségben késlekedés nélkül megkezdődött szerdán a JAK tábor programja – ezzel a szabatos mondattal véltem elkezdeni a mai beszámolót, ennél kicsit le is ragadtam. Minden benne van pedig, ami volt: az eufória, a hőség, a percre pontos, máris dübörgő program. Megvan, ez a szó hiányzott. Szóval hogy dübörög. Második nap volt és dübörög a JAK-tábor.
Bob Dylantől Horn Gyuláig – JAK tábor, Szigliget első nap
Pár napja próbáltam egy ismerősömnek elmondani, hogy mi is ez a JAK-tábor, a szigligeti. Ez az éves találkozó, seregszemle, és velős rágógumi az agynak. Plusz buli és élő irodalmi közeg, sokak nyarának csúcspontja. Mert Sziget és Prodigy ide, VOLT és Moby oda, lehet Kapolcsi műbiomézeskalács és kézművesfagylalt a szív helyén – Szigliget az Szigliget. És eljött megint, evoé!
Made in China
Az első kínai császár agyaghadserege című kiállításról kilépve az egyik gimnáziumi tanárom jutott eszembe, aki hosszan mesélte egyszer, miként vezették fel neki valamely balkáni állam határőrei angolul kevésbé tudván, csúszópénzre viszont nagyon is vágyva, hogy ha nem fizet, akkor baj lesz. És mivel nem tudtak sokkal többet tényleg, gyakorlatilag mutogattak és ezt ismételgették: „money, big problem, money, big problem”.
O.O. – oó!
Orbán Ottó jelentőségét méltatnom komikus igyekezet lenne. Orbán Ottó olyan, mint a monolit a 2001 Űrodüsszeiában, vagy mint a menhir Baka István gyönyörű versében. Hol szikárabb volt, mint Hasfelmetsző Jack, hol terjengősen és tragikusan omnipotens, mint Oda Nobunaga. Mindent tudott. És milyen volt a PIM-ben rendezett születésnap?
Hogy néz ki Marcellus Wallace?
A Szép versek, az az, amikor finoman rátenyerelünk testből, lendületből a piros gombra. A Szép versek egy nemezis hátulról, a cezarománia dühe és borderline ártatlansága egyben, a fiatal Michael Corleone, mikor kimegy vécére a pisztolyért, az épp leeső csoki-vanilia pillanatnyi súlytalansága a levegőben. A Szép versek, az a jó.
Az el nem tűnt idő nyomaiban
A futó zápor utolsó sóhajaival mit sem törődve járkált a kora vasárnapi időponthoz képest meglehetős mennyiségű ember a Vörösmarty téren, és nem véletlenül, de a színpad előtti széksorok sem maradtak üresen, amikor Lator László és Tarján Tamás beszélgetni kezdett. Az Európa kiadó programjaival folytatódott tehát a 82. Ünnepi Könyvhét – mi is ott áztunk.
Biciklizéseink a tengeri csönd mentén
A könyvhét második valódi – zúzós – napjának delén, szombaton, a rekkenő déli hőségben került sor Tolnai Ottó új regényének és Aaron Blumm Biciklizéseink Török Zolival című prózakötetének bemutatójára. Már a kezdés előtt tudható volt, hogy Tolnai Ottó nem érkezett meg, helyzetünk azonban nem csak ettől volt speciális. De nem is csak a hőségtől. Vagy a ténytől, hogy a Biciklizéseink... rendhagyó módon blogként kezdett íródni. Hanem talán mindtől együtt.
Egy tenyér, ha tényleg csattan
„Majd egyszer később, amikor épp az ilyen mondatoknak már nem lesz értelme, mondhatatlanok lesznek, mert annyira más lesz az irodalom helyzete – és a miénk őbenne –, egyszer később, évek múltán, majd azt mondjuk: az a bizonyos könyvhét, amikor a parsifal, parsifal megjelent.” Esterházy Péter. Én ott voltam.
A távolságot, mint egy csík kokaint, megkapod
Miklya Anna második, a Hivatásos című regénye a tavalyi első után a 2011-es Ünnepi Könyvhétre jelenik/t meg. Érdeklődésre több okból is számot tarthat, melyek pozitív kritikai visszhangjától kezdve a jónevű kiadón át igen sokfélék, arról nem is szólva még, ha valaki esetleg olvasta az előzőt, és tetszett is neki. A bemutatón ott voltunk.
Királyok a (szín)házban
Aki irodalmat kedvelő külsősként jegyet vált és beül a Magvető Kiadó ünnepélyes könyvheti bemutatójára a Radnóti színházba, kicsit úgy érezheti magát, mint egy UFO-hívő, ha váratlanul levelet kap az 51-es körzetből, hogy igazán itt lenne az ideje, hogy beugorjon és leüljön egy kávéra E.T.-vel és a Men in Blackkel. És hogy mi a hatásosabb, a Magvető illusztris szerzői gárdájának kétharmada, midőn egyetlen csoportban állanak, akár a dologtalan angyalok a megváltás másnapján, vagy az, ha egy rendezvény a szó legjobb értelmében vérprofi, azt tényleg döntse el más.
Trónörökösök ad astra
A négy fiatal muzsikus, Baráti Kristóf hegedűművész, Farkas Gábor zongoraművész, Fülei Balázs zongoraművész és Várdai István csellista számos kiváló előadását hallhattuk már, most pénteken pedig az is kiderült, hogy egy rövid, kötetlen beszélgetésre leülni velük szintén kimondottan üdítő érzés. A Starlet ügynökség által szervezett sajtóbeszélgetésen jártunk.
Röpülj hajóm
Vannak beszélgetések, ahová azért megyünk el, mert szeretnénk látni egyik vagy másik szereplőt – függetlenül attól, mit mond. És van a fordítottja is, ahol inkább a téma ígér, szereplők ide vagy oda. Meg nyilván van pár, ahol mindkettő, mert nem lehet eldönteni – vagy inkább nem lehet előre tudni. Az Új Nautilus estje Bartis Attilával pontosan ilyen volt.
Szerzői jogok a házban
A szerzői jogok kérdéséről lehet azt mondani, hogy sosem volt még ilyen aktuális, mint most, de legalábbis, az ezzel kapcsolatos halmozódó problémák ismeretében, nagyon ideje volna bizonyos kérdések tisztázásának - erre pedig mi lehetett volna jobb alkalom, mint a Könyvfesztivál. Nagyjából ezzel a felütéssel tudnám kezdeni, így ültem le meghallgatni a szerzői jogokkal foglalkozó április 15-ei előadást a Millenárison.
A holnap hősei
A 18. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál egyik legfontosabb eseménye kétség kívül a szombat délutáni Európai Elsőkönyvesek Fesztiváljának beszélgetése volt. Mivel a szereplők létszáma a két tucathoz közelített, a beszélgetés két részre lett osztva, mely nem csak az átláthatóság kellemes érzését hozta magával, hanem a nagyobb társaságbeli könnyed beszélgetés lehetőségét is megőrizte, egy igen szerencsés kombinációban. A rendezvény első felében az osztrák, a svájci, a szlovén, a brit, a finn, az olasz, a lengyel, a szlovák és a magyar szerzőket láthattuk.
A tüskesoron csússzon meg a fény - interjú Szvoren Edinával
Az idei, szám szerint 18. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon ismét megrendezték az Európai Elsőkönyvesek Fesztiválját, melyen Magyarországot idén Szvoren Edina, a tavalyi év egyik legkomolyabb kritikai és közönségsikerét megélt novelláskötet, a Pertu szerzője képviselte. Az interjút Simon Márton készìtette, a rendező Szőcs Petra, az operatőr Akar Péter volt.
A Szárazér fölött az ég
Amikor a lassan, de egyre biztosabban szállingózó közönségnek szombat reggel Darvasi László (ez esetben moderátori szerepkörben) elkezdett mesélni egy történetet, azon gondolkodtam, hogy ha nem emelik ki beszélgetésükben, honnan is tud Esther Kinsky magyarul, merthogy tud, ez rögtön az elején kiderült, akkor arra én most biztosan rákérdezek. Mert én nem tudtam. Aztán kiderült, de nem csak hogy honnan, hanem az is, hogy jobban, sokkal jobban, mint nagyon sokan.
Ki tudja, merre
A Bánkeszi Katalin – az OSZK Elektronikus Dokumentum Központ vezetője – által moderált, általam kerekasztal-beszélgetésnek sejdített, ehelyett bemutatkozások sorának bizonyult előadás számos tanulságot ígért a digitalizálás és a könyvszakma jövő beli lehetőségeit illetően. Mivel hat előadóról volt szó, kimondottan széles palettára lehetett számítani. És ez végül is így is volt.
Meg kell csodálnunk egymásban, amiben különbözünk
A Szépírók Fesztiváljának vasárnapi kezdőprogramja, a Barak László-Mila Haugová beszélgetés több vonatkozásában is igen érdekesnek ígérkezett – valamiért mégis meglehetősen kevés érdeklődőt vonzott. Kár érte, nagyon jó volt.
Beszélgetői Nobel
Ha volt olyan program, amire azt mondtam volna, hogy „várom” a tavaszi Szépírók Fesztivál kínálatából, akkor ez volt az. Az okaim sokfélék és útjuk rejtve van, mégis a várakozás konkrétan megvolt – és nem csalódtam.
Mamutok árnyékában, Oroszországban
Francia filozófia, kortárs orosz szerzők regényei, külföldi próza és dokumentumregények – ami összeköti őket, az az Ad Marginem Press. Főszerkesztője a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra látogat a könyvszakmai ösztöndíjprogram keretében, mely külföldi kiadók, szerkesztők számára teszi lehetővé a magyar könyvpiac megismerését. Interjúsorozatunkban a Budapest Editorial Fellowship Programme résztvevőit kérdeztük.
Szűkül a holland könyvpiac
Az Arbeiderspers holland kiadó szerkesztője és nemzetközi kapcsolattartójaként Michele Hutchinson rálát a holland könyvkiadásra, mely számunkra is tanulságokkal szolgál. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra a könyvszakmai ösztöndíjprogram keretében látogat, mely külföldi kiadók, szerkesztők számára teszi lehetővé a magyar könyvpiac megismerését. Interjúsorozatunkban a Budapest Editorial Fellowship Programme résztvevőit kérdeztük.
A függetlenség lehetőségei
Luis Miguel Solano 2004-ben alapította független könyvkiadóját. Szépirodalmat, főleg regényeket, biográfiákat és memoárokat jelentet meg. A spanyol művek mellett a Libros del Asteroide törekszik olyan külföldi szerzők alkotásainak felfedezésére, akik Spanyolországban még ismeretlenek. A PRAE.HU olvasóinak elmondta, magyar szerzőkre is vadásznak. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra a könyvszakmai ösztöndíjprogram keretében látogat, mely külföldi kiadók, szerkesztők számára teszi lehetővé a magyar könyvpiac megismerését. Interjúsorozatunkban a Budapest Editorial Fellowship Programme résztvevőit kérdeztük.
Creative Commons és e-book – elvont fogalom vagy betegség?
Amikor megláttam az Artisjus Szerzői Akadémia meghívójának alján a figyelmeztetést, miszerint az Irodalom és internet című rendezvényen való részvételhez előzetes regisztráció szükséges, bevallom, azt hittem, most egy kvázi-tömegrendezvényre megyek, mivel a honi könyvszakma, mind szerzői, mind kiadói oldalon végre rádöbbent a hiányosságokra, és ímé, eljött az idő a dolgok tisztázására. Mint kiderült, tévedtem.
Nem hibázni milyen
Krusovszky Dénes első, 2006-os kötete után, gondolom, nem én voltam az egyetlen, aki várta a folytatást. A ritka önfegyelemmel megírt, csendes Az összes nevem egy ígéretes pálya kezdetének tűnt, ahogy azt mondani szokás. Az Elromlani milyennel Krusovszky most beteljesíteni látszik ezt az ígéretet. Méghozzá nem is akárhogy. Hol kezdjem?
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés