Az elmúlt öt évben számos független kiadó alakult Spanyolországban, és néhány igen sikeres is lett. A könyvpiac nagyon is ráébredt, hogy van egy “minőségi” tartalomra vevő olvasói réteg.

 

Csak néhány a függetlenség előnyei közül: egyrészt a kiadandó könyvek válogatása során nagyobb szerepet játszhat a a minőség mint a gazdasági szempontok, mivel a kisebb szervezet kevésbé függ az eladott példányok számától. Másrészt függetlenként könnyebb kialakítani egy “kiadói profilt”, egy brand-et, amire felépíthetjük az olvasók, a kereskedők és a sajtó bizalmát. Harmadrészt pedig egy kisebb cég struktúrája hatékonyabban tud működni az 1000 és 10000 közötti példányszámú könyvek forgalmazásában, amelybe rendszerint a szépirodalmi művek is tartoznak.

 

 

A könyvek presztízse már nem olyan, mint régen. De azt hiszem, a helyzet hasonló, mint a többi európai országban. A könyvek nem jelentik többé a kulturális élet középpontját: a filmesek, színészek, énekesek jóval fontosabbnak számítanak az íróknál. De ez nem feltétlenül kell rosszat jelentsen: azt hiszem, beláthatjuk, hogy a könyvek egy boldog kisebbségnek szólnak.

 

 

A mi stratégiánk lényege annyi, hogy olyan minőségű könyveket adjunk ki, illetve olyan brandet építsünk, amelyben az olvasók megbízhatnak. Amikor kiadunk egy könyvet, megpróbáljuk megkeresni azokat a vélmeményformáló embereket – újságírókat, kritikusokat, kereskedőket –, akik valószínűleg értékelni fogják az új kiadvánnyt, vagyis segítenek a promóciójában is. Igyekszünk rávenni őket, hogy olvassák el, és nyilatkozzanak róla minél több helyen. Persze mindig megvan az esély, hogy valakinek nem fog tetszeni, ha viszont igen, ő onnantól kezdve bízni fog benned, és egyre több figyelmet szentel majd neked. Így építheted ki ezt a bizalmat, és mindig biztosnak kell lenned benne, hogy nem csapod be az olvasóidat. Csakis jó könyveket szabad kiadni.

 

 

Spanyol: Javier Marias, Javier Cercas és Alvaro Pombo – ez utóbbi talán az elmúlt húsz év legjobb Spanyol regényírója.

 

Külföldi: rengeteg modern klasszikust olvasok, de általában nem követem az új trendeket és nem figyelem a legújabb szerzőket sem. De néhány név mindenképpen: Ian McEwan, Angel Wagenstein, Richard Ford.

 

 

Természetesen, ez most a legfőbb ok, amiért most Budapestre látogatok.