A kritikust több szempont vezeti. Ez természetes. Az egyik a műalkotás beágyazása. A kritikus séta közben benyúlt a táskájába. A gondosan becsomagolt vajas kenyér apjára emlékeztette, a fogpiszkáló semmire, a látszólag-könyv-alakú-tárgy egyik időnként-jó-barátjára. Beült egy kocsmába, rásóhajtott a besütő városra, felidézte, amit felidézhetett, nekiállt olvasni. Kezdte az utolsó versnél. Anyás vers C.-nek: „már régóta nem gondolok / a mamára”. A kritikus elővett egy üres lapot, egy golyóstollat, leírta: NZM felülírja József A.-t. Kortyolt, olvasott, odabiggyesztette még zárójelben, hogy Szabó L.-t és Pilinszky J.-t is. Kassák L.-en elgondolkozott, végül kihagyta.

Két hónappal korábban NZM felolvasott. Egy másik kritikus néhány lányt próbált meggyőzni arról, hogy a felolvasás nem volt szar. NZM nem egy exhibicionista Kassák-imitátor. Hajnali kettőkor a másik kritikus érvei soványak voltak, gondolatai kuszák, feje zavaros, de intuicíója tiszta.

Néhány nappal később egy sajátosan magas harmadik kritikus azt tapasztalta, hogy NZM versei bizonyos lányokban félelmet keltenek. Ő ezeket a lányokat bölcsészlányokként azonosította. Ettől elszomorodott.

A kritikus és a harmadik kritikus szinte Petri Gy.-től kezdte az olvasást. A kritikus szerint NZM bizonyított: életképes Petri Gy.-n túl. Hogy ez mit jelent, azt sokan nagy kerek szemekkel nem értik, sokan nagyon értik és bólogatnak. Mindkét csoportban előfordulnak bölcsészlányok. A harmadik kritikus szerint NZM nem idézi meg a Petri Gy. hangját, legfeljebb csábíthat az összehasonlításra. Mindketten a „kötetcím ellenére” nekirugaszkodással lendültek. Két hónap különbséggel ültek ugyanahhoz az asztalhoz, komolyan bólogattak. Néhány lány is, de ők másról beszéltek.

Egy másik kritikus szerint Petri Gy.-t kötelező megemlítenie egy tisztességes kritikusnak, hiszen Petri Gy.-t minden második kritikájában megemlíti egy tisztességes kritikus, súlyozva az ifjú verselőt: köpenyéből-e bújt ki?, vagy megint bebizonyította, hogy van élet (úgy általában) Petri Gy.-n túl. Ezek nagyon fontos kérdések, nehéz elszakadni. Ő erre úgy döntött, tisztességtelen kritikus lesz, ügyetlenül kiválasztva a „tisztességtelen” jelzőt, sokkal jobbak helyett. Mindezt hosszasan magyarázta egy lánynak. A lány szívesebben vette volna, ha a másik kritikus inkább felhívja magához. Okosabb bölcsészlány volt, ezért belenyugodott, hogy ha a fiú mindezt elmondja, felmennek hozzá. Mellbimbóig húzta le a pólóját, mosolygott és okosabbakat kérdezett.

A harmadik kritikus és NZM együtt söröztek. NZM megröhögtette. Rendeltek még egy sört. Juditról beszélgettek és a Taxidermiáról. Rendeltek még egy sört. Arról beszélgettek, hogy a lányok finom kis bőrét manapság mi hasítja fel, meg arról, hogy „Ezt a Judit-dolgot le / kéne zárni.” (Alkalmi magyarázatok a húsról)

NZM felolvas. Pincés füst. Hangulatos bor. Hangos saját. Felcserélve természetesen. Ahogy olvas, összetéveszthetetlen. Egy másik kritikus arra gondol, hogy ennek a faszinak nem kötetet kellene kiadnia, hanem CD-t. Nemcsak a verseit, hanem a hangját. Akkor nagyobbat ütne. Összetéveszthetetlenül nagyobbat.

A kritikus szerint NZM beszélteti a húst. Sok különböző húst beszéltet úgy, mintha mind az ő húsa lenne. Ez költészete nagy rejtélye. Húsverseket ír, kényes témákat. A kritikus nagyon szeretné, ha lenne irónia. Akár végletekig feszített irónia, csak valami könnyebben emészthető. Nincs nagyon. Ha nincs, akkor viszont NZM versei póz nélküliek, kegyetlenek, intenzívek és súlyosak. Elégedetten felnéz, és arra gondol, van-e hús, ami irónia híján póz nélküli, kegyetlen stb. Például egy félig átsütött vastag szelet marha. Felröhög.

Egy másik kritikus egy héttel korábban arra gondol, hogy meg kellene filmesíteni néhány NZM-verset. Például: NZM egy hatalmas kád disznóvérben fekszik, körülötte minden beterítve a könyveivel, NZM kinyúl a kádból, felvesz egy könyvet, elolvas hangosan egy felcsapott verset, lassan beáztatja a könyvet, kinyúl a kádból… Vagy például: NZM hentes-mészáros, marhát szeletel, bicepszén majom-tetoválás, hátul valaki nyugodtan eszik, egy lány fejjel lefelé lóg a másik oldalon, olvassa verseit –, mindez lehet viccesebb is: időnként egy kismajom ugrál át elöl, csen a húsból, ilyesmi…

A harmadik kritikus felhívta NZM-et. Nem ért rá. Éppen egy alkalmi lánynak magyarázott: „csak nehéz amikor / utánad forgolódom” (Birtokon kívül). NZM a lánnyal elment egy kihalt házibuliba, a maradék emberek csomósak voltak, összetapadtak. NZM és a lány nem tapadt össze, nézték őket. NZM el szerette volna mondani a lánynak, hogy nézik őket. A lány már nem volt ott. NZM utána forgolódott. Nehéz volt neki, el kellett jönnie. NZM szerint ez egy kevésbé sikerült este volt, a kritikus szerint ez egy kevésbé sikerült vers.

NZM kutyákat rajzol. Rágyújt. Nem horgászik. Tegnap filctollakat vett, a pénztártól visszafordult, nézte az embereket, egy irányból jöttek. Észrevett valakit, aki a másik irányba ment volna inkább. Szájából víz folyt. Legszívesebben megütötte volna, leterítette volna, összerajzolta volna vadonatúj filctollaival. NZM-et valami hang felverte félálmából. Fájt a feje. Kifordult az ágyból, lélegzetvisszafojtva. Így most tök értelmetlen. (Aztán kutyákat rajzolok)

Egy másik kritikus észrevette NZM-et a hetes buszon. Régen találkoztak. Lement az aluljáróba. Vett egy hetilapot, benne profi kritika az Alkalmi magyarázatok…-ról. Arra gondolt, ő nem tud ilyet írni. Inkább egyszer elmegy NZM-mel csigát szedegetni.

Kapcsolódó anyagok:
Pallag Zoltán: Bevezetés az anatómiába. Magyar Narancs XIX. évf. 14. szám, 32-33. o.
[a]http://www.litera.hu/object.d26cf84d-797b-45b6-b91a-0eae8e6bc29a.ivy[text]Pollágh Péter: Az erő három színe - litera.hu[/a]