Aki még nem olvasta [a]http://prae.hu/prae/articles.php?aid=457[text]bevezetőmet a MIDI-szabványba[/a], illetve az egyik legfejlettebb MIDI-alkalmazás, [a]http://prae.hu/prae/articles.php?aid=600[text]a MAX/MSP rejtelmeibe[/a], az most még megteheti;-)

Ahogy ezekben az írásokban kifejtettem, véleményem szerint a MIDI-szabvány mint gondolkodási séma változtatta meg (pontosabban emblematikusan fémjelzi) megváltozott zenei közgondolkodásunkat. Nevesül az a tény, hogy a MIDI-üzenet édes-keveset szól (pontosabban semmit) a hangok konkrét hangzásáról (illetve hangszínéről), ellenben pontosan rögzíti a kifejezést, azaz a hangerőt (leütés sebességét), ennek változását, a „hangmagasságot” (pontosabban a leütött billentyűt, hiszen annak „magasságát” a kontrét hangszín határozza meg) és az alkalmazott effekteket (tremolo, vibrato, illetve hajlítás).

A konkrét hang és a „kifejezés” szétválasztása teszi lehetővé, hogy tetszőleges hangszíneket manipuláljunk, hogy MIDI-eszközként reflektort, pixelt, vagy éppen fény- és mozgásérzékelőt használjunk. Amint említettem [a]http://prae.hu/prae/articles.php?aid=600[text]előző[/a] írásomban, a MIDI-üzenetekkel meghajtott zongora lejátsza a MIDI-üzenetben rögzített zenét (a megfelelő billentyűk lenyomásával), pontosan úgy, ahogyan az a rögzítéskor történt (mondjuk egy híres zongorista előadásában). Ahogy a hang és kép is szabadon (és tetszőlegesen) egymásba konvertálható a segítségével.

Van egy grafikus program, az [a]http://www.uisoftware.com/PAGES/index.html[text]ArtMatic Pro[/a] (szintén az említett Eric Wenger készítette), amelyet kétféleképpen lehet használni. Az egyik a Tao módszer (E.W.): „kockákat dobsz fel” és ezzel véletlenszerűen generálod és mutálod az ikonokat/matematikai képleteket. Ezzel a módszerrel nagyjából 5 klikkeléssel olyan színvonalú képeket lehet generálni, melyek alapján nekem mint esztétának eldönthetetlen kérdésnek tűnik, hogy ami létrejött, az műalkotás, vagy véletlen esemény (bár az a tény, hogy közben én szelektálok a mutációk között, segít eldönteni a kérdést). Egyébként a beállított kulcskockák (keyframe) alapján mozgó videóanimáció is generálható ('tweening technikával) a képekből (és persze „zene” is generálható ehhez a program egy funkciójával).

A másik módszer alaposabb: a matematikai képletek – illetve azok vizuális hatásának – ismeretében a program tudatosan is használható. Ugyan csak 2D-s rajzeszköz, ám azon belül szinte mindenre képes: video-trükkök, -tükrözések, sokszorozások, torzítások, átmenetek is készíthetőek, az eredmény pedig több formátumban lementhető. Valójában egy univerzális 2D vizuális effekt.

Csak azért említem, mert ahogy ez a zenében a legtöbb esetben már csak lenni szokott, ki-ki vérmérséklete szerint választ a módszerek között. És hogy visszatérjek a tárgyamra, a ma általában használatos programnyelvek legtöbbje (Java, C++, PERL, Pascal, Python amiket én ismerek) is kezeli a MIDI-üzeneteket és használható ugyanarra, mint a MAX/MSP (bár ekkor a hangok szintetizálását – MSP – nekünk kell programoznunk, hacsak nem valamilyen külső szintetizátort hajtunk meg a MIDI-üzenettel).

Kicsit részletesebb leírást érdemel a jól ismert [a]http://developer.apple.com/quicktime/[text]QuickTime[/a]. Tudniillik a régi Macintosh-ok alapból multimédiások voltak (amikor a PC még hírből sem ismerte ezt a fogalmat), és a multimédiás funkciókhoz a rendszer részét képező QuickTime-ot használták fel (a rendszer részét képező hangformátum, az .snd lejátszását kivéve). Úgyhogy a QuickTime programozható, méghozzá C nyelven (ami azért nem pontosan ugyanaz a Macintosh-on – ahol ez a Carbon rövidítése –, mint a PC-n)!

A QuickTime egy komplett multimédiás eszköz: 2D-s, 3D-s animációk, videók, VR (virtual reality) videók generálhatóak, játszhatóak le, illetve rögzíthetőek – szinkronizálva illetve anélkül – rögzített, vagy szintetizált MIDI-zenénkhez. Ja, és elfelejtettem mondani: beleépítették a film-szerkesztő program(ozási lehetőséget) megfelelő effekt-készlettel (kicsit jobb, mint az Adobe Premiere).

Minthogy a QuickTime tartozéka egy Roland szintetizátor (illetve hangmintakészlet), gyakorlatilag egy polifon, multitimbrális, audio-vizuális szintetizátort programozhatunk (dobgéppel egyetemben, mivel a MIDI-hangok egy része ütős-hang). Csak a C-programnyelvet kell megtanulni, a QT/programozás minden részlete és referenciaanyaga [a]http://developer.apple.com/documentation/QuickTime/[text]letölthető[/a] a netről.

Van még néhány észrevételem a MIDI-szabvány és a kottaírással kapcsolatban is. Ugyanis lehetetlen nem észrevenni a hasonlóságot a kotta és a MIDI között, hiszen mindkettő csak a kifejezést rögzíti.

Van azonban egy lényeges eltérés, és ez a szabadság foka. Nem tudnám megmondani, hogy mióta létezik kottaírás, de ahogy a hangoknak van neve (amint az ókori kultúrákban is volt) és létezik valamiféle írás, legalábbis proto-kottáról már beszélhetünk – azaz igen régóta.

A kottaírás azonban mindig is gyorsírás volt, több-kevesebb interpretációs lehetőséggel (J.S. Bach idejében például az ornamentikát nem jelölték – hiszen azt minden zenésznek tudnia kellett –, a ma használatos számozott basszus pedig szabad teret enged a harmónia kitöltésére).

Némely kortárs zeneszerző csak azt írja le, hogy mennyi ideig kell „játszani” (de azt már nem, hogy mit). Ma – többek között – Ferneyhough hírhedt különös, expresszív „kottaírásáról”. Van persze olyan zeneszerző, aki a félhang 1/36-odát is lejegyzi, de mindegyikük hagy teret az interpretációnak. Egyedül a MIDI nem hagy differenciát. A MIDI gép (pontosabban a gép nyelve az emberi viselkedés leírására). A MIDI-ben rögzített üzenet konzerv, készen az újrahasznosításra.

Az ArtMatic Pro képek a [a]http://www.plingfactory.de/plingart/ArtMat/Marine/EPages/eArtmatic%20species1.html[text]Pling Galériá[/a]ból származnak.