bezár
 

gyerek

2017. 04. 02.
Történetek a startvonalról
Az első. Menő Könyvek, 2017.
Történetek a startvonalról Intim kapcsolatba kerülni egy másik emberrel a világon talán a legvágyottabb, de egyben a legfélelmetesebb dolog. Az első lépések esetlenségét, bizonytalanságát senki sem ugorhatja át, úgy is szokták mondani, hogy bizony ezt is tanulni kell. A Menő Könyvek által megjelentetett Az első  című antológiában tizennégy történetet olvashatunk erről a mindenki számára meghatározó élményről.  

Kissé furcsa érzés egy kulturális portál gyerek rovatában a szexualitásról írni, még akkor is, ha több olyan young adult regénnyel is foglalkoztam már, amelyben ez megkerülhetetlen téma, hovatovább, a történetben elmesélt súlyos probléma egyik meghatározó eleme. Az első című antológiában szereplő írások azonban azért mások ezekhez az olvasmányélményekhez képest, mivel kimondottan az első szexuális tapasztalatok ábrázolására fókuszálnak, többségében eköré szövődik valamiféle történet. 

Tizennégy ismert kortárs szerző elbeszélésével találkozhatunk a könyvben, valamint Nyáry Krisztián bevezetőjével (Előszó helyett - előjáték az irodalomtörténettel), ami egyrészt egy hasznos, informatív, érdekes kultúrtörténeti áttekintést nyújt a témáról, másrészt azonban kissé tolakodónak érzem, hogy ez elő- és nem utószó lett. Természetesen könnyen egyet lehet érteni azzal a gondolatmenettel, hogy bár az európai ember napjainkban szabadabban élhet azzal a jogával, mint korábban bármikor, hogy maga döntheti el, kivel, hol, mikor és hogyan indul el a tapasztalatszerzés útján (ellentétben például azzal, hogy korábban bizonyos társadalmi rétegekben a fiatal nők csak homályos utalásokat kaptak arról, hogy lesz majd valami furcsa esemény a nászéjszakán, de ki kell bírni), végeredményben még ma is "ősi kulturális parancsok és mítoszok" veszik körül az emberi élet e fontos pillanatát. Ugyancsak érdemes arról beszélni - és jó példa rá Bethlen Miklós önéletírása-, hogy a férfiak is rendelkezhetnek olyan lelki alkattal (vagy mondjuk úgy, pszichés beállítottsággal), ami kifejezetten megnehezíti annak a bizonyos első lépésnek a megtételét.

A kötetben egymás mellé rakott fiú (férfi) és lány (női ) szempontból elbeszélt történetek egy érdekes jelenségre hívják fel a figyelmet. Mai napig létezik az a szterotípia, hogy a lányok rózsaszín ködfelhőbe burkolózva ábrándoznak a szerelmeskedésről, és ehhez képest csalódás számukra, hogy milyen kiábrándítóan profán dolog egy szexuális aktus. Ezt a feltételezést bizonyos értelemben cáfolni látszik ez a kötet. Ha valahol meg is jelenik a szentimentális érzelgősség, akkor azokkal inkább a férfi szerzők által írott szövegekben találkozhatunk. A nőket ezen a téren is, mint minden másban, jóval praktikusabb gondolkodásra készteti a sokszor egymással ellentétes elvárásáradat, és ez egyértelműen visszatükröződik a könyvben olvasható elbeszélésekben is.  

Leginkább Dragomán György Madarak, és Grecsó Kriszitán Taxisblokád, rózsateknő, Suscsej című írásában érzem ezt a fajta férfi-szentimentalizmust. Dragomán az első csók köré szőtt történetében például így fut neki a legutolsó bekezdésnek: "Nem, ezt már nem fogja tudni elmondani, ezt már nem lehet elmondani, erről már nem lehet beszélni, túl van a szavakon[...]" (20.), míg Grecsó Krisztián szövegébe belecsúsznak olyan modatok is, mint amikor a narrátor így kiált szereplőjére: "Daru, szegénykém, álljál föl, menjél el onnan!" (65.) Mindezeket persze egy határozottabb szerkesztői kéz ki tudta volna gyomlálni. Ezzel szemben Lakatos Levente filléres romantikus regények giccsességét idéző ömlengésén (Minden, ami feledhetetlen) arról, hogy a csóró kamaszfiú mennyire gyengéd akar lenni az elképzelhetetlenül gazdag, ugyannakkor szigorú katolikus szellemiségben nevelt lánnyal az első közös együttlétkor, csak egyetlen egy dolog segíthetett volna: ha egyáltalán bele se kerül ebbe a kötetbe. 

Mert hiszen Az első esetében mégiscsak egy ifjúsági kiadó könyvéről beszélünk, és az egyes írások épp azt a témát járják körül, mellyel kapcsolatban az elsődleges célcsoport korosztálynak rengeteg olyan kérdése van - akár előzetesen, akár utólag -, amiket senkinek nem mernek feltenni. Ebből a szempontból hasznos lehet egy ilyen elbeszélésgyűjtemény, hiszen az olvasó akaratlanul is szembetalálkozhat olyan szituációval, ami akár ismerős lehet a saját életéből is (például az első látogatás a nőgyógyásznál Fiala Borcsa Az elsők című írásában). De csakis akkor, ha életszagú történetek vannak benne életszerű szereplőkkel és közvetlen hangnemmel. Ahogyan például Kalapos Éva Veronika igencsak beszédes, Before - after című elbeszélésében ott fekszik az ágyban a nagy tett után egymás mellett a fiú és a lány, és nem mernek egymásra nézni, csak magukban rágódnak egy sor kérdésen, mert hirtelen minden bonyolultabb és bizonytalanabb lett ("Talán mégiscsak jobb a szex előtt. Akkor még nem érzed, hogy méricskélnek, és magukban döntést hoznak rólad." 95.) Bár ez a szöveg a második leghosszabb a kötetben, de végig képes fenntartani az olvasó figyelmét, hiszen váltakozva, mind a fiú, mind a lány szemszögéből megismerhetjük annak a fontos estének a történetét. A válogatás egyik legjobban sikerült írásáról beszélhetünk, hiszen egyszerre mutatja meg, hogy mindkét félnek milyen fontos, nagy, különleges és egyben idegeskedésekkel teli az élmény, de érzékelteti azt is, hogy mennyire elcsúsznak, máshová helyeződnek a hangsúlyok az idegeskedésben, nem egyszerűen csak az érem egyik vagy másik oldaláról van szó.  

Merthogy a fiúk is problémáznak, ügyetlenkednek, kínos helyzetekbe kerülnek, és jó erről olyan szövegeket olvasni, mint Tasnádi István elveszteni, Garaczi László Mit üzen a szél? vagy Háy János Csak vele című elbeszélése. Például hogy milyen ciki érzés óvszert vásárolni, főleg, ha az embernek közben az a hülye kabaréjelenet is eszébe jut. Tasnádi rövid, gyakran egyszavas mondatai bájos (ön)iróniával adják vissza egy fiatal férfi idegeskedését: "Levetkőzött. Kész, vége. Ezt nem lehet kibírni. Iszonyatosan vonz." (214), és az ő történetében lehet azt a három mondatot is olvasni, ami akár a kötet mottója is lehetne: "Elindulni rajta veszélyes. Nem elindulni lehetetlen. Jó így! " (216.) Háy szövege arról mesél, hogy a fiúknak sem teljesen mindegy, kivel, mikor és hol, bár ez néha lehet, hogy csak utólag tudatosul. Garaczi pedig nem csak a szenvelgő kamaszok, hanem az írói lét paródiáját is adja az egyébként  A pesti Werther alcímet viselő elbeszélésében: az öngyilkosságra készülő fiú búcsúlevelet kezd írni, de végül egészen jól belejön a regényírásba. ("Már nem is annyira az élet értelmetlensége és Liza miatt készülök az élettől megválni, hanem írói becsvágyból, illetve egy rossz műfaji választás közvetkeztében." , 44.) 

Nagy Ildikó Noémi a másik szerző, akinek a szövegében (Dallamtapadás) azt érzem, hogy kicsit eltolódik a fókuszpont, és nem kifejezetten az első alkalom köré épül fel, hanem más magja van az elbeszélésnek: egy fiatal lány önálló élete távol a családtól egy másik kontinensen, s nagyon jól passzol ehhez például a kényszeres kottázás motívuma. A legeredetibb szöveg viszont egyértelműen Németh B. Eszter A kiválasztott legedája, amelyben a legutolsó pillanatig lehetetlen rájönni, kinek/minek az elbeszélését olvassuk. 

Mindegyik szövegben - ha nagyon megengedőek vagyunk, még a korábban említett, a többi közül igencsak kilógó darabban is - találunk valamit, amiért érdemes volt bekerülnie a kötetbe. Talán a legegyszerűbb (és egyben legközvetlenebb) történet Gimesi Dóra Absolute Beginners című elbeszélésre, de ebben is ott van egy fontos mozzanat, mikor a lány megérzi a barátján, hogy "Kiszolgáltatott, ez jutott eszembe először. Hogy férfinak lenni kiszolgáltatottság." (53) Karafitáh Orsolya Gyakorló című írásában megintcsak az általam említett praktikusság kerül előtérbe, ahogyan a lányok egymással gyakorolják a különböző pózokat, Molnár T: Eszter Az elefánt című írásában az életmentő jelenet pedig szimbólumává is válhat ennek a kötetnek: egy fiú nem meri bevallani, hogy valami olyasmit nem tud, amit ciki nem tudni, s a végén egy lány a maga gyakorlatiasságával menti meg a helyzetet (persze nem ezért érdekes igazán a történet). Van még egy szöveg a könyvben, ami kissé kilóg a többi közül, de nem esztétikai okokból, hanem témaválasztása miatt. Mészöly Ágnes Nem öl meg című elbeszélése ugyanis egy nemi erőszak történetét dolgozza fel, nehéz erről mit mondani, de mindenképp ott a helye.

Sokszínű tehát a paletta, mindenki más-más szemszögből közelíti meg az alaptémát. Bár az ifjúsági irodalom magyar színterén a tematikus antológiák nemrég jelentek csak meg (lásd még a Móra Kiadó és a József Attila Kör közös gondozásában megjelent Jelen! című összeállítást), Az első is azt bizonyítja, hogy érdemes ezzel a műfajjal kísérletezni.  

 

A könyvbemutatóról szóló tudósítás itt olvasható.

nyomtat


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés