A kitüntetést Őexcellenciája René Roudaut, a Francia Köztársaság magyarországi nagykövete adta át 2011. július 20-án este a nagykövetség rezidenciáján Bárdosi professzor úrnak. Rövid időre a fogadás forgatagából kiragadva a professzor urat, néhány kérdést tett fel neki Cserháthalápy Ferenc, a TINTA Könyvkiadó munkatársa.

Cserháthalápy Ferenc: Gratulálunk a kitüntetéshez. Mit jelent ez az Ön számára?
 

Bárdosi Vilmos: A Becsületrend a francia állam legmagasabb kitüntetése. Elnyerése hatalmas megtiszteltetés mindenki számára, aki ebben részesülhet. Nagyon örülök, hogy a Francia Köztársaság és annak hivatalos képviselői e kitüntetéssel a francia nyelv és kultúra boldog szolgálatában eltöltött több évtizedes munkámat honorálták.
 

A szombathelyi Savaria Gimnáziumban Szemző Magda tanárnőm volt az, aki egy életre megszerettette velem ezt a csodálatos nyelvet és kimeríthetetlen mélységű kultúrát, ami később aztán a hivatásom is lett.

Mi volt az ami, a professzor urat örökre elkötelezte a francia és a magyar szótárak csodálatos világa mellett?
 

A kérdésre egész pontos választ tudok adni. 1980-ban egy több hónapos Párizsi tanulmányutam alkalmával az École Normale Supérieure könyvtárában került először a kezembe egy Tübingenben 1978-ban megjelent remek német nyelvű munka, amely felkeltette az érdeklődésemet a nyelv többé-kevésbé rögzült, állandósult szókapcsolatai valamint azok kodifikálása iránt. Azóta szünet nélkül foglalkozom ezekkel a nyelvek talán legantropomorfabb, roppant izgalmas elemeivel. Első szótáraim is e témakörben íródtak, majd a francia és a magyar nyelv folyamatos összehasonlításából egyenesen adódott, hogy kétnyelvű általános és frazeológiai szótárakat is szerkesszek, innen pedig már csak egy lépés volt, hogy magyar egynyelvű szótárírással is foglalkozzam.

Elismert kutatója a mindkét nyelv közmondásainak és szólásainak. Mások a francia közmondások, mint a magyarok?
 

Ha összehasonlítjuk a francia és a magyar szólásokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy szép számban vannak olyanok, amelyek mindkét nyelvben azonosak, és amelyek gyakran az európai nyelvek nagy közös forrásaiból (Biblia, görög-római mitológia, történelem, irodalom) származnak. Pl.: Szemet szemért, fogat fogért (Œil pour œil, dent pour dent), Az elsőkből lesznek az utolsók (Les premiers seront les derniers), kitakarítja Augiász istállóját (nettoyer les écuries d’Augias), Canossát jár (aller à Canossa), Párizs megér egy misét (Paris vaut bien une messe), Hol van már a tavalyi hó? (Où sont les neiges d’antan?) De természetesen éppen adott nyelvre jellemző voltuk miatt mindkét nyelvben találunk olyan szólásmondásokat, amelyek a másikból hiányoznak, így nem vagy csak nehezen fordíthatók le. A francia nyelvben például nincs meg az a magyar közmondás, hogy Egyszer volt Budán kutyavásár vagy az, hogy Meghalt Mátyás király oda az igazság, és a franciában is szép számmal találunk olyanokat, amelyek kultúrtörténeti, történelmi okokból speciálisan csak erre a nyelvre jellemzők. Ilyen például a Napóleon anyjához kapcsolódó Pourvu que ça dure (kb. Csak tartson tovább!) felkiáltás, amelyet – ráadásul tipikus korzikai akcentussal – egy különösen kellemes, kedvező helyzet jellemzésére használnak. A nyelvtanulóknak pedig az a típus okozza a legtöbb fejtörést, ahol látszólag könnyű lenne a szólást lefordítani, hisz mindkét nyelv pontosan ugyanazokból az elemekből építkezik (felteszi a pontot az i-re – mettre les points sur les i), csak éppen a teljes formai egyezés ellenére egészen mást jelent a francia szólás. Ezeket a „nyelvi aknákat” nevezzük idiomatikus hamis barátoknak.

Hogyan változott az elmúlt években a francia nyelv és kultúra iránt az érdeklődés Magyarországon?

A magyarok „vigyázó szemüket” már a középkor óta Franciaországra vetik, jóllehet a két ország közötti nyelvi és kulturális kapcsolatok intenzitása az évszázadok során változó volt. A franciás műveltség mindig is valamiféle nyelvi és kulturális „hozzáadott értéket” képviselt Magyarországon. És ez ma talán még hangsúlyosabb, amikor hazánknak, akárcsak az Európai Unió minden országának is az az érdeke, hogy a nyelvileg és kulturálisan is szegényítő, uniformizáló angolszász befolyással szemben a nyelvi és kulturális sokszínűséget fenntartsa és fejlessze. E törekvésben a francia állam és annak magyarországi képviselői (nagykövetség, Francia Intézet) jelentős szerepet vállalnak. Külön is ki kell emelni a jelenlegi francia nagykövet, René Roudaut úr szerepét, aki munkatársaival az elmúlt négy esztendőben hatalmas energiával és empátiával nagyon sokat tett azért, hogy a francia-magyar kapcsolatok előtt új távlatok nyíljanak és igen intenzívvé, gyümölcsözővé váljanak.

Ön számos magyar egynyelvű és jó néhány francia-magyar kétnyelvű szótár szerzője. Jól ismeri napjaink francia szótárkiadását. Miben más a franciák szótárkiadása gyakorlata a miénknél?

Jelenleg épp a Magyar szólások és közmondások szótárának egy új kiadását fejezem be a TINTA Könyvkiadó szára. Ezzel párhuzamosan dolgozom egy a magyar szólások használatát bővítő, gyakoroltató munkafüzet összeállításán, illetve egy olyan szótár megvalósításán, amelynek újdonsága az lesz, hogy köznapi egytagú magyar szavakhoz azok rokon értelmű párjaként többtagú szókapcsolatokat, szólásokat (pl. lusta = úgy áll a munkához, hogy más is hozzáférjen; azonnal = első blikkre; elalszik = elnyom az álom vkit; haragszik = adja a sértődöttet, stb.) ad meg. A későbbiekben egy hasonló felépítésű francia szinonimaszótár megszerkesztését is szeretném elvégezni.