bezár
 

film

2017. 11. 07.
Félelem és reszketés Magyarországon
Kortárs magyar bűnügyi filmek – 1. rész
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Magyarországon az évtizedek során a vígjáték mellett a bűnügyi film bizonyult a legéletképesebb műfajnak, melynek legújabb darabja a Budapest Noir. Cikkünkben annak járunk utána, hogy miért szaporodtak el és milyen jellegzetességekkel bírnak a kortárs magyar neo-noirok. 

November másodikától tekinthető meg a magyar mozikban Gárdos Éva Budapest Noir című filmje, és a hónap végén érkezik a szűk 15 év után újra magyar filmet rendező Antal Nimród A Viszkis című kvázi gengszterfilmje. A Budapest Noir Kondor Vilmos hazai és nemzetközi szinten is kirobbanóan népszerű regényének adaptációja, mely a harmincas évek Magyarországának hiteles korrajza mellett egy érdekes tisztelgés a negyvenes-ötvenes évek amerikai hard-boiled krimijei (főleg A máltai sólyom) előtt. A Viszkis pedig Ambrus Attila életútját kívánja bemutatni zsánerfilmes keretek között, és bár a teljes filmet még nem láthattuk, az előzetesek alapján arra lehet következtetni, hogy ez is egy éjsötét, fekete humorral átszőtt, társadalomkritikus műfajfilm lesz, akár Antall kultikus Kontrollja, vagy a Budapest Noir. És bár Gárdos Éva műve semmiképp sem a legjobb magyar filmek egyike (sőt, éjsötét noir helyett inkább szürke kriminek nevezhetnénk), de erős képi világa és cinikus-melankolikus korrajza emlékezetes. Ezzel pedig a Budapest Noir nincs egyedül, A Viszkissel együtt Gárdos Éva kemény krimije egy legalább négy éve tartó trendbe illeszkedik, melynek természetesen megvannak az előzményei.

A magyar tömegfilm a második világháborút követően gyakorlatilag megszűnt létezni, és nagyjából a rendszerváltást után kezdett feltámadni hamvaiból. Ennek a feltámadásnak egyfelől a remake-ek és nosztalgiafilmek (Meseautó, Egy bolond százat csinál, Csinibaba, Made in Hungária), másfelől a külföldi mintákat utánozni próbáló alkotások (Európa expressz, Argo, Kútfejek) váltak a szimbólumaivá, de egyik sem tekinthető sikeres kísérletnek. Az olyan filmek, mint az említett Kontroll, a vígjátéki elemekkel bíró Kaméleon, A nyomozó vagy a mostani bűnügyi filmes trend előfutára, A vizsga korukban zárványszerű képződmények voltak. Fehér György zseniális Szürkületje és Szenvedélye, Janisch Attila Árnyék a havon című filmje vagy Tarr Bélától A londoni férfi pedig inkább szerzői bűnfilmeknek, semmint bűnügyi filmeknek tekinthetők, melyekben a műfaj csupán kiindulási alap volt egy elvont filozófiai téma kifejtéséhez. Így a vígjáték szinte egyeduralkodó volt a magyar populáris filmkultúrában.

Gárdos Éva: Budapest noir - Forrás: Big Bang Media Kft.

Gárdos Éva: Budapest Noir (Forrás: Big Bang Media Kft.)

A vígjátékok hegemóniája továbbra is érzékelhető a magyar mozilátogatási statisztikákat elnézve, minthogy a hazai nézők többsége inkább kíváncsi egy romantikus komédiára, mint a komolyabb és komorabb hangvételű akár magyar, akár külföldi filmekre. A nagyfater elszabadul és a nemrég bemutatott Pappa pia egyaránt elképesztő nézettségi adatokat produkáltak az első hétvégéken. A Pappa pia több, mint hetvenezer nézőt mozgatott meg, de kiemelkedően népszerű volt a korábban bemutatott Coming out (első hétvége: 22661 néző) és a Megdönteni Hajnal Tímeát (első hétvége: 34361 néző) is, melyek szintén a romantikus komédia műfajába tartoznak. Ennek ellenére a Magyar Nemzeti Filmalap létrejötte óta az MNF által támogatott alkotások között diverzitás figyelhető meg. Azaz a vígjátékok mellett a filmtámogató szervezet öt év alatt teret engedett szerzői filmeknek (Viharsarok, Délibáb, Saul fia, Az állampolgár, Testről és lélekről, 1945), Magyarországon ritkább műfajoknak (Mundruczó Kornél kvázi szuperhősfilmjei: Fehér isten, Jupiter holdja, történelmi kosztümös film: Kincsem) és jó néhány bűnügyi filmnek, melyekkel cikkünkben is foglalkozunk.

Az Isteni műszak, a Víkend, a Tiszta szívvel, a Hurok, A martfűi rém, a Kút, vagy A tökéletes gyilkos pedig ösztönzőleg hatott. A vizsga sikere után Köbli Norbert forgatókönyvíró egy egész sorozatot elindított, és a magyar közelmúlt jelentős eseményeit használta fel profi thrillerekhez (Szabadság – Különjárat, A berni követ, Félvilág, Szürke senkik). Az Aranyélet című HBO-sorozat pedig egy gengszterfilmes sémát használ fel ahhoz, hogy szembesítse a magyar társadalmat a rendszerváltás hátulütőivel és a jelen betegeskedő Magyarországával. De érdekes kísérlet volt az aprópénzből készült gengsztervígjáték, a Fekete leves, a webes chatfelületek veszélyeire figyelmeztető paranoid thriller, a LogIn, valamint Az éjszakám a nappalod című neo-noir is. Ezekben a bűnügyi filmekben közös, hogy kevés kivételtől eltekintve attitűdjük komor vagy cinikus-melankolikus (az Isteni műszakot és Az éjszakám a nappalodat is fekete komédiaként reklámozták), főhőseik jellemzően személyes traumákkal küzdenek, illetve mind életüket, mind a film cselekményvilágát áthatja a szorongás és a paranoia. Mindez természetesen jellemző az ötvenes évek klasszikus film noirjaira vagy a kortárs bűnügyi filmekre (lásd akár a Barry Sealt vagy a nemrég bemutatott Hóembert) is, így a továbbiakban annak járunk utána, mi a sajátosan magyar a közelmúltban készült neo-noir krimikben és thrillerekben.

Gárdos Éva: Budapest noir - Forrás: Big Bang Media Kft.

Gárdos Éva: Budapest Noir (Forrás: Big Bang Media Kft.)

 

A szorongás örök: bűnügyi filmek akkor és most

A magyar műfajfilm aranykora a harmincas-negyvenes évekre, a második világháború előtti szűk 15 évre tehető, ám a műfajtérképet több okból (a Hyppolit sikere, a kabarémúltú színészek jelenléte, a rövid forgatási idő és viszonylag olcsó költségvetés stb.) is a vígjátékok uralták. A komédiák mellett természetesen megjelentek más műfajkísérletek is, ám csak a szerelmi konfliktusokat bemutató melodrámák bizonyultak életképesnek. E komorabb és drámaibb műfajjal jól rokonítható volt a bűnügyi film is, melyekben kisebb vagy nagyobb mértékben a bűnfelderítés vagy a bűnelkövetés vált fontossá a szerelmi háromszögek mellett. A Horthy-korszakban a cenzúra nem szerette a klasszikus bűnügyi filmek visszatérő műfajjegyeinek jelentős részét: a bűnelkövetés technikáinak bemutatását, a thrillerekben és film noirokban népszerű ártatlanul megvádolt karaktereket, vagy a rendőri szervek és az igazságszolgáltatás kétértelmű, esetleg negatív ábrázolását (erről lásd bővebben Lakatos Gabriella tanulmányát). A háború környékén még így is szép számmal készültek bűnmelodrámák (Halálos tavasz, Kísértés, Külvárosi őrszoba) vagy krimi-, thriller- és gengszterfilmkísérletek (az Amerikában André de Tothként befutott Tóth Endre kémfilmje, a Toprini nász és krimije, az 5 óra 40 kiemelkedő alkotások).

Ennek oka Király Jenő szerint a háború környékén uralkodó korhangulat, a fatalizmus és az egzisztenciális szorongás, így a konfliktusokat a vígjátékokban sem volt többé könnyű feloldani. „A moziban a film noir fedezte fel a 20. századot. A megelőző kor »fehér telefonos« filmjeivel szemben a film noir fő újdonsága egy rossz közérzet megfogalmazása: a vágyak, a remények helyett a félelmeket, szorongásokat állítja világképe középpontjába” – írja Király, majd így folytatja: „A magyar film noir fő témája az idegesség és idegenség, az érzelmek zavara és a viszonyok zűrzavara, a szenvedélyek kapkodó tanácstalansága és a kalandor indulatok vak próbálkozása”. (Bővebben: Király Jenő: Karády mítosza és mágiája, 8. oldal.) A Karády-filmeket (többek között az emblematikus Halálos tavaszt és a Külvárosi őrszobát) elemző szerző a noir fogalmát sokkal tágabb értelemben használja, mint a filmtípust sajátos stílusként vagy műfajként értelmező angolszász teoretikusok. Mint a fenti idézet is érzékelteti, illetve Pápai Zsolt is kimutatja, Király Jenő a korhangulattal hozza összefüggésbe a noirt, ezért a fogalomkörbe egyaránt beletartozhatnak krimikísérletek és bűnmelodrámák. Az amerikai film noirhoz legközelebb például a Külvárosi őrszoba került, melyben a bűnfelderítéssel foglalkozó fiatal rendőrnyomozó a bűn hálójába kerül egy szerelmi konfliktuson keresztül. A megszállott szerelem megélése a korszak filmjeiben a bűnnel kapcsolódik össze úgy, ahogyan A postás mindig kétszer csenget-történetben, és nem ritka, hogy a főhőst szinte megőrjíti a csillapíthatatlan szerelem (Halálos tavasz) vagy a féltékenység (A zárt tárgyalás, Egy szív megáll). Ezért is nevezem a kortárs magyar bűnügyi filmeket is neo-noiroknak, mert ez a noirszenzibilitás a mai magyar filmekre is jellemző.

Bergendy Péter: A vizsga - Forrás: Vertigo Media Kft.

Bergendy Péter: A vizsga (Forrás: Vertigo Media Kft.)

A cenzúra és a háborús katasztrófa (a filmgyártás kvázi megszűnése és lassú újjáéledése) miatt azonban a magyar bűnügyi film nem tudott kialakulni, megmaradt kísérleti szinten, illetve a melodrámák farvizén. A sztálinista szellemben újjászervezett állami filmgyártás pedig a Horthy-korszak cenzúrájához hasonló okokból nem engedte élni a krimit vagy a thrillert: a hatósági figurákat nem szabadott negatív fényben feltüntetni, és mint például a tavaly bemutatott A martfűi rémből is megtudhatjuk, a bűncselekményekkel is igyekezett óvatosan bánni a rendszer (legyen szó kemény vagy a puha diktatúráról). Az ötvenes évek termelési filmjeiben a bűnelkövető legfeljebb külföldi lehetett (Teljes gőzzel, Gyarmat a föld alatt, Nyugati övezet), de igazi bűnfelderítésre sem volt túl sok lehetőség, mivel a sematikus filmgyártás előírásai szerint már kezdettől egyértelműnek kellett lennie a termelést szabotáló tettes kilétének.

Az 1956 környéki enyhülés eredményeként újra adott volt a lehetőség a magyar műfajfilm kibontakozására. Fel is tűntek friss bűnügyi filmes kísérletek mint Gertler Viktortól a háború alatti noir-melodrámákat folytató Gázolás vagy Várkonyi Zoltántól A martfűi rémhez hasonló, a biatorbágyi robbantás valós történetét kvázi politikai thrillerként feldolgozó Merénylet. Ez utóbbi mű különösen érdekes, hiszen az egy őrült bűncselekményét politikai okokból a kommunistákra hárító Horthy-rezsim bemutatása a bűnbakkeresésből jelesre vizsgázó szocialista rendszer indirekt kritikájaként értelmezhető.

Azonban a magyar újhullám mintegy közbeszólt, és a kádári kultúrpolitika sem a műfajfilmeket, hanem Jancsó Miklós, Szabó István, Sára Sándor, Gaál István, Kovács András, Fábri Zoltán vagy Kósa Ferenc társadalom- és közelmúltelemző szerzői filmjeit kezdte el támogatni. A műfajfilm a rendszerváltás előtt a „támogatott” és a „tiltott” között elhelyezkedő „tűrt” kategóriába tartozott, és jellemzően a tévéképernyőkre szorult vissza. Ettől persze számos emblematikus bűnügyi filmes kísérlet készült a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas években is. A „szocialista krimik” kétes értékű műfajcsoportjába sorolják az olyan filmeket, mint Várkonyi Zoltán Fotó Háberje és Bácskai-Lauró István A Hamis Izabellája, melyekben már van igazi bűncselekmény és nyomozás, de bennük burkoltan még jelen van a hivatalos ideológia (Az oroszlán ugrani készül című James Bond-paródiában például a negatív hős egy volt nyilas tiszt). A hetvenes-nyolcvanas években népszerű bűnügyi vígjátékok, mint az Ötvös Csöpi-sorozat tagjai vagy a Kojak Budapesten folytatták ezt a trendet, viszont megjelentek kifejezetten érdekes alkotások, melyek a Kádár-korszak társadalmi problémáit kommentálták. Az Emberrablás magyar módra és az Illatos út a semmibe keserű bűnügyi szatírák a kádári reformkísérletek csődjéről, melyekben a rosszul működő állami vállalatok visszásságai vagy a létbizonytalanság miatt sodródnak átlagemberek a bűn útjára. Kifejezetten noirhangulatú a bűnbe eső átlagemberekről szóló Nyom nélkül, a Vérszerződés vagy András Ferenc kultikus Dögkeselyűje. Ez utóbbi feszült thriller a társadalmi lecsúszásról, a második gazdaság mellett kibontakozó illegális ügyletekről vagy a rendőri hatalom problémáiról. Zárványszerű képződmény a két nyomasztó pszichothriller, az 1977-es Defekt és az 1980-as Az áldozat, melyek ugyan feszes bűnügyi filmek, azonban nem találnak követőre többek között azért sem, mert mint Király Jenő is megfogalmazza, Magyarországon a rendőrnyomozó a rendőrség rendszerváltás előtti karhatalmi szerepvállalása miatt nem tudott pozitív hősfigurává válni (az Ötvös Csöpi-sorozatban vagy a Linda című tévésorozatban is hangsúlyos, hogy a főhős valamilyen módon kívülálló, és a bűnözők mellett a hivatalos szervekkel is szembekerül).

Sopsits Árpád: A martfűi rém - Forrás: Big Bang Media Kft.

Sopsits Árpád: A martfűi rém (Forrás: Big Bang Media Kft.)

A rendszerváltás utáni bűnügyi filmekhez kiváló támpontot adott Tímár Péter Mielőtt befejezi röptét a denevér című thrillerje, mely egy családi házba helyezi a paranoid thrillercselekményt. Azonban a kilencvenes éveket inkább a bűnfilmek és a gyengébb bűnügyi filmes kísérletek jellemezték. A főleg szerzői filmekből álló fekete széria már említett darabjai, az Árnyék a havon vagy a Szürkület kiváló film noirok, a Szenvedély pedig egyenesen A postás mindig kétszer csenget feldolgozása, de ezek az alkotások inkább dekonstruálják, semmint működtetik a krimit és a thrillert. A Halál a sekély vízben, A rózsa vére vagy a Vörös kolibri már műfajfilmes (politikai thriller, gengszterfilm) eszközökkel próbálták megragadni a rendszerváltás környéki Magyarország társadalmi és gazdasági problémáit, azonban az 1989-et követően piaci alapon újraszerveződő magyar filmiparban ismét a vígjátéké lett a főszerep. Másfelől pedig az olyan rendszerváltás előtti, pazar módon megrendezett filmek, mint a Dögkeselyű vagy a Mielőtt befejezi röptét a denevér inkább a kivételt képviselték, az 1989 utáni bűnügyi filmes kísérletek forgatókönyveivel és megvalósításával komoly gondok akadtak, így nem tudtak trendteremtő alkotásokká válni.

 

Nyomozás, de ki után?

Kétségtelen, hogy ez a regény [A postás mindig kétszer csenget] bizonyos értelemben erőteljesen utal a jelenre. Olvasása közben magam is erős szorongást éreztem. Ez a lelkiállapot nagyon általános ma Közép-Európában. A szorongásunk és az elveszettség érzete valószínűleg abból adódik, hogy elvesztettük a felettünk uralkodó apát: a Szovjetuniót. Egyébként lassanként azt is kezdjük megérteni, hogy a sztálinizmustól így vagy úgy, de meg lehet szabadulni, a pénz hatalmától azonban nem” – nyilatkozta Fehér György, a Szürkület és a Szenvedély rendezője egy interjúban. A bizonytalanság természetesen a háború alatti bűnmelodrámák mintájaként szolgáló francia bűnfilmekben (Állat az emberben, Mire megvirrad) és egyes amerikai film noirokban (Futóhomok, Holtan érkezett) is uralkodó közérzetek, azonban a magyar bűnügyi filmekben ez nem csupán átmeneti konfliktusként, hanem egzisztenciális bizonytalanságként jelenik meg, mely a hős kiszolgáltatottságából fakad. A magyar bűnügyi filmes hős, legyen bár a törvény képviselője vagy törvényen kívüli bűnöző, általában nem az amerikai hard-boiled film noirokból megismert cinikus figura, hanem kifejezetten neurotikus, szorongásban élő karakter (ezalól kivétel természetesen Ötvös Csöpi vagy a Budapest Noir bogartosan laza Gordon Zsigmondja). A hős pedig valamilyen felette álló hatalomnak kiszolgáltatott, mely a harmincas-negyvenes években jellemzően a bűnbe csábító szerelmen keresztül, a Kádár-korszak filmjeiben és a rendszerváltás után viszont már nem metaforákban, hanem egyre konkrétabb módon jelenik meg reprezentáns karakterekben vagy társadalmi jelenségekben.

A kortárs bűnügyi filmek közvetlen előzményei a Kontroll, A nyomozó és A vizsga, több szempontból is. Gigor Attila, A nyomozó rendezőjének tavaly mutatták be Kút című gengszterdrámáját, Antall Nimród A Viszkise november végén kerül a hazai mozikba, Bergendy Péter, illetve Köbli Norbert forgatókönyvíró A vizsga című filmje számos történelmi thrillert ihletett (az Árulókat nemrég vetítették a tévében, míg az Örök tél jövőre készül el). Mindhárom alkotás hőse traumatizált figura: A vizsgában Markó Pált inkább erkölcsi dilemmák gyötrik, Bulcsú (Kontroll) és Malkáv Tibor (A nyomozó) viszont lelkileg is sérült, kiégett, kapcsolatteremtésre és megállapodásra képtelen karakterek, létük szerves része a válság. És mindhárom film főhőse felett áll valamilyen fegyelmező hatalom, mely folyamatosan szemmel tartja „alattvalóit”. Ez a hatalom pedig foucault-i értelemben véve fegyelmező, hiszen konkrét megfigyelő apparátust tart fenn, melynek segítségével kontrollálhatja a megfigyelteket, és elszigetelheti az egyéneket egymástól. Ez a motívum A nyomozóban a legkevésbé erős (de Gigor művében is jelen van, minthogy Malkávot szemmel tartják az antagonisták), a Kontrollban és A vizsgában viszont hangsúlyos az ellenőrzésre alkalmas technikai eszközök (kamerák, lehallgató berendezések) állandó jelenléte.

Antal Nimród: A Viszkis - Forrás: InterCom

Antal Nimród: A Viszkis (Forrás: InterCom)

Ez a három film (illetve ezekhez hozzávehetjük még Novák Erik Zuhanórepülését, Dettre Gábor Tablóját vagy Dyga Zsombor Utolérjét) és a klasszikus történetmesélést népszerűsítő Magyar Nemzeti Filmalap működése óta készült bűnügyi témájú mozi- és tévéfilmek egyaránt a húsz-harminc éve zajlott rendszerváltás eredményeit értékelik. A kortárs bűnfilmek többségében Magyarország sötét, szorongással és félelmekkel teli hely, a rendszerváltás kudarcának szimptómája.

A kortárs bűnügyi filmekben tehát közös, hogy Magyarország nem éppen egy élhető és demokratikus helyként jelenik meg, és a hősök jellemzően egyáltalán nem kiegyensúlyozott emberek, sőt bizonyos esetekben inkább rossz oldalon álló antihősök (Isteni műszak, Víkend, Kút, A martfűi rém, és státuszából fakadóan ilyen lesz A Viszkis címszereplője is). Mint már említettük, a kortárs bűnfilmekben a mindenható hatalom, a szorongó, félelemben élő, éppen ezért korrumpálható egyén, az egzisztenciális bizonytalanság és a múlt visszatérő traumái a jellemző motívumok. Az új időszámítás az egyik első Filmalap által támogatott Isteni műszakkal kezdődött, mely valós történeten alapul, és a kilencvenes években működő korrupt magyar mentősöket mutat be, akik jó pénzért hagyják meghalni a még megmenthető betegeket is. A Víkendben vállalkozók, ügyvédek és ügyeskedő vidéki vadászok zsarolják egymást, a főszereplő számító ügyvédnő Mártát még szexuálisan is kihasználja védence, az építészvállalkozó István. De zsarolás a témája Madarász Isti sci-fi beütésű thrillerjének, a Huroknak is, melyben egy fiatal házaspárt kényszerít drogcsempészetre az Anger Zsolt által játszott gengszterfigura (egyébként A nyomozóból is megismert Anger Zsolt visszatérő színésze a kortárs bűnügyi filmeknek, a Budapest Noirban is szerepel). Gigor Attila Kútjában egy lepukkant határmenti benzinkút a cselekmény fő helyszíne, ahol a fiatal, lézengő Laci és édesapja kerülnek egy piti, majd egy nagyobb hatalmú gengszter-strici harapófogójába természetesen piszkos pénzügyek miatt. És az anyagi függőség sodorja a bűn útjára Az éjszakám a nappalod, a Vakfolt vagy a Halj már meg! főszereplőit is. Az HBO-sorozat, az Aranyélet pedig azt mutatja be, hogy egy egész újgazdag magyar család hogyan válik maffiafamíliává, minthogy a tisztességes munka ebben a világban nem kifizetődő.

Gigor Attila: Kút - Forrás: Vertigo Media Kft.

Gigor Attila: Kút (Forrás: Vertigo Media Kft.)

Persze az Aranyéletben sem kizárólag a korrupció és a pénz teszik Miklósiékat bűnözőkké, mivel mind a családfő, Attila, mind pedig a tinédzserlány, Mira ki akarnak szakadni a piszkos pénz és a keresztapa Hollósi bűvköréből. Azonban az Aranyéletben úgy, ahogy Till Attila Tiszta szívvel című filmjében, A tökéletes gyilkosban, A martfűi rémben, a Jupiter holdjában vagy az easternnek is nevezett, méltatlan módon mellőzött, remek Kojotban a hatalom, a törvény és rend képviselői is tesznek arról, hogy az egyén ne tudjon tisztességes és békés életet élni. De a hatalom taszítja a bűn útjára az egyént az olyan tágabb értelemben vett bűnfilmekben is, mint Nemes László Saul fia, Szász Attila Félvilág vagy Török Ferenc 1945 című történelmi drámái.

Az Aranyéletben a nyomozónő Lídia öngyilkosságba hajszolja az egyik szereplőt, míg Mirát megzsarolja, hogy segítsen neki családja leleplezésében, és a sorozat nagy összeesküvésének szálai egészen a Parlamentig vezetnek. A tökéletes gyilkosban és a Jupiter holdjában szintén negatív szereplők a rendőrök, akik egy korrupt és elnyomó hatalmat szolgálnak az erkölcsi jó helyett (az erkölcsi jótól pedig maguk a főhősök is igen távol állnak, legalábbis a cselekmény végéig). A martfűi rémben és a Budapest Noirban ugyan két különböző tekintélyelvű rendszer (a Horthy- és a Kádár-rezsim) jelenik meg, azonban módszereik nagyon hasonlók: a főhős nyomozókat nemcsak irányítják, de akadályozzák is az igazságért folytatott küzdelmükben, ha éppen fáj a hatalmasoknak az a bizonyos igazság. A Kojotban és az 1945-ben pedig a vidéki neofeudalizmus oligarcháinak paternalista diktatúrája jelenik meg, az ő verőlegényeik fenyegetik az egyszerű, csak békét akaró emberek életét.

(Folytatjuk.)

 

A cikk a Budapest Noir és A Viszkis kapcsán készült. A Budapest Noirt november 2-án mutatták be a hazai mozik (forgalmazó: Big Bang Media), A Viszkist november 23-tól láthatják a magyar nézők.

A cikkben szereplő képek az InterComtól, a Big Bang Mediától és a Vertigo Mediától származnak. Lead- és borítókép: Budapest Noir, Big Bang Media Kft.

 

Budapest Noir

Színes, magyar krimi, film noir, 95 perc, 2017.

Rendező: Gárdos Éva

Író: Kondor Vilmos

Forgatókönyv: Kondor Vilmos, Szekér András

Operatőr: Ragályi Elemér, Ragályi Márton

Zene: Pacsay Attila

Producer: Kemény Ildikó

Szereplők: Kolvartnik Krisztián (Gordon Zsigmond), Tenki Réka (Eckhardt Krisztina), Kulka János (Vitéz Szöllösy András), Farkas Franciska (a rejtélyes lány), Anger Zsolt (Gellért Vladimir), Dobó Kata (Vörös Margó), Kováts Adél (Szöllösyné)

Forgalmazó: Big Bang Media Kft.

Bemutató: 2017. november 2.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

Lőrincz Nándor, Nagy Bálint: Legjobb tudomásom szerint
Beszámoló a 11. Frankofón Filmnapok programjáról
Az idén 10 éves Szemrevaló Filmfesztivál nyitóeseményéről
18. VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál

Más művészeti ágakról

színház

Száz év, egy dráma Száz év, egy dráma
Páros interjú Rák Katival és Czető Bernát Lászlóval
irodalom

A kígyó nyelve A kígyó nyelve
Helyzetjel
A Prae körkérdése zeneszerzőkhőz: Derecskei András válaszol
irodalom

Égbolt-variációk Égbolt-variációk
Nagy Márta Júlia: Elígért lány, Jelenkor Kiadó, Budapest, 2021.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés