bezár
 

art&design

2017. 11. 20.
Mitől élő művészet?
Personal Structures – Open Borders
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Velencei Biennálé egyik legnagyobb szabású kísérő kiállítása minden évben a Personal Structures – Open Borders (Személyes Struktúrák – Nyitott Határok) címet viseli, és két helyszínen, a Mora Palotában, és a Rialtóhoz közel eső Bembo Palotában kerül megrendezésre a világ több mint ötven országából származó alkotások részvételével. Ahogy azt a cím is elárulja, a kiállításban egyaránt fontos az egyes művészek személyes víziója a világról, ugyanakkor egyszerre egyfajta, a határokon túl-, illetve előremutató, reményekkel teli, közös, összetartásra törekvő és egymás műveire reflektáló koncepció megvalósítása is.

Viva Arte Viva (Éljen az élő művészet) – a Biennálé idei címét a Mora és Bembo Palota patinás márványpadlóin járva is tisztán lehet hallani. Az előző években is fontos szerepe volt ennek a két gótikus palotának a kortárs művekkel való párbeszéd létrehozásában, de idén talán még hangsúlyosabban illeszkednek egymáshoz az eredeti tér színei, anyagai, formái a legkülönfélébb technikákat alkalmazó alkotásokkal. A több szinten elhelyezett kiállítás valóban pezsgő életet él, a tárgyak mesélnek benne, egyszerre több érzékünkre is hatnak, gyakran közvetlenül, a reflexióinkat a látvány hozza magával. Örvendetes a kiállítás sokoldalúsága, az alkotások erőltetettség nélküli elevensége és aktualitása. A szemlélő a legtöbb esetben érzi, hogy a művészek egy számukra igen fontos tárgyat ragadtak meg, nem beszélnek mellé, és nem akarnak tendenciáknak megfelelni.

Ariela Wertheimer - Jaffa Venice Light Boxes exhibition 

Különösen fontos a kiállításon a nőiség, a szexualitás megjelenítése, valamint a női alkotók jelenléte, az egyik leggyakrabban előforduló (gyakran más technikákkal vegyített) médium pedig a fotó. Reka Nyari fotóművész Geisha ink című, három darabból álló erotikus sorozata például egy Ginzilla nevű hölgyet ábrázol, aki a szülei konzervatizmusával szembeszállva egy tetováló fiúba szeretett bele, és a teste szinte minden porcikáját tetováltatta. A három aktfotó a női szexualitást és a női test törékenységében rejlő erejét hangsúlyozza, a hármassággal, a vonalvezetéssel, illetve a modell testtartásával pedig  a keresztény vallás ikonográfiájával is párhuzamot von. Jessica Fulford-Dobson kabuli görkoris tinédzserlányokat ábrázoló fotói ezzel szemben a nőiség egészen másfajta erejére mutatnak rá. Fulford-Dobson 2012-ben olvasott egy cikket a Kabulban görkorcsolyázó lányokról, és a témának szeretett volna szélesebb közönséget találni. A művészt megdöbbentette a lányok bátorsága, karizmája és életkedve. A fotós őket minden további apparátus nélkül, természetes fényben kapta lencsevégre, a lányok pedig – ahogy modellt álltak – magabiztosnak, erősnek tűnnek.

Reka Nyari fotói előtt kap helyet Adriana Carambia tört üvegdarabokból készített, nagy kövekre emlékeztető installációja. Adriana művészetére – saját elmesélése alapján – a klinikai pszichoanalízis tréning hatott erőteljesen. Minden alkotása előtt egy benne felmerülő kérdésre koncentrál, a tárgy megformálása csak később alakul ki. Szeret nem megszokott anyagokkal dolgozni, jelen esetben üvegszilánkokat használ. Arra szeretne rávilágítani – mondja –, ami rejtve van bennünk. Az üvegszilánkok egy erőszak vagy baleset eredményei. A felületén magunkat látjuk, azaz egy világot nyitnak meg, amely minket akar beszéltetni. 

Hagyományos technikákkal, anyagokkal dolgozó alkotások is képviseltetik magukat a Mora Palotában. He Lihuai Inspiration and Passion (Inspiráció és Szenvedély) című festménye a 15. és a 19. század között virágzó portréfestészet hagyományos elemeivel szeretné a mai nő alakját megfogni, anélkül, hogy „ködösítené”, vagy idealizálná. Kortársiasságára csak a test izmossága, illetve az alak tekintet utal. Andrea Matheisen szándékosan bronzot, klasszikusabb anyagot választott egy szerelmespárt ábrázoló szobrához. Az egymáshoz csókra közeledő pár lábfejei óriásiak: szeretnének maradandóak, örökérvényűek, reálisak maradni, akkor is, ha a nő alakja a levegőbe emelkedik. Az arcuk kevéssé van megformálva, vonásaik elnagyoltak – Matheisen szerint így őrizhetik meg személyük titokzatosságát.

Andrea Matheisen - Persons and Emotions

Ariela Wertheimer a fotózás technikáját használta fel igen érdekes és látványos installációjához, de más eszközökkel is vegyítette azt. Light Boxes (Világító Dobozok) című sorozatában 12 arcot ábrázol. Wertheimer elképzelt egy történetet: emberek érkeznek egy étterembe, és mindegyikük előveszi a mobiltelefonját, hogy lefotózza az asztalára érkező ételt, majd pedig posztolja a fotót a közösségi médiára. Erre asszociál Wertheimer azzal az ötlettel, mely szerint az okos telefonok tizedik évfordulóján világító dobozokban élünk. A doboz alja – házak alapzatához is használt fémből készült, de a másik oldalán, a doboz belsejében a figurák akrillal vannak festve. A doboz teteje plexiből készült, arra pedig fotók vannak applikálva. Az egyes arcok dobozba vannak zárva, ezeken a dobozokon a néző is visszatükröződik.

Különleges – Velencére, de Szentpétervárra is emlékeztető – installációt készített régebbi, húsz-harminc évvel ezelőtt készült fotókból Vita Buivid. Az installáció címe egy Gogol novelláé, Nevsy Ave, amely nevezetesen egy Szentpétervár központjában található utca. A fotók a padlón hevernek, egy tóra, vagy folyóra emlékeztetnek (de a Velencében dagálykor megjelenő tengerre is), a teremben felettük elhelyezett fadeszkákon közlekedhet a látogató. Buivid az idő relativitására helyezi a hangsúlyt. A kilencvenes évek fotóit vizsgálván úgy érezzük, mintha csak tegnap lett volna, amikor a fotósok az utcán lencsevégre kapták a turistákat és postán elküldték nekik a portréjukat. De az sem lehetett túl régen, amikor Gogol szentpétervári szereplői a fapallón közlekedtek, ahogy teszik ezt ma is Velence szelfit készítő turistái.

A nagyszabású – az Európai Kulturális Központ által is finanszírozott – kiállítás az évek alatt látványosan sok, előremutató változáson ment keresztül. Elég csak a vaskos, igényesen összeállított katalógust fellapoznunk, hogy szembetűnjön: a Personal Structures a sokoldalúság és az egyre alaposabb, precízebb rendezés felé halad. A Mora Palota a Biennálé ideje alatt kultikus hely azoknak, akik a kortárs képzőművészetről szeretnének egy átfogó, élvezhető képet kapni, minderre ugyanakkor egy megnyugtató, patinás környezetben vágynak, ahol időnként az ablakból a gondolázó turistákat, vagy épp a szemközti ház tetőteraszán uzsonnázó, borozó szerelmespárokat is láthatják.

 

A kiállítás megtekinthető Velencében (57. Nemzetközi Velencei Képzőművészeti Biennálé), a Palazzo Morában és a Palazzo Bembóban, 2017. november 26-ig.

 

Fotók: Kovács Rita

nyomtat

További írások a rovatból

art&design

A kivilágított felbomlás impulzusa A kivilágított felbomlás impulzusa
Csernátony Lukács László BURN, Barbie, BURN! című kiállításának megnyitószövege
art&design

Ellenállás, forradalom, bűnösök és áldozatok Ellenállás, forradalom, bűnösök és áldozatok
Kockázati tényezők. Az ellenzékiség öröksége az egykori szocialista országokban - kiállítás a FUGA-ban
art&design

Veress Tamás négydimenziós világa Veress Tamás négydimenziós világa
Veress Tamás Gyütt című kiállításáról
Kaz Rahman Islamic Art and Modernism című könyvéről, New East Foundation, Isztambul, 2017.

Más művészeti ágakról

irodalom

Tömény inspiráció Tömény inspiráció
FISZ-tábor 2. nap
irodalom

Kisvonattal az irodalom felé Kisvonattal az irodalom felé
Elstartolt a 2018-as FISZ-tábor
irodalom

Kötelező irodalom halvacsora mellé Kötelező irodalom halvacsora mellé
Szöveghullám Balatonföldváron
Oliver Parker: Férfiak fecskében


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés