Idén ötödik alkalommal rendezik meg a Filmkarnevált, amely ezúttal (már második alkalommal) nemcsak a cseh, hanem a szlovák filmtermésből is válogat. Mint Lucie Orbók, a Cseh Centrum igazgatója a sajtótájékoztatón elmondta, nem is igazán lehet elválasztani a két ország filmművészetét, hiszen szinte mindig koprodukcióban készülnek a művek, máskor pedig a rendezők, színészek vendégeskednek a másik ország filmjeiben.

A Cseh és Szlovák Filmkarnevál célja, hogy megmutassa: a nagy hírű csehszlovák filmművészet után az önálló Csehországban és Szlovákiában is izgalmas alkotások készülnek – mondta Sipos Ildikó, a Szlovák Intézet igazgatója. Így a program túlnyomórészt friss filmekből válogat, melyek közül a csehek inkább történelmi, kosztümös darabok (mint a Masaryk vagy a Milada), míg a szlovák filmgyártásban végbement fiatalodás következtében a szlovákok inkább aktuális, napi problémákkal foglalkoznak. Közülük legrégebbre az Emberrablás című film nyúlik vissza, amely a 90-es évek elmérgesedett politikai viszonyai közt játszódik, amikor is a szlovák köztársasági elnök fiát elrabolták, és külföldre hurcolták. A legaktuálisabb bizonyára Tereza Nvotová filmje: a Léna egy diáklányról szól, akit a tanára megerőszakol, ő pedig képtelen feldolgozni a traumát – a film nem sokkal a szexuális zaklatási botrányok kirobbanása előtt készült.

Tereza Nvotová: Léna

Az utóbbi évek filmtermésének bemutatása mellett különleges vetítéseket is tartanak a Filmkarneválon. Gál Róbert, a Cseh Centrum szóvivője emlékeztetett rá: maga a Filmkarnevál elnevezés annak idején Milos Forman születésnapja tiszteletére született, de idén is számos rendkívüli évforduló ad okot az ünneplésre. Száz éve jött létre Csehszlovákia, ötven éve volt a prágai tavasz, huszonöt éve pedig megszületett az önálló Csehország és Szlovákia. Nem mellékesen pedig Jiří Menzel idén 80 éves; az ünnepelt súlyos betegsége miatt sajnos személyesen nem tud részt venni a rendezvényen, de három közkedvelt filmjét (Szigorúan ellenőrzött vonatok, Sörgyári capriccio, Az én kis falum) egy Menzel-maraton keretében műsorra tűzi a fesztivál. Ugyancsak különleges eseménynek ígérkezik egy ingyenes diákvetítés: a fiatalok Agnieszka Holland rendezésében az Olthatatlan című minisorozat első részét tekinthetik meg, amely Jan Palach-nak állít emléket. Ő volt az a diák, aki 1969-ben a szovjet bevonulás elleni tiltakozásként felgyújtotta magát.

Jiří Menzel: Sörgyári capriccio

A fesztivál nyitófilmje a Masaryk lesz: a történelmi drámát a sajtótájékoztató alkalmával már levetítették. A fiatal rendező, Julius Sevcík harmadik nagyjátékfilmje nem a magyar történelemből is ismert T. G. Masarykról (Csehszlovákia egyik megalapítójáról, az első köztársasági elnökről) szól, hanem fiáról, Jan Masarykról. A cím viszont szándékosan félrevezető: Jan élete egyik tragédiája ugyanis a névazonosságból fakadó megfelelési kényszer, a hatalmas apai örökséggel való hiábavaló küzdelem volt.

Julius Sevcík: Masaryk

Érdekes, hogy az utóbbi bő egy évben hány olyan filmet mutattak be, amely a második világháború első éveiben, vagy az azt közvetlenül megelőző időszakban játszódik. A Dunkirk és A legsötétebb óra mellett a Masaryk is ezt a korszakot tematizálja. A cseh-szlovák darab számos azonos figurát felvonultat a másik két filmmel (Chamberlain, Lord Halifax), és ott ér véget, ahol azok elkezdődnek: a harmincas évek végén, amikor Csehszlovákia fokozatosan Hitler terjeszkedésének áldozatává vált, az ország pedig hiába remélt segítséget vagy támogatást a nyugat-európai államoktól. Ennek a nagyhatalmi játszmának az áldozata Csehszlovákia mellett Jan Masaryk is, aki londoni nagykövetként hiába próbálja érvényesíteni országa érdekeit, majd tűrőképessége határához érkezve egy amerikai szanatóriumba vonul. A film több idősíkot váltogatva mutatja be a német megszálláshoz vezető utat, egyben Masaryk összeomlását.

Az ifjabb Masaryk nem született hősnek, még csak diplomata sem szeretett volna lenni. A politika helyett inkább az éjszakai életben érezte otthon magát, az alkoholt és a drogokat sem vetette meg. Mégis képes volt felnőni a rárótt feladathoz, akarata ellenére hatalmas terheket vett a vállára, és a cseh emigráns kormány tagjaként aktív szerepet vállalt az ellenállásban. A portréként és történelmi drámaként is értelmezhető Masaryk igazi reprezentatív, nagyívű film (12 Cseh Oroszlán-díjat nyert), és mint ilyen, remekül működik – főhőse például sokkal izgalmasabb utat jár be, mint A legsötétebb óra Churchillje. Az angolszász filmekben főleg kelet-európai gengsztereket játszó Karel Roden (Spíler, Az árva, Pokolfajzat) talán kisebb átalakuláson esett át a szerep kedvéért, mint Gary Oldman, de remekül testesíti meg a londoni “udvari bolondot”, majd a szanatóriumban számvetést készítő, megtört diplomatát is.

A Cseh és Szlovák Filmkarnevál programjáról itt írtunk részletesebben, további információk a Cseh Centrum honlapján, illetve a Facebookon is elérhetők.