1.) Volt-e kedvenc meséje gyerekkorában? Mi volt az? Miért volt az?

Rengeteg "kedvenc" mesém volt, nehezen tudnék egyetlenegyet kiragadni közülük. Teljesen másfajta mesék voltak ezek, az egyik azért volt kedves számomra, mert vicces, a másik pedig éppen azért, mert olyan végtelenül szomorú. Nagy általánosságban nagyon szerettem majdnem minden Grimm vagy Andersen mesét.

Nem tudok tehát csupán egyetlen konkrét mesét megnevezni, de mégis talán az a vonal, amit pl. a Kis gyufaáruslány vagy a Vadhattyúk képviselnek, az erősen jellemzi a gyerekkori ízlésemet. Fogalmam sincs, miért volt - és van - ez a vonzódás bennem a szomorú mesék iránt, de tény, hogy felnőtt koromban is inkább az ilyen meséket szeretem. Emlékszem, főiskolás voltam, amikor egy este Oscar Wilde meséjét olvastam a konyhában, az volt a címe: A csalogány és a rózsa, és nem röstellem bevallani, de ott zokogtam huszonhat évesen a csalogány méltatlan sorsán megindulva (pedig nem is hagymát vágtam éppen). De gyerekkoromban imádtam még Wilhelm Hauff meséit, közülük is a Kőszív című tetszett legjobban, és Pavel Bazsov Kővirág című meséjét is nagyon szerettem, ez pedig a Rézhegyek Királynője című kötetben jelent meg. Hogy miért szerettem őket? Mert egyszerűen gyönyörűek.

2.) Emlékszik-e első önálló olvasmányélményére?

Igen, vagy legalábbis azt hiszem, hogy emlékszem... Igazi "csajos", napsárga pöttyös könyv volt: Erich Kastner Két Lotti című regénye. Nyilván voltak előtte kisebb képeskönyvecskék, azokból csak halványan dereng valami látomás, de igazi olvasmányélményként ez jön elő elsősorban. Remek volt az időzítése is: épp egy táborban nyaraltunk a húgommal, akivel csak tizenegy hónap korkülönbség van köztünk, szóval nagyon jól bele tudtam így élni magam az ikertestvérével éppen a táborban megismerkedő kislány történetébe. Érdekes, még a személyiségünk is kicsit hasonlított, az ikrek közül én inkább a harsányabb Luise személyiségével tudtam azonosulni, míg Magdi, a húgom karaktere pedig inkább a szelídebb, finomabb Lottéra emlékeztetett. Nagyon szerettem, utána többször is elolvastam ezt a könyvet.

3.) Mi volt gyermekkora kedvenc könyve, regénye?

Egyértelműen az Óz, a nagy varázsló. Izgalmas, fordulatos, varázslatos, és mindeközben nagyon is emberi. Kiváló meseregénynek tartom, éppen most olvasom újra, és néha bizony alig tudom letenni. Ezen kívül még a Mary Poppinst is nagyon szerettem. Amikor fiatal koromban Amerikában bébiszitterkedtem három gyerek mellett, eléggé sajnáltam, hogy nem rendelkezem én is olyan bűvös-bájos tulajdonságokkal, mint a híres dada. Mondjuk, ezt néha anyaként sem bánnám...

4.) Nyújtott-e Önnek maradandó élményt valamely könyvillusztráció?

Természetesen. Volt egy gyönyörű Andersen mesekönyvünk. Nagyon mély benyomást tettek rám a képek, teljesen elvarázsoltak, átütő erővel sugárzott belőlük a mesék hangulata. E képek láttán határoztam el, hogy ha nagy leszek, én is mesekönyveket szeretnék majd rajzolni... E sorsdöntő illusztrációkat egy bizonyos J. M. Szancer rajzolta.

Egyébként már egész kiskoromban, amint megtanultam olvasni, első dolgom mindig az volt, hogy fellapoztam az első oldalt és megnéztem, ki rajzolta a könyvet. Egy idő után persze már meg sem kellett néznem, mert az általam kedvelt rajzolók stílusát már messziről felismertem.

Kedvenc Grimm-kötetünk rajzait például Róna Emy készítette.

Ma is ragaszkodom ahhoz a réges-régi gyermekkori kötethez, ami közös könyvünk volt a húgommal. Pedig eléggé furcsán fejeztük ki a rajzok iránt érzett rajongásunkat: a fekete-fehér rajzokat kiszíneztük, és versengve, hogy melyikünk a szebbik, az összes királylány-rajz fölött ott éktelenkedik ákombákom betűkkel a Kati vagy a Magdi felirat. Szerencsére volt bennünk annyi áhítat a színes képek iránt, hogy azokat megkíméltük.

De nagyon szerettem még Heinzelmann Emma illusztrációit is a Hauff legszebb meséi című kötethez.

Ha jól belegondolok, a kedvenc illusztrációim tulajdonképpen a kedvenc meséimhez készültek.

5.) Körülbelül hány mondókát, gyerekverset vagy gyerekversként számon tartott verset tud kívülről?

Hááát, bevallom, most így kapásból elég nehezen idéznék fel bármit is - ez már a korral jár -, de kiskorunkban betéve tudtuk a Cini, cini muzsikát. De ha hallanám a verseket, ha valaki elkezdené, biztosan hamar vissza tudnám idézni a dallamukat, ízüket. Azért gondolom ezt, mert amikor segítek a kisfiamnak a memoriterek tanulásában, meglepő módon mindig kiderül, hogy megvannak azok a versek valahol, csak jó mélyen...

6.) Nyúlt-e vissza felnőtt fejjel gyerekkori olvasmányélményhez az élet fontos pillanataiban? Most van-e kedvenc meséje?

Igen, olykor, bár nem tudom, hogy éppen fontos-e az a pillanat, amikor csak úgy olvasgatni támad kedvem,

Említettem, hogy az egyik kedvencem Pavel Bazsov Kővirág című meséje. Anélkül szerettem gyerekkoromban ezt a Danyiluskáról, a malachitfaragóról szóló varázslatos mesét, hogy tudtam volna, mi is az a malachit. De valami nagyon szépségesnek képzeltem el.

Sok év után aztán megismerkedtem a férjemmel, aki akkoriban ásványokkal foglalkozott. Az ő kezében láttam életemben először malachitot. A mélyzöld ásvány láttán visszaperegtek gyermekkorom olvasmányélményei és akkor újra elővettem a Kővirágot. Pontosan a mese miatt aztán a malachit lett a kedvenc ásványom. Karácsonyra meg is festettem a férjemnek a meseillusztrációit, és egy könyvmakettet készítettem belőle. Egyetlenegy darab létezik ebből a könyvből.

Érdekes egyébként, hogy ugyanazokat a meséket szeretem felnőttként is, mint amiket gyerekkoromban szerettem. Azóta persze folyamatosan születnek új mesék, és számomra most éppen Boldizsár Ildikó Amália című meséje a legkedvesebb. Ez egy gyönyörű mese a világ legszomorúbb boszorkányának beteljesületlen szerelméről.

7.) Jelenleg milyen kapcsolatban áll a gyerekirodalommal?

Szoros kapcsolatban állok: illusztrálom. Most éppen az Ózt...