bezár
 

zene

2018. 05. 31.
Kriptaszagú ütemek
Várakozáson felül teljesített az Exhumed
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Kimagasló színvonalú koncertet adott a Dürer Kertben a minden tekintetben professzionális amerikai Exhumed. Matt Harvey-ék az általunk beharangozottal ellentétben végül nem lemezbemutatót tartottak, hanem retrospektív áttekintést adtak eddigi munkásságukból. A szép számú közönség kisebb része ugyan jól fogadta a műsort, de az Exhumed-koncertekre jellemző megőrülés ezúttal elmaradt, a hallgatóság többségének a tej is megaludt volna a szájában, ha nincs a művérfröcskölés vagy nem indítják be néhány szám után a motorfűrészt a színpadon.

Az 1991-ben alakult, deathgrind zenében utazó Exhumed ritkán látott vendég Magyarországon, s noha számos kiváló nagylemezt és más zenekarokkal közösen kiadott split albumot jegyeznek, nem sikerült bekerülniük a legnagyobbak közé. Holott intenzitás és brutalitás tekintetében sem maradnak le a Brutal Truth, a Cannibal Corpse, a Dying Fetus, a Napalm Death, vagy épp a Suffocation mögött. Akinek esetleg kétségei voltak efelől, az az április 24-ei koncerten végleg leszámolhatott velük.

Klasszikus kedvencek 2018.

A négyfős zenekar legutóbb 2013-ban játszott Budapesten, előtte viszont 2012-ben is ellátogattak hazánkba, az akkori Grind Over Europe turné során. Míg 6 évvel ezelőtt a Rotten Sound a Magrudergrinddal karöltve kísérte a csapatot, addig a mostani turnén a death/grind/crust vonalon mozgó német Implore lépett a Magrudergrind helyére, egyetlen hazai előzenekarként pedig a kevert stílusú, hardcore, sludge és egyéb zenei elemeket érdekesen ötvöző Gyilkos nevű formáció zenélt a veterán grinderek előtt.

Gyilkos

Jó is lett volna legalább egy kicsit belefülelni mindbe, de a koncert legnagyobb gyengesége miatt, ami alatt a nagyon korai kezdést értem, erre sajnos nem kerülhetett sor, hiszen képtelenség volt munka után, kedd este 18 óra 15-re odaérni. A hónapokkal korábban meghirdetett koncertet mellesleg 19 órai kapunyitással (!) reklámozták, a 18.15-ös kezdést (!) csak a koncert napján tették ki a webre. Ezért mire odaértem, már javában darált a Rotten Sound.

A finn grinderek rendkívül intenzívek voltak, beleadtak apait-anyait, azonban az elképesztően vacak hangosítást sehogy sem tudták ellensúlyozni. A grindcore persze szeret nyersen szólni, de amikor a gitár és az ének összemosódó zajtengerré válik és a blast beat is csupán tompa pufogássá, az alapvető ösztönökre építő dinamikavezérelt zene is unalmasnak tetszik. A Rotten Soundot hallva szomorú elképzelésem támadt az első két csapat hangosítását illetően, aminek köszönhetően kevésbé bántam, hogy lemaradtam róluk. Egyébiránt a zömében egy kaptafára készült dalok sem keltettek túlzott izgalmat, a közönség szinte moccanás nélkül nézte végig a színpadon pusztító kegyetlen, önmagába forduló zenei cunamit. A Rotten Sound hiába izzott, hiába forrt, teljességgel hatástalan maradt.

Rotten Sound

Az Exhumed ellenben azt hozta, amit vártam, sőt, némileg túl is teljesítette azt, már ami a színpadi teljesítményt illeti, hiszen a műsor összetételét tekintve másra számítottam. Legújabb lemezükről, a Death revenge-ről mindössze néhány dalt játszottak, cserébe viszont szép számmal válogattak a korábbi albumokról is, így aztán se a régi számok kedvelői, se az új lemez iránt érdeklődők száját nem hagyhatta el panasz.

A koncert a Death revenge egyik emblematikus számának, a The anatomy act of 1832 klasszikus horrorfilmzenére emlékeztető intrójával vette kezdetét, ezt követően vonultak fel a zenészek a sötétbe borult színpadra. A nagyzenekarra írt, klimpírozva előadott zongora-dallamra és disszonáns vonósjátékra épülő vészjósló hangulatú zenei etűd tökéletes felvezetésként hatott, melyet szünet nélkül követett az intró dallamára épülő szám, amely nemcsak a leghosszabb, hanem az egyetlen instrumentális tétel is a lemezen. A több mint hétperces dal kimondottan erős kezdést adott, mivel egyszerre hozza a horrorfilmek hátborzongató hangulatát és az old school death metal összes velejáróját: a gyors kettő-négytől a sorozatlövő géppuskára hajazó dupla lábgépen keresztül, a visszatérő dallamokon át egészen a fémes gitárszólókig.

Az új album – melyről a Defenders of the grave és a Night work című dalok is elhangzottak – megtörtént eseményeken alapul, a rajta szereplő dalok William Burke és William Hare iszonytató történetét mesélik el, s egyúttal ez a zenekar első konceptlemeze.

Death Revenge

A sztori lényege, hogy Burke és Hare, akik kezdetben csak hullarablással foglalkoztak, 1828-ban a skóciai Edinburghban 10 hónap leforgása alatt mintegy 16 embert tettek el láb alól, hogy a holttesteket némi ellenérték fejében felajánlják az edinburghi egyetem professzora, dr. Robert Knox számára. Az esetről sokan írtak és több filmfeldolgozás is készült belőle, de zenei „átirat” tudomásom szerint mind ez idáig nem született.

A koncert során szinte minden fontosabb lemezt érintettek, egyebek mellett egészen régi számokat is játszottak. Hallhattuk a Necromaniac-ot az 1998-ban megjelent klasszikus Gore metal lemezről, de a koncertezést és a lemezmegjelenést is éveken át szüneteltető csapat 2011-es visszatérő LP-jéről, az All guts, no glory-ról és a 2013-as kevéssé sikerült Necrocracy-ről is válogattak számokat. A death metálosoktól a grindcore arcokig mindenki megtalálhatta a számítását ezen a koncerten, ugyanakkor kétséges, hogy a korábbi Exhumed-lemezektől, ha nem is homlokegyenest más, de stílusában jócskán eltérő Death revenge számai nagyobb dózisban milyen hatást váltottak volna ki a régi rajongókból. Ezekre a számokra ugyanis még jobban jellemző a hagyományos dalszerkesztés, mint a korábbiakra, s közelebb állnak a Carcass vagy a legendás Death munkásságához, mint a kizárólag a gyorsaságra és a brutalitásra építő gore és grind zenekarok opusaihoz, holott blast beatből, hörgésből és bugyogós vokálból ezúttal is bőven van a lemezen.

Exhumed

A Rotten Sound után meglepően jól szólt az Exhumed, habár a tökéletestől azért ez is távol állt, de a magukkal hozott saját hangosító bevetése csakúgy, mint a márciusban ugyanitt rendezett Cannabis Corpse-koncert esetében, egész jó soundot eredményezett.

A több mint egyórás koncert alatt szinte minden jelentős Exhumed-dalt hallhattunk, s a gyomorforgató, bizarr szövegek, a gore tematika, a death metal és a grindcore old school alapú elegye sokak számára okozhatott jelentős élményt, mégis csak igen kevesen mozdultak meg erre a borzasztóan gyors, kíméletlenül durva, fifikás szólóktól sem mentes zenére.

A zenekarvezető, alapító tag Matt Harvey és zenésztársai ennek ellenére is olyan erőbedobással és lelkesedéssel adták elő a számokat, mintha az előttük álló tömeg egy emberként őrült volna meg.

A bestiális indulatokat gerjesztő dalok hibátlan előadását a műfajra nem jellemző fanyar önirónia és humor ellenpontozta. A gitárosok gyakran egymás hátának dőlve, máskor meg a hangfalakra állva szólóztak és gyakorlatilag minden színpadi rock és metál klisét kifiguráztak.

A jópofáskodást olykor az ízléstelennek is nyugodt szívvel nevezhető morbid humor tette helyre. A zenekartagok között többször feltűnő, véres orvosi köpenybe bújt, arcán maszkot viselő, berregő motorfűrésszel hadonászó pofa ugyanis death metal koncerthez méltó látványt nyújtott a színpadon. Mindezt már csupán az tudta felülmúlni, amikor a fickó fűrész helyett egy gumiból készült meggyötört emberi fejet fogott a kezébe, melynek a nyakából bőséges mennyiségű művért spriccelt az első sorokban állókra.

Exhumed

Túl azon, hogy a jelenlévők egy kitűnő deathgrind koncert részesei lehettek, hiszen elképesztő energiák szabadultak el a színpadon, a grindcore, az extrem metal és a trash kultúra kedvelői a műfaj elé tartott görbe tükörbe is belepillanthattak.

 

Az Exhumed és a Rotten Sound zenekarokról készült képek csak illusztrációk.

Forrás:

Hammer Concerts

 https://www.facebook.com/events/137678830262721/?active_tab=about

Exhumed

https://www.facebook.com/ExhumedOfficial/

https://ink19.com/2012/05/magazine/event-reviews/exhumed

Rotten Sound

https://www.spirit-of-metal.com/en/band/Rotten_Sound

nyomtat

További írások a rovatból

Milyen egy magyar 'szúfi' zenész pakisztáni arculata?
Metallica, Papp László Budapest Sportaréna, 2018. 04. 05.
Ön(re)prezentáció a magyar zenei életben
Master Musicians of Jajouka a Trafóban

Más művészeti ágakról

Guillermo del Toro és Daniel Kraus: A víz érintése. Bluemoon Könyvek, 2018. Fordította: Hadarics Piroska
art&design

A művész mint intézmény A művész mint intézmény
A bécsi Kunstforum Man Ray kiállításáról
színház

Rítus és gyűlölet magyar módra Rítus és gyűlölet magyar módra
Závada Pál – Mohácsi István – Mohácsi János: Egy piaci nap
art&design

Felület, tér és tömeg határán Felület, tér és tömeg határán
Oláh Norbert Tűzfalak című kiállításáról a Kahan Art Space-ben


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés