bezár
 

színház

2018. 06. 05.
Játék a gravitációval
Freak Fusion: fightinGravity
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Freak Fusion a budapesti underground világ izgalmas szereplője már 2010-es évek eleje óta, a legendás Tűzraktérben léptek fel először, majd ahogy a Zsonglőr Negyed átköltözött az R33-ba, ők is részt vettek az INspirál Cirkuszközpont megalapításában. Egy májusi éjjelen fightinGravity című műsorukat néztük meg a Trafóban.

A sokoldalú társulat létében és mindennapjaiban valahogy felidézi a régivágású, a XIX. században és a XX. század első felében aktív vándorcirkuszosok világát, sokszor hangulatosabban – és erre sokszor rá is játszanak –, mint a mai sátras utazócirkuszok. Tevékenységük palettája úgy széles(edik), ahogy találkozik a (fizetőképes) közönség igénye és belső indíttatásaik: egyaránt megtalálni repertoárjukban tűzzsonglőr előadásokat, nagyszabású tűzszínházat, játékosan interaktív utcaszínházat, elvont képeket és/vagy sötét árnyalatú vaudeville humort használó újcirkuszt, önálló varietéműsort vagy akár mesemondást, mesejátékokat, játszóházakat és gyerekeknek szóló tanfolyamokat is.

Szkéné színház

Talán legismertebb, Freak Fusion Cabaret című műsoruk misztikus, sötét humorú, varieté világát nem az ott már megjelenő extremitások vagy a harsányság felé vitték tovább, a társulat fightinGravity című előadása sokkal inkább költői-filozófiai eljátszadozás az artistalét egyik alapkérdésével, a gravitációhoz fűződő kapcsolattal és annak különböző árnyalataival.

Freak Fusion

Érdekes, hogy a pár éve létrejött (magyar) újcirkuszi társulatok valamelyest hasonló gondolati ívek mentén lépnek előadásról előadásra, repertoárjuk első darabjaiban mintha ugyanazokat a kérdéstípusokat boncolgatnák, amelyekre aztán más válaszirányokat találnak, egymástól is teljesen eltérő világú és levegőjű újcirkuszi darabok formájába. A kultúrtörténeti időutazás, nosztalgia és önreflexív múltmegidézés (a Freak Fusion Cabaret-ja mellett ilyen a Recirquel Párizs éjjele, mely a világhírű fotóművész, Brassaï képei által inspirálva idézi színpadra a harmincas évek fülledt erotikával átitatott mondén dekadens félvilágát) mellett ezek a fiatal társulatok nem félnek rákérdezni a cirkuszi lét/élet alapjaira sem.

Ám míg a Recirquel pszichoanalizál és a mítoszok világában, megidézett vizualitásában keresi kódjait („…az epizódszerű jelenetek során felfedezik saját személyiségük legmélyebb részeit is” – Cirkusz az éjszakában; „…az artisták olyan lelki tájakra, kivételes belső utazásra invitálják a nézőt…” – A meztelen bohóc), addig a Freak Fusion fightinGravity című előadása inkább a játékos ontológiai vagy episztemológiai újcirkusz felé megy el. Jelen darabjukban háttérbe tolják a szereplőket, nem érdekesek az egyes lelki világok, pszichológiák, egymáshoz fűződő kapcsolatok színárnyalatai, e helyett a létfilozófia és/vagy metafizika felé veszik az irányt: a létezőkről a létezők létére kerül át a fókusz, a viszonyokról a térben betöltött szerepre, és az egyik ősi és (minden bizonnyal) örök artista-létkérdésre, a gravitációra.

A fightinGravity az ehhez az egyszerre fizikai törvényhez és kijátszandó „ellenfélhez” fűződő viszony „a priori” (az elme működése révén történő) és „a posteriori” (tapasztalat útján szerzett) tapasztalatainak gyűjteménye szeretne lenni – artista látószögből, cirkuszi eszköztár beépítésével, újcirkuszi formában és keretben. A baj csak az, hogy az előzetes ígérettel ellentétben a fightinGravity újcirkusznak nagyon „kortársmozgás”, „kortársmozgásnak” pedig különösebb jelentésképzés nélkül ér véget. Cirkuszi zsánerszám ezúttal alig-alig tűnik fel, akkor is inkább csak az alapok kerülnek megidézésre (egyszer egy trapéznál, de még inkább a horizontal juggling számban), máskor pedig a felfüggesztés nem annyira cirkuszi elem, mint inkább síkról térbe áthelyezett mozgás- vagy kortárstánc-koreográfia.

Ám ennyi alulmaradás bőven belefér, ha egy társulatnak volt annyi bátorsága és munkakedve, hogy egy megfoghatatlan metafizikai/filozófiai fogalom testnyelvi artikulálására kísérletet tegyen.

 

Freak Fusion: fightinGravity

 

Előadók:

Kiss Gergely, Mező András, Mikó Dávid, Podmaniczky Dorottya, Zoletnik Zsófia


Zene: Igaz Balázs
Fény: Pete Orsolya
Látvány: Zoletnik Zsófia
Függesztéstechnika: André Rolland
Kreatív munkatárs: Máthé Gabriella
Produkciós munkatársak: Kollányi Julianna, Lenhardt József

2018. május 18.

Trafó Kortárs Művészetek Háza

Fotók és videó forrása: firebirds.hu

nyomtat

További írások a rovatból

színház

Párkapcsolati túszdráma a villamoson Párkapcsolati túszdráma a villamoson
Interjú Molnár T. Eszterrel és Totth Benedekkel, a Holtvágány című dráma íróival
Kortársunk Csehov Zsámbékon
színház

A munkát nem lehet megspórolni A munkát nem lehet megspórolni
Interjú Harangi Máriával

Más művészeti ágakról

irodalom

Marad a puszta hang Marad a puszta hang
JAK műfordító-tábor 2018, hetedik nap
Technika és test a 20. század költészetének első harmadában
gyerek

Gyertek az Íródára!
Még van egy-két hely


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés