bezár
 

film

2018. 11. 16.
Az ősműfaj kusza családfája
Dr. Kárpáti György (szerk.): A vígjáték
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Laikusok és szakértők számára is izgalmas fejezetekkel szolgál a filmes vígjáték műfajáról készült tanulmánykötet. Tíz ötletesen és lendületes stílusban megírt cikk nyújt az olvasónak bepillantást a gyakran lenézett zsáner végtelen univerzumába.

A vígjátékot azért nevezhetjük filmes értelemben is ősműfajnak, mert a komikus elemek és a humor a kezdetektől kísérik a film fejlődését. Már a Lumière-fivérek híres alkotása, a Megöntözött öntöző célja is a vetítésre összegyűlt hölgyek-urak megnevettetése volt: a slagot tartó férfi, miután a mögötte álló ember elengedi a lábával titokban elszorított csövet, saját magát fröcsköli arcon – mi pedig jót mulatunk rajta. Aztán százhúsz év távlatában annyi különböző alműfaj és művészkomikus bukkant fel, hogy már senkinek nem jutna eszébe a némafilmekig visszavezetni azt a szándékot, amely elsődlegesen pedig ma is ugyanaz, vagyis: hogy röhögjön a néző.

2015-ben Kárpáti György szerkesztésével Filmanatómia-sorozat indult, amelynek célja, hogy minden műfajról egy-egy összefoglaló tanulmánykötet szülessen. Eddig az újságírószerep amerikai filmes változásáról, a sci-firől, a horrorról, illetve legutóbb az akciófilmről szóló kötetek láttak napvilágot. A széria ötödik darabja egyetemi oktatók és filmkritikusok tanulmányai segítségével a vígjáték műfaját járja körül.

Modern idők

Modern idők

A bevezető ugyan jelzi, hogy a könyv célja nem e rendkívül szövevényes és gazdag műfaj átfogó bemutatása, de az összeállítás mégis azt az igyekezetet tükrözi, hogy minél több műfajcsalád képviselve legyen. Az egymást követő szövegekben olyan témákról olvashatunk, amelyek csak lazán, kisebb átfedésekkel kötődnek egymáshoz, mégsem támad hiányérzetünk. Ugyanis a szerzők sok filmes példával, világosan fejtik ki gondolataikat, és olyan érdekes szempontrendszerek szerint dolgoznak, melyek alapján összességében kellően részletesnek és átfogónak fogjuk érezni a kötet által felrajzolt képet.

Méltányolható szerkesztői döntés nem rögtön a mély vízbe dobni az olvasót: a nyitócikk (Kárpáti György: A vígjáték műfaj társadalomtörténete dióhéjban) egy filmtörténeti gyorstalpaló, amely ismerteti a vígjáték kialakulását, illetve a jól ismert, populáris kultúrában elterjedt fő irányzatait, alkotóit – mindezt könnyed és magával ragadó stílusban. Kárpáti nemcsak a műfajfilmes irányzatokra tér ki, hanem azokra a szerzői filmesekre is, mint például a Coen-testvérek vagy Woody Allen, akiknél sokszor meghatározóak a komikus elemek. Ezzel persze már fenyegetően tágra nyitja saját elemzési keretét, de szerencsére mindig megmarad a vázlatos, áttekintő jellegnél, ezzel soha nem túlbonyolítva vagy aránytalanul sűrítve mondanivalóját. Örvendetes, hogy minden állítást számos filmpéldával támaszt alá, ezzel jó referenciapontokat kaphatunk az adott irányzatról, bővíti a horizontunkat, és kedvet ad arra, hogy mi magunk is jobban elmélyedjünk a témában. A kötet összesen több száz filmcímre és névre hivatkozik, amelyeket a könyv végén listázva is megtalálunk.

Jelenet az Annie Hall-ból

Annie Hall

A tanulmánykötet további írásai már szűkebb területekre összpontosítanak. Amíg például a burleszkről Kárpáti még csak áttekintően értekezik, Charlie Chaplin munkásságán keresztül Báron György cikke komolyan foglalkozik a műfajjal. Lakatos Gabriella tanulmánya pedig egy itthon kevéssé ismert zsánert, a screwball comedyt, a romantikus vígjáték testvérét vizsgálja, az amerikai cenzúra kialakulásának tükrében.

A további cikkek egy-egy olyan műfajirányzatra vagy alkotócsoportra fókuszálnak, amelyek a populáris kultúrában egészen közismert pozíciót töltenek be. Olvashatunk cikket a kamaszvígjátékok történetéről, a Monty Python önreflektált humoráról, a Magyarországon különösen nagy rajongótáborral rendelkező Bud Spencer- és Terrence Hill-filmekről vagy akár az olyan modern televíziós felnőtt rajzfilmekről, mint a Simpson család a Family Guy és a South Park. Mindegyik tanulmányban találunk olyan új információt, friss szempontot, amivel a filmtörténet szövevényes összefüggéseit láthatjuk át jobban. Megtudtam például, hogy a tinédzserekről szóló és őket megcélzó vígjátékok elterjedése Hollywoodban hogyan függött össze a szuburbanizációval az ötvenes években, és azt is, hogy a Monty Python milyen posztmodernista eszközök mentén bontja le a vígjátékok konvencióit.

Brian élete

Brian élete

Végezetül külön érdemes kiemelni két munkát. Az egyik Szalóki László szövege, aki a politikai korrektség témájával foglalkozik a South Park és a Family Guy elemzésén keresztül – ezzel a magyar nyelvű szakirodalom egy ritkábban elővett témáját gazdagítva –, a másik Gelencsér Gábor tanulmánya, aki az ELTE Filmtudomány tanszékén A magyar film társadalomtörténete című kutatáshoz készülő adatbázist felhasználva mutat ki konkrét számbeli adatokat a magyar vígjátékokról. Az adatbázis diagramjait böngészve például arra derül fény, hogy a hatvanas években készültek a legnagyobb számban Magyarországon vígjátékok, ami jelentősen árnyalja azt az eddig kialakult konszenzust, miszerint ez a korszak kizárólagosan a modernista szerzői film aranykora lett volna. Az empirikus kutatások rámutathatnak arra, hogy  a szakma berögzült alapigazságainak árnyékában gyakran egy színesebb valóság rejtőzik.

A sorozat korábban megjelent köteteihez hasonlóan ezt a könyvet is interjú zárja. Tímár Pétert, az Egészséges erotika, a Csinibaba és a Zimmer Feri vígjátéksikerek rendezőjét pályafutásának részleteiről, meghatározó filmjeiről, a kortárs vígjátékokhoz fűződő viszonyáról faggatja Barát Kornélia.

Egészséges erotika

Egészséges erotika

Eltekintve a cikkek tartalmától, amelyekben nemigen lehet kifogásolnivalót találni, a kötet műszaki szerkesztése problémás. A tördelés ugyan letisztult és a szöveg könnyen olvasható, de a kiadványon belül kifejezetten nehéz eligazodni. Tanulmánykötetről van szó, de ha véletlenszerűen kinyitjuk a könyvet, kénytelenek leszünk ellapozgatni az adott cikk elejére, hogy megtudjuk, hol járunk, valamint az alfejezetek vizuális elkülönítése sem sikerült jól. Mivel a tanulmányok nem támaszkodnak egymásra, s a kötet nem igényli a lineáris befogadást, praktikus lenne a fejezetcímeket élőfejben is feltüntetni. A kötet vizuális kivitelezése sajnos messze nincsen összhangban a tanulmányok szellemi színvonalával. De a Filmanatómia-sorozat összességében még így is színvonalas taggal bővült, amit a vígjátékok iránt érdeklődőknek érdemes lesz elolvasniuk.

A könyv borítója

A vígjáték. Válogatott tanulmányok. Dr. Kárpáti György (szerk.) KMH Print Kft., Budapest, 2018. 364 oldal. ISBN: 978-615-00-2820-0.

Képek: mafab / port.hu

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Horányi Péter --

Horányi Péter az ELTE Filmtudomány Tanszék elméleti szakirányának hallgatója. 2016 óta jelennek meg filmes kritikái és írásai. Érdeklődési területe az ezredforduló utáni magyar film, a dokumentum és a fikció határterületei, valamint a szerzőiség helyzete a kortárs filmművészetben.


További írások a rovatból

Jonathan Levine: Csekély esély
Sajtótájékoztató Enyedi Ildikó új filmjéről, A feleségem történetéről
Pedro Almodóvar: Fájdalom és dicsőség
film

Volt egyszer egy cannes-i filmfesztivál Volt egyszer egy cannes-i filmfesztivál
Xavier Dolanért megérte egészen Cannes-ig utazni

Más művészeti ágakról

Interjú Zalka Csenge Virág mesemondóval
art&design

Ismeretlen ismerősök Ismeretlen ismerősök
Minden múlt a múltam. #huszadikszázad #privátfotó #Fortepan a Magyar Nemzeti Galériában
A zuhanás sokkja a MáSzínházban


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés