bezár
 

színház

2019. 06. 12.
Horror Otthon
A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak előadása
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
A helyszín kísérteties: a szocializmusban virágzó, mára elhagyatott Otthon áruház. Itt mutatták be a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatói diplomamunkájuk részeként a színházi előadásukat Meghíztam a sötétben, mondjuk nem címmel, az Otthon elnevezésű, lakhatási problémákat boncolgató projekt keretében, az OFF-Biennálé Budapest szervezésében.

Csodálattal vegyes félelmet kelt a kies áruházbelső, melyet néhány reflektor gyéren világít meg. A földszint közepén kör alakú rész, az emeletek körfolyosó-jellegűek – mint egy rozzant mini kolosszeum, ez önmagában a díszlet. Ráadásul kétértelmű: a kör alapterülete a színpad, még csak elkülönítve sincsen (az elején), és arra utal, hogy a hajléktalanok rendre beköltöznek elhagyatott épületekbe. A nézők leginkább képzős egyetemisták, külsőjük művészi hajlamú önkifejezésről árulkodik. Legtöbbjük szőnyegre ül, de vannak összecsukható székek is. Egyik alkalmatosság sem kényelmes. A kényelem ide nem is passzol – hippi kommunára hasonlít az összkép. A vagány közegtől kísérleti színházra számítunk.  

Szkéné színház

Kísérteti színházat kapunk. A kultikussá vált Silent Hill-es számítógépes játékok harmadik része köszön vissza. Hasonlóan indul: áruházban elalszik egy lány, és mire felébred, egyedül találja magát a hatalmas épületben, sötétben. Elemlámpája csak kis részeket világít be, ahogy a monodráma szereplőjének, akit Raubinek Lili alakít, a zseblámpája is. Egyezés még, hogy hősnőnk szabályismertetéssel kezd, mik a lakhatási regulák, amivel kvázi életben maradhat, ugyanez a játékban az árnyékvilágra vonatkozik, ahol az emberélet szó szerint is a szabályok pontos betartásától függ. Az előadás ugyanígy két síkon játszódik: a kísérteties áruházi környezettől nem lehet elvonatkoztatni, de ez egyben Raubinek lakása (Otthon Áruház vs. otthon). A kettős sík a reális és szürreális kettéosztottságában is megjelenik. A főhős hétköznapian cselekszik – eszik, iszik, takarít, alszik –, de például vitustánca valóság feletti. E két nézőpont váltakozása dinamikát ad a darabnak, a figyelmet folyamatosan fenntartja.

Hősünk az elején a játékteret akkurátusan, szigetelő szalaggal elhatárolja, megrajzolva lakása alaprajzát. A nézőknek meg is mondja, hogy ebben a lakásban lakik, és utána még párszor kiszól, ettől függetlenül zavartalanul tesz-vesz, mintha senki nem figyelné. Még a vécére is ráül, kávézik, takarít, legtöbbször a laptopját nézi, amin Laboda Kornél mint Kornéliusz, a trendi youtuber magyaráz talán a csajozás rejtelmeiről – hangját nem igazán hallani, az akusztika nem kedvez a kihangosításnak. Labodát kivetítik a feketeségbe vesző körfolyosós részre, házi kísértetnek hat. Az emeleti korlátok kissé megtörik a képet, és így még kísértetiesebb. Egyébként a videómegosztóra valóban fölkerült Kornéliusz csatornája, meg lehet nézni a projekthez készült másik, Szerelemlevés című videót, melyben osztja az észt, ahogy ebben a műfajban szokás.

Raubinek magát játssza, ifjú kora ellenére csaknem tíz éve a színművészet közelében van, táncosként végzett. Nem véletlen, hogy mintha mozgásszínházi produkciót adna elő, alig beszél, főként mozdulatai, gesztikulációi árulkodnak gondolatairól. Külsőre egy mai sportos stílusú lány, valószínűleg saját ruháiban szerepel. A történet arról szól, hogy mik azok a cselekedetek, amiket akkor csinálunk, amikor senki nem lát minket. A színlap így fogalmaz: „olcsó vágyak megszállott karbantartása”. Mindezek mellett a szerény hajlék, a filléres berendezési tárgyak jól érzékeltetik a fiatalok lakhatási nehézségeit. Azonban hiába a sokat ígérő ajánló és az akkurátus bevezetés, a sztori – talán szándékoltan – nem fut ki sehova. A produkció mégis szórakoztató a formabontó, performansznak is beillő színjátszásnak, a pimaszul bátor hozzáállásnak, de mindenekelőtt a helyszín és a cselekmény összhangjának köszönhetően. Az alkotók korszerű, nem mindennapi horrorszínházat teremtettek, és még a befejezetlenséggel együtt is remek munkát végeztek.

  

Meghíztam a sötétben, mondjuk nem

A Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakos hallgatóinak előadása, mely az OFF-Biennále által vezetett OFF-Műhely Budapest program segítségével valósult meg, az Otthon projekt keretében.

 

Szereplő és koreográfus: Raubinek Lili

Zene: Makay Anna (MA’AM)

Fény: Tóth Ákos

Videó: Miklósfalvi Máté

Videószereplő: Laboda Kornél

Az Otthon művészeti projekt kurátorai: Csejdy Borka, Ölvedi Réka, Peták Dénes, Solymár Fanni

Rendező: Szemes Botond

 

Bemutató: 2019. május 23.

ex-Otthon Áruház

 

Fotó: Borsos Mátyás

nyomtat

Szerzők

-- Kiss Annamária --

Független újságíró vagyok. Történelem és francia nyelv szakos bölcsészként végeztem, tanulmányaim során újságírással is foglalkoztam. A Prae-nek 2015 óta rendszeresen írok színikritikát. Külső munkatársként dolgozom a Glamournak. Blogom: My Little Walhalla. Mottóm: a kultúra nem hab a tortán, hanem maga a torta.


További írások a rovatból

Loupe Színházi Társulás: Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá
Üvegcipő a Vígszínházban
A szexuális nevelés hiánya és TikTok a Nemzetközi Roma Színházi fesztiválon

Más művészeti ágakról

Kristyna Litten: 80 kutyával a Föld körül
Jonathan Glazer: Érdekvédelmi terület
Mehran Tamadon: Ahol nincs isten & Legrosszabb ellenségem
Anna Hints: Smoke Sauna Sisterhood


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés