A nagy nap

Eljött a nagy nap. Február 17-e van, hétfő. Késésben vagyok, mégis néhány pillanatra megállok a Kisvigadó vendéglő előtt. Nézem a cégért. Hát ez az a hely. A Kisvigadó. A hely, ahol először fogok Holstein-szeletet kritizálni. Mire megérkezem, az asztalnál már ott ül a két másik holstein-enthuziaszta. Sört isznak. És bár késtem, és ezért meg is kapom a magamét, azért csillogó szemükből kiolvasom, hogy bizony ők is tudják, hogy milyen nagy nap ez, és hogy ilyenkor azért a késés is máshogyan kezeltetik.

Tuja mint utcabútor. A tulajdonos kiválóan érzett rá, mivel teheti még vonzóbbá a bejáratot.

A belsőről: a mi asztalunk boxszerűen van megoldva. Baráti hangulat kialakítására a legjobb. El is kezdem alakítani a baráti hangulatot: rendelek sört. A terítő kockás. Mi más. Klasszik kisvendéglős. Ami még klasszikus, az a sótartó, de a lyukak elég nagyok rajta, ezért mindenki óvatosan sózzon, ha a Kisvigadóban jár (én megjártam). Eljön hát a rendelés ideje. A kérdés igazából csak a köret, hiszen mindenki tudja, miért vagyunk itt. Hírünk van. A holsteinesek. Szóval: sült krumpli vagy krokett. Na melyik legyen? Nekem marad a sült krumpli, a többiek krokett mellett döntenek. Igazuk van, mindent ki kell próbálnunk. Körülöttünk középkorú emberek úgynevezett asztaltársaságotokat alkotnak. Nem tudjuk, min, de mindig nevetnek. Elhatározzuk: visszanevetünk. Hisz a jókedv már nálunk is sátrat vert.

Lesifotó a kiválóan elkészített tojássárgámról. Sokan irigykedtek rám miatta.

Közben a szeletek már érkeznek is. Mindenki irigykedik a csodálatos tojássárgámra. Minősége: pompás. Nem túl kemény, nem túl folyékony. A hús is rendben van. Átsült, fűszeres. Pont olyan, mint amilyet egy ilyen egyszerű, őszinte helyen vár az ember. Bár a söröm a vacsora végére érkezett meg csak, a Kisvigadó Holstein-szelete tökéletes kezdés azoknak, akik most próbálnák ki először e germán csodát.

Atmoszféra: 7/10

Kiszolgálás: 7/10

Étel: 7/10

Nagy Dániel

David Lynch tazója

“Ein-, Wittgen- és Frankenstein.”

— K.E.

Ha legalább egy éve terítéken van ez a vacsora, belefér, hogy Dani legalább egy órát késsen. Amúgy is alkalom van: születésnap és asztalfoglalás. A Villányi úton most készenlétben áll egy konyha, három natúr karaj és hat tükörtojás. Bár a létszám még hiányos, a főpincér emlékszik, hogy mi vagyunk azok, akiknek úgy készítenek Holstein-szeletet, hogy az nincs az étlapon. Ez nem csak nekünk egy első.

Egy kevésbé szép tojássárgája. Viszont a krokettek játékos felsorakoztatása okos.

Így érthető, hogy ez a hús kissé zavarban van: hol sápadt, hol pirult. Klopfolás lankái és bőkezű pirospaprika a kulináris kozmetika jegyében, elfedni a sárgája száraz ráncait. A burgonyakrokett (hármunk közül az ünnepelt viszi tovább a hasábiskolát) kivirágzik a jódozott asztalitól. Ádámmal két perc alatt gyorsulunk üres tányérra. Az éhség-e ez vajon. Számon kérni fair-e ezt vajon. Kisvigadó, David Lynch tazója zöldkockás abroszon.

Atmoszféra: 9/10

Kiszolgálás: 10/10

Étel: 7/10

Gelencsér Milán

Mákos-tocsogós szülinap

Miért nem szalontüdő, de ezt most már nem mondom. Dani késik. (Remélem, ezt leírja Milán is.) Kiskuksy, zsileet, ez a nevünk a közös facebook chatben. Kiská, zsil. Én vagyok a tőzsdés, ezt is lehet rövidíteni: tőzsd (lásd még: tözsd, todzs, tőzds, figy). A zsileetet magamban mindig zsilítnek olvasom, a többiek szerintem nem, mert amúgy zsilett, csak el van írva. Holstájn, holstejn. Mi vagyunk a fura fiúk a vendéglőben, véletlenül sem étterem.[1] Sör. Aztán megnyugtat, hogy a körülöttünk ülő bácsik is mobiloznak. Vagy szűkül a szakadék a generációk között, vagy én vagyok öreg. Sör. Megjön Dani, a szülinapos, és a Holstein-szelet is. Minden várakozásunknak eleget tesz. Nincs rajta szardellaringli, ami nélkül olyan, mintha ide most keresnék valami hasonlatot, ami nem lenne vicces. Szülinapi mákos-tocsogós palacsintával zárjuk a napot, még pont odaérek poszthumanizmus-afterre a Nyitott Műhelybe.

Atmoszféra: 9/10

Kiszolgálás: 9/10

Étel: 6/10

Vajna Ádám

[1] vö. „Az étterem nagyobb vendéglő” (Wikipédia); ill. „vendéglő=inn étterem=restaurant, »vendéglők« tend to serve more traditional foods and also tend to look more traditional than restaurants” (reddit.com/r/hungarian).