bezár
 

art&design

2020. 04. 06.
Felesleges Pillangó
Urbán Tamás kiállítása a Capa Központban
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Urbán Tamás Felesleges Pillangó című kiállítása a Capa Központban: a fotográfus a legendás tetovált emberről, Pillangóról készült fotósorozatát és a modell személyes tárgyait mutatja be. Egy lázadót a szocializmus korából, amikor nagyon is volt tétje a lázadásnak.

Aki egy kicsit is járatos az alter világban, biztosan hallott már Pillangóról. Megjelenése összetéveszthetetlen, egyedi jelenséggé tette. A legendás tetovált ember fellépett a Friderikusz show-ban, együtt koncertezett a korszak menő underground bandájával, a Sziámival. Pillangó, vagyis eredeti nevén Deák Ferenc – saját elmondása szerint – nem a haza bölcse, hanem bűnözője volt, rövid életének felét rács mögött töltötte.

Urbán Tamás fotográfustól eddig sem állt távol a társadalmon kívüliek ábrázolása. Őket fotózta az Ifjúsági Magazin, a Stern, a Blikk számára. Pillangóval 1988-ban a Csillag börtönben találkozott, egy nagyobb anyagának készítése közben. A profi fotós és a bűnöző – kettejükről hamar kiderült, hogy van bennük közös: a szenvedély, amivel a művész munkáját végzi, és amivel Pillangó a tetoválásait. Teljes koncentrálással, időt, munkát nem sajnálva. Pillangó emellett írt, rajzolt, festett, keresztrejtvényeket és társasjátékokat tervezett. Gondolhatjuk, mennyire kilógott a börtöntársadalomból. De nem illett az akkori legbefogadóbb helyre sem: a Lyukból is kitiltották.

Lázadt a fennálló rendszer, a társadalmi normák ellen. Mint akkoriban sokan. Ahogy a bő, kockás inges fiatalok, akik magukat hippiknek mondták és parkokban henyéltek. A hippi ideológiáról talán mit sem tudva. Valakiknek nem az volt a lényeg, mi ellen, csak hogy lázadjanak.  Pillangó testén együtt látható horogkereszt és Dávid csillag. Teljes zavar abban, ki vagyok, mit akarok kifejezni. Hogy más vagyok, mint ti többiek, a rendszer és a rendszernek behódolók. Akkor is, ha börtönbe kerülhetek érte. Sőt, ki is provokálom, hogy oda kerüljek. Semmi sem jellemezhetné jobban a kor alter kultúráját… Most alternek lenni persze egészen mást jelent. Már nem tilos, inkább divat. Kérdezem én, akkor most miről is szól valójában? Mindenkinek másról? A sötét, dohos pincékről? A siránkozásról, hogy semmi se jó, de általunk csak azért se legyen? Az alkoholról és drogokról. Most, attól hogy valaki alter, nem gondoljuk bűnözőnek, de drogosnak minimum. Sztereotípia- és módszerváltás…

Sziámi-Zsuzsu tárlatvezetés. Fotó: Capa Központ, Németh Dániel

„Akkoriban csak ittunk, nem drogoztunk.” – mondja Szilágyi Zoé Zsuzsu festőművész, Pillangó egykori barátnője a tárlatvezetésen. Felidézve a régi szép időket, amikor egy percet sem voltak józanok. Pár hónapot élt Pillangóval, ezalatt gyakori vendégük volt Urbán Tamás, aki többek között végigfotózta szeretkezésüket is. A híres-hírhedtté vált galambleves evése is megörökítésre került. Tárlatvezetését stílusosan egy szado-mazo jelenetet ábrázoló fotó előtt tartja. Németországban nőtt fel, nem szokott a kispolgári szemlélethez. Rövidke kapcsolatuk Pillangóval világossá tette számára, hogy Budapesten lázadni egészen „speciális” helyzettel jár. Nemcsak megbámulták az utcán, sokszor meg is dobálták ezzel-azzal.

1994-ben, negyvenévesen holtan találták Pillangót a Lánchídnál. Megpróbált részegen a Népszigetről a partra, és visszaúszni. Tudta, hogy nem lesz hosszú élete. „Sokat vakerálnak arról, hogy mi lesz, ha öreg leszek, hogy fogok kinézni. Hát sehogy! Én úgysem leszek öreg ember! Mindig fiatal maradok, fiatalon is patkolok majd el” – mondta. A róla szóló gazdag anyag 2500 kocka fekete-fehér és színes diára fotózott fénykép, közel 300 oldal kézirat, 100 tárgyból és 150 rajzból áll. Az ebből való válogatás most látható először. A kiállítás egyik legmegrázóbb része a személyes tárgyak vitrinje Pillangó rajzaival, naplójával, irataival, kártyáival és saját találmányával, a „rejszológéppel”. Kész börtönmúzeum, ami Urbán Tamás Daciája csomagtartójában honolt, miután felesége elzavarta otthonról.

A képek egy zűrös alak mindennapjait mutatják be – foglalhatjuk össze röviden. De biztosan csak ennyi? Urbán – bár polgári küllemével kicsit sem illett közéjük – jó barátságba került modelljével és közegével. Beengedték életükbe, és egészen természetesen viselkedtek előtte. Urbán velük együtt töltötte napjait, és egy span szemszögéből láttatta őket, bemutatva, hogy minden különcségük ellenére emberekről van. És Pillangó nem cirkuszi látványosság, hanem érző lény, aki a kamaszkori képén nagyon is jóvágású, szelíd arcú fiatalember volt, mint bármelyikünk. Jellegzetes tetoválását, a fején lévő pillangót, ahogy az összes többit is, saját maga varrta. Tíz nap sötétzárka járt érte. Az önkifejezés nem csekély foka. Önművészet. Hús-vér kiállítás. Visszavonhatatlan. Önvállalás. Fájdalom, bélyeg, céltábla. Vállalta. A kép, ahol a strandon fürdőzők arca sokat elárul… Döbbenet, megbotránkozás, tanácstalanság, undor, mulatság.

Fotó: Capa Központ

Legkedvesebb képeim egyike, amelyiken a patkányával „csókolózik”. A patkány, mint a punk élet kelléke. Az állat: a pestisterjesztő, csatornalakó, féregfarkú, mocskos. Az utánozhatatlan intelligenciájú lény, a nélkülözhetetlen kísérleti állat. A punk ember: a koszos, a kitaszított, a vandál, a semmirekellő. A „felesleges”. Az a kép is megragadott, ahol Pillangó borotválkozik. Egy különös ember hétköznapi tevékenysége. Elgondolkoztam azon, hogy vajon azért borotválkozott, hogy látsszanak az arcán lévő tetkók vagy, mert ebben azért követte a polgárok rutinját. Senki sem lázadhat mindenben.

Sokszor láthatjuk ruhátlan alakját. Valamiért az az érzésem, akit ennyire beborítanak a képek, nem is lehet egészen meztelen. Pedig ő az akart lenni. Teljesen az, aki, sallang nélkül. Mégis csupa plusz kellékre volt ehhez szüksége.

Felmerült bennem a kérdés, hogy akit látok, maga Pillangó, vagy akit maga helyett festett? Hogy a korszak, amit most az ő „tolmácsolásában” látunk, olyan volt-e, amilyennek látni akarjuk. Hogy most tudjuk-e, mit képviselünk és kik vagyunk? Hogy mi a tét. Most, mikor mindent szabad, tudjuk-e hogy van?

 

A képek forrása: Capa Központ. Itt további képek láthatók a megnyitóról, tárlatvezetésről, katalógusról és enteriőrről.

 

A kiállítás jelenleg zárva tart a COVID-19 járvány miatt. Azonban a Capa Központ tervezi a kiállítás újranyitását, ez azonban egyelőre még bizonytalan dátumú. Az ezzel kapcsolatos információkért érdemes a Capa központ honlapját követni.

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Gulisio Tímea --

Gulisio Tímea (1989-) Költő, író, újságíró. Tagja a Szépírók Társaságának, MAOE-nek, a JAK-nak, a FISZ-nek és a MÚOSZ-nak.


További írások a rovatból

art&design

A nemzeti védőfelszerelés körülményeiről A nemzeti védőfelszerelés körülményeiről
Interjú Molnár Judit Lillával
art&design

Művészek a járvány idején#2 Művészek a járvány idején#2
Interjú Koller Margittal a kialakult helyzetről, otthonmaradásról és tervezett munkákról

Más művészeti ágakról

színház

Vendégségben Patikánál Vendégségben Patikánál
4. emelet, 66-os csengő
Maria Sødahl: Remény
Interjú Hudi Lászlóval a Mozgó Ház Társulásról, munkamódszerekről, külföldi lehetőségekről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés