bezár
 

színház

2020. 04. 18.
A nagy átverőshow
Jordi Galceran: Láncra vert szavak – az RS9 és a Neptun Brigád sokkoló, retraumatizáló, ébredésre serkentő koprodukciója
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Botos Éva és Baksa Imre duója az idegeket borzolja a Vallai Kert színpadán, a minimális díszletek és maximális hatásfok együttes erejével. A Láncra vert szavak című előadás gyengeségei mellett bátran büszkélkedhet azzal, hogy ijesztő pontossággal mutatja be a bántalmazó kapcsolatok egyik legszörnyűbb elemét, a szinte agymosásig menő verbális abúzust, a gaslightingot. Emellett a fizikai erőszak tulajdonképpen már csak keserű méreggel befecskendezett hab azon a bizonyos félelemből, megfélemlítésből, hatalom-, bír- és korlátlan kontrollálási vágyból sütött tortán. Rövid vissza- és betekintés a karanténos időkben egy másik típusú bezártságba.

Essünk túl gyorsan a fájdalmas részeken: a dramaturgiai ív nehezen követhető lehet annak, aki – szerencsére és hála istennek! – semmilyen módon nem élt át szóbeli és/vagy fizikai bántalmazást életében, nem találkozott vele sem személyesen, sem egyéb módon nem vált érintetté a témában. A díszlet, megkockáztatom, kevésbé igényes kivitelezésű. Gondolok itt a díszzacskókra a falon, amelyeknek az ijesztő eszközöket felvonultató pince kellékeinek kéne tűnniük, ehelyett inkább egy félresikerült „csináld magad” projektre emlékeztetnek. Mit keresnek egyáltalán csillagocskás ajándékszatyrok egy pszichopata gyilkos pincéjében? Hol a színlapon beígért rettegés? Ez a látványvilág sokat elvehet ebből, ha egyéb módon nem tudunk bevonódni.

Szkéné színház

A színészek közti kémia nem adja vissza azt, amiről a történet szerint szólnia kellene: a femme fatale alfanő és a hozzá képest alacsonyabb kasztba tartozó bétaférfi párharcát. Botos Éva alakítása a profi színész jól kidolgozott játéka, de mintha nem igazán lenne jelen, mintha nem kapcsolódna karakteréhez, Laurához. Sem félelme, sem Laura trükkjei, Ramón megalázására tett sikeres vagy épp sikertelen kísérletei nem érződnek igazinak. Mindkét szerepformálás nehezen hihető számomra, mégis a darab végén úgy érzem: a szóbeli bántalmazás agymosásra hajazó, mesterien manipulatív változatát nem is ábrázolhatták volna tökéletesebben. A színészeknek újra és újra sikerül olyan jeleneteket létrehozniuk, amelyek a cselekmény erősségénél fogva őket és minket, nézőket is berántanak a történet mélyébe. A darab felépítése, a fentebb említett, nehezen követhető, ám ezt a típusú pszichológiai játszmát profin ábrázoló dramaturgia ellensúlyozza az általam a karakterektől távolinak érzett színészi jelenlétet.

A jelen, amely Ramón pincéjében játszódik, feltehetően az előadás 90 percének feleltethető meg, míg a keserves játékot játszó pár meséje éveket ölel fel. Ők ketten nem idegenek. Laura nem véletlenül került megkötözve Ramón pincéjébe, adott hónap adott napján. Kapcsolatuk jellege a darab első harmadában lelepleződik, és innen az első meglepetéstől indul az átverések sorozata. A folyamatos szerepcsere által még ziláltabbá váló macska-egér játékuk megfigyelőiként végül már sem azt nem tudjuk eldönteni, kinek lehet-lehetett igaza és miben, sem hinni nem tudunk egyik szereplő sztorijában sem. Előáll a „az sem igaz, amit kérdez” állapot, eluralkodik rajtunk a teljes kilátástalanság, és feladjuk.

kép forrása: Neptun Brigád

Végleg kívül rekedtünk a valóság érzékelhetőségének keretein. Igaz volt bármi, amit Ramón mondott? És amit Laura? Ennek a típusú abúzusnak a lényege, hogy az áldozat képtelenné váljon a valóság objektív érzékelésére, és előbb saját ítélőképességét a végletekig menően megkérdőjelezze, majd a valóság megalkotását és megítélését átruházza bántalmazójára.

Ebbe az állapotba kerülhet a néző is, mialatt próbálja megérteni, lekövetni a hol rettegő, hol gúnyolódó, hol viccelődő, hol fonák erotikában tobzódó párost és keretrendszerüket, a színdarabot. Ez az előadás épp úgy manipulál minket, ahogyan egy profi bántalmazó, így adva át az érzést, a zavarodottságot, a csalódottságot, az értetlenséget. Mi volt ez? Jó volt ez az előadás egyáltalán? Mi értelme volt az újabb és újabb csavaroknak? Hiszen ezek követésébe olyan hamar belefárad(hat) az ember. Súlytalanná válik a sokk, mert annyira öncélúnak tűnhet kívülről nézve.

És éppen ez a lényeg. Amikor egy manipulátor már a védvonalainkon belül van, minden elveszti a jelentőségét, és marad a hangyazaj a fejünkben, a sztoikus önfeladás, az értetlenség, az érthetetlenség elfogadása. Hiszen én ki vagyok szolgáltatva a világnak, de ő majd kézen fog és vezet. De… nem tudom, hova megyünk… Nem baj, csak engedd el magad, én már mindent előre elrendeztem.

Jordi Galceran színdarabjának legnagyobb erényét abban látom, hogy egy olyan jelenséget mutat be – bár sarkos szituációban, a végsőkig felnagyítva, hiszen a hétköznapokban nem mindennapos, hogy egy gaslighting típusú szóbeli bántalmazás fizikálissá fajuljon – amivel nem foglalkozunk eleget, amit vagy kevéssé, vagy egyáltalán nem is ismerünk. És amit nem ismerünk igazán, azt hajlamosak vagyunk bagatellizálni, semmissé tenni, legyinteni rá. Ezt a legyintést kapja el időben a Láncra vert szavak.

 

 

Jordi Galceran: Láncra vert szavak
Fordította: Szandtner Anna
Laura: Botos Éva 
Ramón: Baksa Imre
Dramaturg: Duró Gábor
Jelmez: Korpics Móni
Díszlet: Botos Éva
Rendező: Neptun Brigád
Bemutató: 2018. március 22., RS9+ Vallai Kert
Fotók forrása: Neptun Brigád, rs9.hu, est.hu

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dósa Judit --

"Csak két dologban hihetsz. Vagy abban, hogy a világon minden csoda, vagy abban, hogy semmi sem."


További írások a rovatból

színház

ínház a oronav özepén (2) ínház a oronav özepén (2)
Szkéné-Picaro, Napszínház, Mándy Ildikó Társulata*
színház

Ordító sokaság Ordító sokaság
Színház a karanténból: Jane Eyre színházban és neten 2 in 1
színház

Haláltól születésig Haláltól születésig
Requiem otthon: Mozart gyászmiséje Castellucci rendezésében
Knut Hamsun Éhség című regényének adaptációja a Trafóban, Nagy Péter István rendezésében

Más művészeti ágakról

art&design

A nemzeti védőfelszerelés körülményeiről A nemzeti védőfelszerelés körülményeiről
Interjú Molnár Judit Lillával
art&design

Otthonka most Otthonka most
Urai Dorottya előszója Herbert Anikó aka Haniko kollázskötetéhez
Louis-Julien Petit: A láthatatlanok


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés