bezár
 

zene

2008. 06. 10.
Amikor a jazz zúzni kezdett
Return to Forever 2008. július 5. 20H, Bp. Papp László Sportaréna
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Amikor a jazz zúzni kezdett Ritka az, hogy egy zenei formációból idővel minden tag ikonná váljon a maga hangszerén. A Return to Forever-nél létrejött ez a csillagállás. Bár csupán hét évig létezett, mégis a jazz történelem legmeghatározóbb és leginnovatívabb szupercsapatává nőtte ki magát és feloszlása után minden egyes tagból legenda vált. Nem véletlen, hogy a 2008-as év zenei eseményeinek legnagyobb szenzációja, hogy több mint 25 év kihagyás után újra közös turnéra indulnak.

Fuzionálni jó. Főleg ha az ember a pároztatás során olyasmit állít elő, amiből egy újabb érték, egy újabb örömforrás születik. A hetvenes években ezzel a módszerrel egy új műfaj született. Pár együttes úgy döntött, bemutatja egymásnak a jazz-t és a rockot. Ebből a találkozásból aztán egy életre szóló kaland lett, hiszen a rock lendületes és kemény hangzásának és a jazz improvizatív virtuozitásának találkozásából megszületett a fúziós zene, ami azóta is az egyik legizgalmasabb és leggyakrabban meglepetést szerző zenei ágazat.

A műfaj „tenyésztői” közül a legtöbb leggel (legkreatívabb, legmerészebb, legvirtuózabb, legmeghatározóbb, leghíresebb stb.) egyértelműen a Return to Forever, azaz Chick Corea (billentyűk), Al Di Meola (gitár), Stanley Clarke (basszusgitár) és Lenny White (dob) jazz-legendákból álló formáció rendelkezik. Az 1972-ben alakult banda az évek folyamán több tagcserén esett át, Chick Corea mellett csupán Stanley Clarke basszusgitáros maradt állandó alappillér. A végleges és legnagyobb sikerű felállás 1974-ben született meg, amikor az akkor 19 éves csodagyerek Al Di Meola társult az együtteshez.

Az induláskor főként latin elemekkel ízesített jazzt játszottak, de miután Di Meola rockos hangzásával berobbant a csapatba és Stanley Clarke felfedezte magának az elektromos basszusgitárt (és mellesleg Jaco Pastorius mellett a hangszer legmarkánsabb úttörője lett), stílusuk és hangzásuk végképp a jazz-rock felé tolódott el. A zene változatlanul erős dallamokra, fogós témákra épült, de a tradicionális jazz vizeiről már végképp áteveztek egy sokkal monumentálisabb, keményebb, dinamikusabb hangzás irányába. A vezető hangszer a zongora maradt, de Corea páratlan teret adott zenésztársainak a kibontakozásra, így észveszejtő futamai mellett sokszor zavarbaejtő basszus- és gitártémákat hallhatunk Clarke és Di Meola részéről, White meg egész egyszerűen folyamatosan pusztítja a dobcuccot.
Hymn of the Seventh Galaxy

Ez a váltás és harmadik, egyben első jazz-rock jellegű lemezük az 1973-as Hymn of the Seventh Galaxy, menthetetlenül a zenei élet élvonalába lökte a négy felfedezőt, és a Grammy-díj mellett a nagyközönség tetszését is sikerült elnyerniük, hiszen több daluk felkerült az amerikai pop slágerlistára, ami ehhez hasonló, úgymond komplex zenét játszó zenekar esetében azóta is egyedülálló.

A 2008-as év nagy szenzációja, hogy 25 év után újra egy színpadon láthatjuk őket, méghozzá egy 50 helyszínes, Amerikát és Európát egyaránt behálózó koncertturné keretében, amin a klasszikus lemezekről idéznek majd meg feledhetetlen pillanatokat: reméljük ugyanolyan feszesen és lenyűgözően, ahogy azt 25 évvel ezelőtt tették. A különleges turné alkalmából kiadásra kerül egy antológia, amely az azóta klasszikussá vált négy leghíresebb lemezük, a Hymn of the Seventh Galaxy (1973), a Where Have I Known You Before (1974), a No Mystery (1975) és a Romantic Warrior (1976) újrakevert számait tartalmazza.

prae.hu


Aki szeretne részese lenni egy zenetörténetileg egyedülálló eseménynek, szemtől szembe állni a mai szupersztárok idoljaival, a zenei fúzió és virtuozitás Alfájával és Omegájával, és mellesleg szeretné lezúzatni az arcát, annak július 5-én 20 órakor a Papp László Sportarénában a helye.
RTF
További információ és jegyrendelés:  Multimedia Concerts.

nyomtat

Szerzők

-- Clausen Sebestyén --


További írások a rovatból

Kritika a Das Rheingold és a Die Walküre előadásairól a Wagner-Napokon
Borbély László zongoraművész és Zeneakadémista tanítványainak koncertje
Simon Géza Gábor: A magyar jazztörténet ösvényein. A magyar jazztörténeti kutatás hatvanöt esztendeje 1958–2023
A Pécsi Jazz Napok négy koncertjéről

Más művészeti ágakról

színház

A MáSzínház KÖT-EL-ÉK – „Okos lány, túlteszi magát rajta!” előadásáról
Sírtunk Cannes-ban az Un Certain Regard izlandi nyitófilmjén
art&design

Vetlényi Zsolt FOLYÓÍRÁS című kiállításának kritikai szemléje
Kritika Nagy Gabriella Elviszlek Amerikába című regényéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés