bezár
 

színház

2020. 12. 15.
Tükröm, tükröm...
A Szegedi Kortárs Balett Coppeliájáról és a Bozsik Yvette Társulat Nyaralásáról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Tükröm, tükröm... A Coppelia férfi szempontból mutatja meg a nő utáni vágyat, a Nyaralás női szempontból a szexuális kiszolgáltatottságot a férfival szemben. Mind a kettő saját szempontjában marad végig, és annak lényegi elemeit hangsúlyozza, célja saját elgondolásának megmutatása, nem pedig a másikkal való empatizálás. Így válhat a vágyott női alak egy bábuvá, egy tárggyá, és alakulhat át a túlfűtött női szexualitás félelemmé egy bántalmazás árnyékában.  A két előadás párbeszédbe hozásával a másikra való oda nem figyelés képtelensége pillanatnyinak tetszik, és magyarázatot ad rá az erős önmegértetési szándék. A Nemzeti Táncszínház ingyenes online vetítéseiből válogattunk.

A Coppelia című kortárs balettelőadásában a Szegedi Kortárs Balett a férfi magányosságára, nő utáni vágyódására asszociálhatunk: a vágy tárgya egy fabábu, amelyből a férfi képzelete élő nőt teremt. A negyvenöt perces mű három etapra oszlik, mely folyamatában a vágyódástól a megvalósulásig ível. Az első képben a földön fekvő férfi azt az embernagyságú marionettfigurát tartja kezében, amely aztán a darab végére hús-vér nővé, valódi társsá változik. A folyamat három szakaszból áll, amelyet a felvételről bejátszott zenék strukturálnak: az első részt a klasszikus Léo Delibes-muzsika andalító ritmusa, a másodikat – az intermezzót – vérbő latin-amerikai karneválérzet szövi át, a harmadik pedig zongoraszólóra épülve komoly, elmélyült, modern zeneként hat.

Szkéné színház

A három szerkezeti egység a tánc nyelvében is kifejezésre jut: ahogy a képzelet a férfi saját valóságává válik, a szaggatott, marionett, bábmozgás fokozatosan lényegül át természetes táncos könnyedséggé. Ez a szaggatottság, gépszerűség a népes táncos csoportot egyként jellemzi: a férfiak mint manufaktúrában a gépnél dolgozó munkások mozognak, Delibes romantikus, dallamos zenéjére dobálják és forgatják a lányokat. A férfiak a mozgatók, a bábosok, a nők a mozgatottak, a bábok. Az előadás harmadik harmadára ez a függő viszony elmúlik, táncos egyéniségeket látunk, egyenrangúságban, nincs már mozgató és mozgatott. A férfi, aki irigykedve nézte a többi bábnővel rendelkező férfi táncost, és a tömegbe lépve saját bábuját mozgásba hozta, az előadás végére kiválik a tömegből társával, a nővel.

Coppelia_3

Szegedi Kortárs Balett: Coppelia

A báb megjelenítheti azt a távolságot, amelyet áthidalni szükséges ahhoz, hogy a magányt legyőzze a férfi. Ezzel együtt a nő mint személytelen tárgy jelenik meg, amelyből azután létre jön a szép, valódi szerethető társ. A Coppelia-motívum felől értelmezve – a báb egy olyan nő, akit a férfi igaznak lát, akit magának elképzel – mint asszociáció nyer értelmet, amiben a káprázat lehet a valósnak remélt lény, amelyet felruház értékekkel a férfi, a csupasz felület, amire lehet vetíteni. A férfi gondolkodásába belehelyezkedve ez a vágyódás, és a klasszikus balettben bekövetkező óriási csalódást ide képzelve, hogy ez egyszerűen nem igaz, mert csak káprázat, ezzel az értelmezéssel lehet azonosulni. Az előadás maga azonban a férfi társadalomba való betagozódási vágyával azt mutatja meg, hogy ez csak akkor lehetséges, ha neki ugyanolyanja lesz, mint a többi férfinak, és ez nem más, mint egy dobálható, forgatható, élettelen báb, akit a nővel azonosítanak. Így az „oldalborda”-motívum nem hagyja el az előadás színterét végig, nem elég kontraszt, hogy az előadás során időnként a színen átvonul egy női alak, aki vonszolja a fabábut át a színpadon, illetve az a jelenet, amikor a férfi kezdi el a nő által irányított báb mozgását utánozni. Ez az előadás azt állítja, hogy a férfi a teremtés koronája. Ezt nem idézőjelben teszi, nem feltételes módban. Egyszerű kijelentő módban. Minden reflexió nélkül.

Coppelia_2

Szegedi Kortárs Balett: Coppelia

Bozsik Yvette Nyaralás című előadásának címe pozitív hangulatot kelt, és a színlap leírásából, az előadásról megjelent fotókból is arra következtethetünk, hogy idillt és a boldogság közvetítését látjuk majd. Erre enged következtetni az ajánlás is, mely szerint a darab egy keresztapa emlékére készült. Az előadás azonban borongós és szürreális. A nagy számú táncos élénk színű ruhákba öltözve, extrémen elnagyolt karakterekkel ábrázol egy zilált, nagyhangú, felbolydult világot, ahol ugyan karneváli a hangulat, de  minden groteszk, minden idézőjelbe van téve. Kukába beletesznek valakit fejjel lefelé, valaki hálóingben, álarcban hegedül, egy kupidónak öltözve egy férfi átbiciklizik a színen. Össze nem illő mozaikokat látunk. Montázsszerűség, mint amikor nem lehet tudni mi hogyan illik össze. Ahogy a megmagyarázhatatlan sem érthető. Mindezt bejátszásról különféle zenei betétek kísérik, ütemesen és szaggatottan. Ezt a felfokozottságot a tánc eklektikussága fejezi ki. (Feltűnő ez a szegedi előadással összevetve, amely egységes volt, ott a kifejezésre kerülő érzelmek, a vágyódás letisztultabb világot teremtett.)

Nyaralás

Bozsik Yvette: Nyaralás

A nyaralás közegét a hatvan perces előadás középső hányada teszi ki, ahol az öltözékek (fürdőruha, napszemüveg) utalnak egy vízparti közegre. A bejátszott zenék a hatvanas éveket idézik meg, a mikrofonba mormogott szavak és mondatok halandzsa nyelven szólnak, nincs közöttük összefüggés. Ebbe a közegbe íródik bele a hálóinges főhősnő, aki a nyitó képben egy hálószobába visszavonultan retteg, maszkos alakok veszik körül. Ez a prelűd. Olyan ez, mint egy rossz álom. A férfiak még inkább elnagyoltak, és minden férfi gyanús benyomást kelt. Mintha mindenkitől félni lehetne.

A női alak ugyanaz lehet, akit az előadás vége felé egy hálóinges férfi (a nagybácsi?) vörös minikosztümbe és vörös magassarkú cipőbe öltöztet, majd nyakon szúrja magát. A többiek leróják a férfi iránt a a kegyeletet, bőröndbe pakolva holmiját, így köszönve el tőle – és egyben más szinten így ér véget a nyaralás. Ez az emlékállítás gesztusaként is értelmezhető, mely az alcímben megjelölt keresztapának szól.

Amit látunk, azt átszövi a szexualitás. Ismétlődik az a kép, hogy egy férfialak fiatal nő után nyúl, például hogy a lány az asztal alatt van és a férfi erőszakosan, szexuális felhanggal lép fel vele szemben. Ez a kép egy családi asztalt körül ülő nyaraló társaságnál is megismétlődik. A nyaralás idillje és a hálóinges nő rettegése, ezek a szexuális elsiklások, amelyeket megmutat az előadás, sejtet egy olyan jelentésréteget, amely a molesztálást magát középpontba helyezi. Innen nézve minden mozzanat értelmet nyer, a szürreális árnyak, az idill és a rettegés ellentmondásossága, így az előadás felfogható egy traumafeldolgozási kísérletnek, egy megszólalásnak, hogy ezek a dolgok sokszor kibeszéletlenek maradnak. És annál inkább hatnak, felnagyítódnak, és szélsőségbe csapnak át. Innen az előadás extravagáns képei. Ebből a szempontból ez egy nagyon speciális női emlékkép, ami csak saját módján értelmezhető. Így állítható párhuzamba a szegediek előadásával.

 

Coppelia
Szegedi Kortárs Balett

Táncolják:
Czár Gergely
Szigyártó Szandra
Vincze Lotár
Zsadon Flóra
ocsi Petra
Nier Janka
Adam Bobák
Graziano Bongiovanni
Heim Boglárka
Nyeste Adrienn
Liszkai Zsófia
Mészáros Fanni
Hudacsek Hanna

Zene: Léo Delibes, Patty Pravo, Gennaro Cosmoparlato
Fény: Stadler Ferenc
Díszlet kivitelező: Scabello Bt.
Jelmez: J. D. S.
Koreográfia: Enrico Morelli

Művészeti vezető: Juronics Tamás
Balettigazgató: Pataki András

Bemutató: 2020. február 28.
Szegedi Nemzeti Színház, a Vágy című est részeként
Online vetítés: 2020. november 26.


Nyaralás – emlékül keresztapámnak
Bozsik Yvette Társulat


Táncolják:
Hasznos Dóra
Hortobágyi Brigitta
Samantha Kettle
Fülöp Tímea
Hegedűs Zsófia
Sebestyén Tímea
Széki Zsófia
Bujdosó Anna
Gombai Szabolcs
Krizsán Dániel
Vati Tamás
Aradi Zsolt
Kalmár Attila
Zambrzycki Ádám

és Iványi Mirkó

Tér: Vati Tamás
Fény: Pető József
Jelmez: Bati Nikoletta
Zene: Philippe Heritier
Kreatív producer: Iványi Marcell
Próbavezető, asszisztens: Soós Erika
Koreográfus: Bozsik Yvette


Bemutató: 2019. szeptember 22.
Nemzeti Táncszínház
Online vetítés: 2020. december 1.

A képek forrása a Nemzeti Táncszínház Facebook-oldala
A leadben a Szegedi Nemzeti Színház Coppelia című előadásából látható részlet.

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Varga Kinga --

Varga Kinga az ELTE-BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájának doktorjelöltje. Témája az Édes Anna színpadi feldolgozásának összehasonlító vizsgálata. Szabadúszó kulturális újságíró. Színház, film és irodalom határterületei vonzzák.


További írások a rovatból

Színház otthonról - Amadeus a National Theatre at Home online közvetítésében
Interjú Vámosi Katalin operaénekessel, aki számára fontos az énektechnika, a magyar-, német- és franciaországi szakmai tapasztalatok és a családja
színház

A nyelvi virtuozitás örömszínháza A nyelvi virtuozitás örömszínháza
Bogusław Schaeffer: Színpadi kompozíciók, Kalligram, 2020
színház

Testek lélek nélkül, szex vágy nélkül Testek lélek nélkül, szex vágy nélkül
Othello a Katona József Színházban

Más művészeti ágakról

irodalom

Mesterházy Balázs: Törecsek (részlet) Mesterházy Balázs: Törecsek (részlet)
Verses regényrészlet a Prae folyóirat Ragály-számából
art&design

"A rajzolás főleg annak konfigurációja, amit látunk"
Paul Cézanne (1839-1906) rajzaiból és akvarelljeiből nyílik kiállítás nyáron a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA)
David France: Isten hozott Csecsenföldön
irodalom

Édesvízbe zárt Neptun Édesvízbe zárt Neptun
Nádasdy Ádám, A szakállas Neptun, Magvető, 2020.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés