bezár
 

irodalom

2021. 03. 10.
Helyzetjel - Blöff
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
Nagyanyám, özvegy Nagy Gáborné, született Kocsis Margit, megtörölte a kezét, rátámaszkodott a sparhelt rúdjára, és azt kérdezte, mit csináltam. Pirítósát megdörzsölte erős paprikával, és elcsoszogott a heverőig, aminek a sarkában már besüppedt a szalma, jelölve a helyét. Azt találtam mondani neki, hogy írtam, ám őneki mondhatta az ember, nem tudta elképzelni, hogy lehet magunktól kitalálni egy szöveget, s azt válaszolta, nem is én írtam, csak kimásoltam valahonnan.

 

„ide cím kellene

ide vers kellene

de ez csak blöff”

(…)

„vagy nem”

(Antalovics Péter)

 

Nagyanyám, özvegy Nagy Gáborné, született Kocsis Margit, megtörölte a kezét, rátámaszkodott a sparhelt rúdjára, és azt kérdezte, mit csináltam. Pirítósát megdörzsölte erős paprikával, és elcsoszogott a heverőig, aminek a sarkában már besüppedt a szalma, jelölve a helyét. Azt találtam mondani neki, hogy írtam, ám őneki mondhatta az ember, nem tudta elképzelni, hogy lehet magunktól kitalálni egy szöveget, s azt válaszolta, nem is én írtam, csak kimásoltam valahonnan. Nagyanyámmal nem lehetett vitába szállni. Az ő véleménye vitán felül állt. – Ez már jó régen történt: amikor gimnáziumba jártam Hajdúböszörményben, a nagyanyáméknál laktam a Kölcsey utcában.

prae.hu

Az is elég régen volt, hogy egy magánéleti válság közben, után elkezdtem újra írni. Már csak írni tudtam, enni is alig-alig. De ahogy a szobában álltam, egy szöveg kezdett el kattogni a fejemben. Akkor még kattogott, rímelgetett, dalolt. Aztán már azt sem. Emlékszem, arra gondoltam, hogy kitolok mindenkivel, amikor a svéd statisztikai hivatal adatait másolgattam. Szétmásoltam magam, de szét is írtam az eredeti adatokat. Vagyis a valós számokat eltúloztam, és ismételgettem ugyanazt, mint valami eszelős, akinél elakadt a lemezjátszó tűje. Újság- és Wikipédia-cikkeket, történelemkönyveket olvasgattam, és igen, másoltam. Így keletkezett az első verseskötet, az Ilyen svéd.

A Göteborgi Könyvvásáron mutatták be először az első könyvemet. Ott hallattam először a hangom, svédül és magyarul. Abban az évben (2015) volt ugyanis Magyarország a Göteborgi Könyvvásár díszvendége. Akkor hallottam először Pär Thörnt (1977, Uddevalla) verset előadni. Strindberg A vörös szoba című regényének fejezeteit külön-külön, szavanként ábécé-sorrendbe szedte egy számítógépprogram segítségével. Egyetlen fejezetet olvasott fel. A szavak ismétlődése miatt úgy hangzott az egész előadás, mintha egy rossz hanglemezt hallgattunk volna, vagy egy enyhén autista olvasott volna fel. A szavak elveszítették helyiértéküket, meg lettek fosztva a szöveggé alakulástól. Magukra lettek hagyatva. Volt valami szépségesen félelmetes az egész dekonstrukcióban. A repetitív ívben csak a ritmusra figyelünk, a hangzásra – ez nem más, mint költészet.

Mi a költészet most? Minden. A talált szöveg is. Az én esztétikai ideálomtól elég messze állnak a költői képek, metaforák. Ezzel szemben az ismétlés, a gondolatritmus, a monomániás felsorolás fontos lesz. Thörn mellett Linn Hansén (1983, Göteborg) és Jenny Wrangborg (1984, Kristiansand) költészete hatott rám. Linn Hansén első kötete, a Kopogd le (Ta i Trä, 2008) redukált, naiv hangnemben az önazonosság keresésének tematikáját dolgozza fel. Második verseskötete, a Fordulj a történelemhez (Gå till historien 2013) nagyszabású katalógusvers. Jenny Wrangborg a kollektív ént (mi) helyezi lírai én pozícióba a költészetében. Ezzel megszabadul a szubjektív korlátozottságtól, és kitágítja a befogadói horizontot.

Nagyanyám, özvegy Nagy Gáborné, született Kocsis Margit ráérzett valahol a sifon kendője alatt, hogy miben rejlik a titok. Amíg a kenyerét paprikázta, előttem elvonultak a költészet évezredei. Visszatértem valami ősi erőhöz, az ismétlés-megismétlés varázsához. És szorgalmasan másolni kezdtem a talált szövegeket: reklámot, híreket, tényirodalmat. Az erő a kisebb-nagyobb blokkok ismételgetésében, az ismétlés dekonstruálásában, ad absurdumig vitelében rejlik. Addig-addig ismételgetünk valamit, hogy az már redukálja a jelentést, magában áll a hang, a költészet.

A tartalmak ismétlésére épít a reklám narratívája például, vagy a napi híradó is. A besulykolás mértéke hatalmas a médiában. A fiktív és a valóságos relatív lesz. Ahogy ezt már a buddhista filozófia is tudta. Egymással felcserélhető a kettő, ezáltal eggyé válik. Ez a játék adja a vibrálást szövegünk mottójának, Antalovics Péter Blöffjének. Antalovicsnak ezzel kezdődik első verseskötete, az Örökszoba, amely 2014-ben jelent meg a Forum Kiadónál Újvidéken. Egy érdekes diszpozíciót hoz létre, ahol a valódi és a hamis, az igen és a nem, az „örök” és a „blöff” egymással felcserélhető.

Amikor az én első kötetem, az Ilyen svéd első sorait papírra vetettem, tudtam, blöffölök. Nem-költészetet fogok írni, a poétikusság hiányozni fog belőle. Emlékszem, ágyban voltam már, amikor az első sorok elkezdtek jönni. (Később ez a kötetben a második vers lett.) „Svédország nyolcvan százaléka erdő/a svédek nyolcvan százaléka az erdőtől mentes/húsz százalékában él/a svédek húsz százaléka erdőben él/az erdő a svédekben/a svédeknek erdőszaguk van/Svédország erdőszagú” Aztán tovább játszottam a svéd statisztikai hivatal számaival, és ismételgettem, permutáltam, mint egy monomániás. Talán egy enyhén autista beszél így. Meg-megakad a lemezjátszó tűje.

De mindez játék - a kenyér paprikázgatása - nem komoly. Nagyanyám, özvegy Nagy Gáborné, született Kocsis Margit, megtörölte a kezét, rátámaszkodott a sparhelt rúdjára, és azt kérdezte, mit csináltam. Pirítósát megdörzsölte erős paprikával, és elcsoszogott a heverőig, aminek a sarkában már besüppedt a szalma, jelölve a helyét. Azt találtam mondani neki, hogy írtam, ám őneki mondhatta az ember, nem tudta elképzelni, hogy lehet magunktól kitalálni egy szöveget, s azt válaszolta, nem is én írtam, csak kimásoltam valahonnan. Vagy nem.

nyomtat

Szerzők

-- Szeles Judit --

Csengerben született 1969-ben. Író, költő. 2003-tól Svédországban él. Kötetei: Ilyen svéd (2015), Szextáns (2018), Ibsen a konyhában (2022).


További írások a rovatból

Interjú Beck Tamással, a 33. Salvatore Quasimodo Költőverseny fődíjasával
Kosztolányi Dezső Őszi reggeli című verséről
Sofi Oksanen esszékötetének margós bemutatójáról
Elisa Shua Dusapin Tél Szokcsóban című kötetéről

Más művészeti ágakról

A Mesautó a Veres1 Színházban
trabant: trabant LP (2024, purge.xxx)
Oksana Karpovych: Lehallgatva című filmje a 21. Verzió Filmfesztiválon
A 2024-es Aranyvackor pályázat díjátadójáról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés