Alighanem a lehető legtágabb közönség elérésének igénye miatt szólal meg az Ígéretes fiatal nő erőteljesen kevert hangnemben. Bizonyos pontjain a film száraz és szarkasztikus humorú szerelmi vígjátékra hajaz, az epizodikus szerkezetű első félórában pedig a hetvenes évek rape and revenge (‛erőszak és bosszú’) szubzsánerét eleveníti fel. A hátra lévő csaknem másfél órában viszont már nagyobb ívű bosszúthriller-narratívát vázol fel, amelyet következetesen végig is vezet, csak helyenként szakítja meg olyan klasszikus romkom-klisékkel, mint a kínos családi ebéd az új partner bemutatásakor.

A tárgyalt témában a hangnemkeverés mint stilisztikai eszköz kulcsfontosságú: miközben van egy olyan beidegződésünk, amely miatt mantraszerűen visszhangzik fejünkben, hogy „a(z) (nemi) erőszak rossz”, a hétköznapi tapasztalat mégis azt mutatja, hogy a valós életben a társadalom rendre relativizálja a megtörtént (és ismertté vált) eseteket. Hiába hát a jól csengő, ám üres szólamok, ha a mindennapok gyakorlata megformálja az elhallgatáson alapuló, az áldozatot felelősségre vonó, sőt meghurcoló közmorált, és kihangosítja azt a szólamot, amely az elkövető védelmében rendre azt sulykolja, hogy „ígéretes fiatalemberről van szó”, akinek az életét egyetlen, ifjúkorban elkövetett hiba(!) nem teheti tönkre.

Az establishment (a rendőri szervek, a bírósági joggyakorlat, a média és különösen a tömegek szócsövének tekintett közösségi média) olyan politikai-ideológiai klímát biztosít, amelyben a szexuális visszaélés relativizálható, egy ígéretes fiatal nő élete, épsége és testi-lelki integritása alacsonyabb rendű érdek, mint egy hasonlóan ígéretes fiatal férfié. Azt az elcsitító-összekacsintó közeget, amelyben mindannyian szocializálódunk, fegyverként fordítja felénk, nézők felé a film.

Történetünk kezdetén Cassie-t, az orvosi egyetemről kihullott, saját közegében szemmel láthatóan nem megfelelően funkcionáló fiatal nőt afféle bosszúangyalként ismerjük meg: üres és céltalan életének egyetlen feladata esténként mindenféle lebujban eljátszani azt, hogy önkívületig itta magát. Majd megvárni, hogy mi történik. Mindig ugyanaz: egy férfi, látva védekezésre képtelennek hitt állapotát, megkörnyékezi és megpróbálja megerőszakolni. Amikor pedig Cassie a végső ponton leleplezi a csalást, a váratlan fordulattól megdöbbent, védekezőállásba visszavonuló, potenciális erőszaktevők életre szóló leckét kapnak. Hogy miért esküdött fel a jobb sorsa érdemes lány erre a magányos bosszúhadjáratra, annak egészen az egyetemi évekig visszanyúló okai vannak. 

Noha fokozatosan tudunk meg egyre több információt és értünk meg egyre több összefüggést, a film bölcsen kimondatlanul és homályban hagyja a múlt számos részletét – így nem válik ócska exploitationné, mint oly sok hetvenes évekbeli elődje, s így át tudja helyezni a fókuszt magáról a szexuális cselekményről annak hatásaira, hosszútávú következményeire.

Az Egy ígéretes fiatal nő nem téved a részletekben tobzódó, hergelt bulvárszenzációk mezejére, hanem erőteljes kiállással a szenvedők mellé lép, őket helyezi a középpontba.

A hangnemkeverés okosan megválasztott stilisztikai eszközével először elaltatja a gyanakvást, hogy netán valamiféle szigorú tanmesét kell néznünk, amelynek a végén szánkba rágják majd az unalmas morális konklúziót, majd egy váratlan pillanatban hangnemet váltva szembefordít a realitással. Felkészületlenségünket kiaknázva, azonmód kényszeríti ki belőlünk az aktivizálódást, és a szembesülést az ilyenkor, mozihelyzetben, a kívül helyezkedés és a másikkal való azonosulás kényelmi állapotában pihenéshez szokott saját élménykészletünkkel és érzelmi reakcióinkkal. Miközben a film a nőkkel szemben elkövetett szexuális visszaélések általános társadalmi relativizálására világít rá nagy eréllyel, eléri, hogy akkor is egyéni, zsigeri választ adjunk a problémára, ha a való életben egyébként nem vagyunk közvetlenül érintettek a filmben ábrázolthoz hasonló helyzetben.

Nehéz kibújni a reagálás kényszere alól, amikor minden jellegzetes részletében magunk előtt látjuk konszenzuális szex minimumfeltételét semmibevevő, az elkövető helyett az áldozatot megszégyenítő, hamis érvekkel takarózó gyakorlatot, és azt a rendszert, amelynek bár hatalma van és feladata lenne ezeket a helyzeteket kezelni, széttárja a karját, csak hogy önmaga pozícióját és az egész establishment zökkenőmentes működését biztosítsa. 

Az Ígéretes fiatal nő hatása alatt, amikor elemi erővel dörgölik az arcunkba, nem könnyű eltagadni minden probléma forrását: 

hogy tudniillik a patriarchátus rendjének alapját adja az a hallgatólagos konszenzus, miszerint a női élet alacsonyabb rendű, ha tetszik, kevésbé értékes, mint a férfi lét.

Ígéretes fiatal nő (Promising Young Woman), színes, magyarul beszélő amerikai film, 2020. Rendező: Emerald Fennell. Forgatókönyvíró: Emerald Fennell. Producerek: Margot Robbie, Tom Ackerley. Színészek: Carey Mulligan, Bo Burnham, Alison Brie, Connie Britton. Forgalmazza: UIP-Duna Film. Bemutató: 2021. május 20. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott.

Fotó kredit: ©2020 Focus Features, LLC.