A maga morbid módján vígjátéki környezetben hálás séma a haldoklásról való tudomásszerzés, mivel lehetőséget nyújt a főszereplőnek arra, hogy olyasmit hozzon ki magából, amire még nem volt példa. Hogy kihozza magából a maximumot, mint a marokkói származású francia komikus színész, Tarek Boudali által alakított Rayane, a 30 nap maximum hőse. A rendezést és forgatókönyvírást is magára vállaló Boudali hol zseniális lazasággal, hol szerethető lúzerséggel hozza a haldoklására fittyet hányó, „minden mindegy” fokozatra kapcsolt figurát, akinek az átváltozása adja a film komikumát. Hiszen amint Rayane megtudja kétes hírű orvosától, hogy leletei szerint csak napjai vannak hátra, szinte szuperhőssé válik, az addig folyton bénázó rendőrből vakmerő bűnüldöző, bátor igazságosztó lesz.

Rayane a mindennapokban, vagyis alapállapotában egy szerencsétlenkedő, gyermeklelkű felnőtt srác, aki híres nyomozó édesapja emlékét őrizve dolgozik komolytalan munkákat a rendőrségen, aki valóságshow-rajongó nagymamájával (Marie-Anne Chazel) és ingyenélő ex-barátnőjével (Reem Kherici) él együtt, s aki reménytelenül szerelmes az őrs legkeményebb, ám legszebb rendőrnőjébe, Stéphanie-be (Vanessa Guide). Életének tehát nincs olyan területe, amely kicsit is sikeres lenne, egészen addig, amíg egy félresikerült rendőri bevetést követően elfertőződött patkányharapás miatt halálos kórt diagnosztizálnak nála. Ugyanis ettől fogva Rayane úgy kezd élni, mintha bármelyik napja az utolsó lehetne. Vakmerően száll szembe az alvilággal, s vélt szuperképességeit latba vetve ugrál le házak tetejéről, száguldozik autós üldözésekben és leplez le kemény bűnözőket.

A 30 nap maximumban sokadjára együtt dolgozó Tarek Boudali, Philippe Lacheau és Julien Arruti trió brillírozik. Ők már-már megélhetési filmesként gyártják a francia vígjátékokat, közös komikus színészi-alkotói munkáik közé tartozik a Babysitting – A felvigyázó, majd folytatása, az Elmentek otthonról (r.: Philippe Lacheau, Nicolas Benamou), az Alibi.com (r.: Philippe Lacheau), a Hozzám jössz, haver? (r.: Tarek Boudali), a Nicky Larson – Ölni vagy kölni? (r.: Philippe Lacheau) és a mostani 30 nap maximum. Jellemzően a korábbi munkák is inkább jól kidolgozott, ám túl bonyolult mondanivalót nem közvetítő darabok, a változatos sztorik azonban megtalálják a maguk rétegközönségét és betöltik igényesen szórakoztató, a francia vígjátékot népszerűsítő funkciójukat.

Így jár a 30 nap maximum is, ezért – a műfaji hasonlóság ellenére – még véletlenül se keressünk benne olyasmi egyedi hangvételt és stílust, mint például Romain Gavras Tiéd a világ, Pierre Salvadori Csak a baj van veled! vagy Jean-Paul Salomé A fűnökasszony című filmjében. Szigorúan nézve a 30 nap maximum őrülten lelkes, ám közepes szórakoztató mozi marad, de elementáris erővel képes magával ragadni egy eszement másfél órára, köszönhetően Tarek Boudali és megszokott „bandája” értékelhető színészi alakításának és izgalmasra csiszolt sztorijának, amelyben még a rossz poénokat is sikerül jól elsütni, és amelyben virágzik a fekete humor. Az alkotók által készített korábbi filmek vagy a felhőtlen francia stílus kedvelőinek erősen ajánlott, de okosabb műfaji paródiaként, elfuserált akció- vagy szuperhősmoziként is fogyasztható.

Képek forrása: Vertigo Média