A Tranquility Base A Hotel & Casino az Egyesült Királyságban az első helyen debütált a UK Albums Charts-on 86 000 kombinált eladással (fizikai hanghordozók, streaming, letöltés).

Az Arctic Monkeys hatodik lemeze azonban igencsak megosztotta a közönséget világszerte, amikor az egykori blues-os hatásokat használó alternatív/indie zenekar előállt egy utópisztikus lounge-jazz albummal. Az éles váltás nem aratott nagy sikert a rajongók átfogó részénél, a 32 éves frontember, Alex Turner számára azonban kiemelkedő művészi fejlődés könyvelhető el a lemez kapcsán.

A Los Angelesben született album abból a szempontból is érdekes, hogy Alex Turner zongorán írta meg a dalok első változatát, bár a korábbi albumok gitár alappal készültek. Turner projektjei közül sem az Arctic Monkeys, sem a The Last Shadow Puppets zenei stílusához nem hasonlítható a Tranquility Base Hotel & Casino album, nem véletlenül merült fel, hogy ez Turner első szólóalbuma is lehetne. Az együttes a csíkos pólós angol alternatív zenétől eljutott a bőrdzsekis bluesos indie-n keresztül a fehér öltönyös lounge-ig.

Az ezt megelőző AM album Queens of the stone age-től kölcsönzött nehéz riffjeiből nem sok maradt meg, ellenben a falzettek használata itt is bevált. A korábbi szellemes slágerek megszólalásából egy önreflektív, társalkodó hang jelent meg az énekben. Ez a legdifferenciáltabb része a lemeznek, az instrumentális rész a maga kiüresedettségével és minimalizmusával mindvégig a vokált szolgálja ki lassú tempóban, nincs többé szó az erőteljesen rohanó, ritmusosan lüktető riffek és vokálok előrenyomulásáról. A lemez dalai egységben értékelhetőek igazán: több irányból is képet kapunk a Turner által kidolgozott retró-futurisztikus kolóniáról.

A holdbéli elidegenedés lezárásaként Turner stúdiófeldolgozásait az otthon felvett nyers, különc énekdemókkal illesztette össze. Átfogó témája a lemeznek egy utópisztikus jövőkép, amely során Turner saját kolóniát alapít a Holdon, ehhez kapcsolódó színlelt életrajziságot és hiperrealista szatírát vonultat fel. Ezek a lemez érzésvilágát meghatározó témát szolgálják: a menekülést a Földről a csillagközi rendszerbe. Különös feledékenység, delíriumos állapot, ködös egománia a jellemző a zene narrátorára, amely szinte posztmodern szintre emeli a dalok egyes részeit: „Bear with me man, I lost my train of thoughts”; „So who you gonna call? / The Martini police...”.

Már az album címében található „Tranquility Base” is egy utalás az Apollo 11 holdraszállására, hiszen ezzel a névvel jelölték azt a helyet, ahol az ember először rátette a lábát a Hold felszínére, ugyanakkor szintén 11 dalt is tartalmaz maga az album. Ezzel a címadással jelezve, Turner az általa megkomponált imaginárius valóságban úgyszintén meghódítja a Holdat.

A „Jesus in the day spa” és a „just in time for my weekly chat with God on videocall” sorok mutatják, hogy a hitbéli témák is alávetettnek a technikai fejlődésnek,  és viszonylagossá válnak a 21. század embere számára. Ez a végső elidegenedés sarokköve, magában foglalva a tényt: minden, ami szent volt és értékes a múltban, elveszett.

„I just wanted to be one of The Strokes” sor Turner közismert rajongását idézi az adott együttesért, a The Strokesért, azonban a múlt idő itt is jelzi: valami megváltozott, az idő leteltével, és a rengeteg csalódástól az egyetlen menekülés a Hold és a csillagközi rendszer utópisztikus világa.

A Star Treatmentből ismert: „But golden boys in bad shape” sor utal Leonard Cohen – Dress Rehearsal Rag című számára: „Where are you, Golden Boy / Where's your famous golden touch?”, amellyel parafrazálja Cohen szövegét. Turner néhány könyvet is megidéz a dalokban, így David Foster Wallace Végtelen tréfája, Neil Postman Amusing Ourselves to Death könyvek elméleti alapanyagként szolgálhattak.

Az Orwell 1984-e és Huxley Szép új világa szintén referenciapontok az album kapcsán, előbbi meg is említődik a Star Treatmentben: „1984, 2019”. Utóbbi évszám az eredeti Szárnyas fejvadász dátumára utal, a film ugyanis 2019-ben játszódik Los Angelesben. Postman szerint Orwell azt mondja: amit utálunk, az pusztulást hoz ránk, míg Huxley szerint, amit szeretünk, az hoz ránk pusztulást. Turner szerint a globális média uralta világban az ember elveszti az autentikus érzelmekhez és tapasztalásokhoz vezető utat („love came in a bottle with a twist-off cap”), ezzel az emberi érzékelés válságba kerül.

Russel Hoban – Her name was Lola című regényére is történik utalás az American sports című dal szövegében: „And I never thought, not in a million years/ That I meet so many Lolas”. A Lola név többesszámú használata egy jelenségre utal, amit viszont nem fejt ki a továbbiakban.

A didaktikusság helyett Turner befűzte ezeket a rejtett utalásokat a szövegeibe. A lemez darabjai egy mozdulatlan világ statikus nyugalmát fejezik ki, annak egyes részeit megmutatva: végig otthonérzetet közvetít. A Hotel-Casino mint központi téma azonban csak álca, valójában emögött is üresség és neonfények vannak. A Star Treatment című dalban egyesek szerint a vizuális média beszippantásának tárgytalan nyugalma mutatkozik meg, azonban ezt sem hangszerek játéka, sem a szöveg nem támasztja alá, a dal maga sokkal inkább önvallomás, mely saját magában újra meg újra elveszíti a hitet. A menthetetlen világból az egyetlen menedék: a csillagok nyugalma.

A Four out of five-ban megjelenő „information-action ratio” Postmantől eredeztethető (a gyors információáramlás nemzetközi betekintést nyújt az embernek a más kultúrákba, ami negatív hatással bír a társadalmakra, a határok elmosódása által). Az „information-action ratio” Turnernél egy tetőtéri taqueria neve a Holdon: „The information-action ratio is the place to go / Four stars out of five”. Disszonáns poétikája a disszonáns valóságra reflektál, szövegeinek legfeltűnőbb vonása a dekoncentráltság (nem bízunk többé az elbeszélőben, ahogy a felettünk levő hatalomban sem), megidézi a fiktív és realisztikus, illetve imaginárius valóságot, a 21. század társadalmában tévelygő ember szédülését követi le. A Four out of five-ban nem a filozofikus és globális társadalmat érintő kérdésekkel foglalkozik, inkább elfelejtkezve ezekről a problémákról, meghív bennünket egy holdbéli utazásra: „Take it easy for a little while / Come and stay with us / It's such an easy flight / Cute new places keep on popping up”.

Turner túljátszott pózai karrierje során már korábban elsajátítódtak, elég csak megnéznünk néhány koncertfelvételt a Miles Kane-nel közösen alapított The Last Shadow Puppets együttes koncertjeiből, bár az Arctic Monkeys koncertjei között is találunk jó párat, amelyen az énekes giccses pózait és beállásait tanulmányozhatjuk. A dalok egymásbafolyása a világ kereteinek elmosódását szemlélteti. A Science fictionben említést tesz „not-too-distant future colony”-ra, ami a Four out of five-ban is megemlítődik témaként.

A szöveghez tartozó bravúrosan változatos ének számára a szöveg csak alapanyag, nem a szöveg jelentése kerül középpontba, hanem éppen az, hogy hogyan adják elő a mondanivalót, illetve a szöveg jelentésének figyelmen kívül hagyása is kiemelődik ezáltal.

Az Ultracheese-ben végleg búcsúzik a barátságtól is, ami számára hasonlóan meghamisítódott és elveszett. Megemlékezik a régi időkről, majd a zongora kíséret végeztével az este éjszakába fordul át, amikor is egy vallomással zárják a dalt, és az egész albumot: „Oh, the dawn won't stop weighing a tonne / I've done some things that I shouldn't have done / But I haven't stopped loving you once”.

Fekvőkép az oldalra: theguardian.com
Négyzetes kép a leadben: amazon.ca
Facebookos kép forrása: variancemagazine.com