Textileket, mint iparművészeti tárgyakat kiállítani minden bizonnyal nem egyszerű feladat. A design igenis megérdemli, hogy intézményes keretek között bemutassák, ugyanakkor magában hordozza azt a buktatót, hogy megfelelő kontextualizálás nélkül olyan lesz mint egy különösen igényes matériákkal telizsúfolt méteráru boltban sétálni. Valami hasonló történt a VI.Texhibition kiállításon is: a sok, összművészeti kísérőprogram között – feltehetően az Átlátszó Hang Újzenei Fesztivál kísérőprogramjai miatt – elveszett maga a tartalom, dekorációvá váltak a teremben felakasztott textilek, és sokkal inkább a a terem közepén elhelyezett székek és zongora vonták magukra a figyelmemet a kiállított munkák helyett.

VI.Texhibition: Zimonyi Gwendolin

Miért érdemes lakástextilekről és gyártási folyamatokról kiállítást csinálni? Miért érdemes ezzel foglalkozni? – banálisnak tűnhetnek ezek a kérdések, mégis nagyon fontosak. A környezetünkben jelenlévő design – legyen az lakástextil, háztartási gép vagy program – befolyásol bennünket, mentális hatást gyakorol ránk. A textilkészítés hagyománya pedig gazdag a technikai tudásban, a minta- és formavilág tradíciójában, azonban ezek a tények nem kaptak meg a kellő kiemelést. E tárgyaknak helyük van a kiállítótérben és a diskurzusban egyaránt, viszont a megfelelő kontextus nélkül különbözik-e ez a felvetés a féléves egyetemi feladatok prezentálásától? Ezzel nem egy kipakolás értékét vagy jelentőségét szeretném becsmérelni, hanem rámutatni arra, hogy a textil iránti érdeklődés felkeltéséhez mindez kevésnek bizonyul. A plusz figyelemfelkeltés pedig szintén céltalan maradt azzal, hogy a bejárat mellett – meglehetősen ad hoc módon – elhelyeztek egy tévéképernyőt, amelyen láthatjuk a Kiscelli Múzeum Határtalan design kiállításán előadott táncperformanszot, amely a művészeti ágak közötti – a ritmus és ismétlés jegyében megnyilvánuló – párhuzamokra kívánta felhívni a figyelmet. 

A rövid és a koncepciókat, munkamódszereket sokszor csak felületesen érintő leírások mellett a technikai részletek alaposabb ismertetése is informatív lett volna a tervezőművészek és a textilgyártók együttműködéséről szóló kiállításon. A részletesebb bemutató azt is kontextusba helyezné, mennyi munkával jár egy ilyen méretű és kivitelű matéria létrehozása. Mi az a jaquard és nyüstös szövés? Hogyan készülnek? Mi a transzfer és a digitális nyomás közötti különbség? Bár a szakma számára mindez evidencia, egy kiállításon leginkább a szélesebb, laikus publikum látja a munkákat, éppen ezért érdemes lenne egyszerű leírás helyett kifejteni ezeket a technikákat, és azok jelentőségét a mai textilművészetben. A tárlatot kísérő szakmai programokon nem vettem részt, ezért nem tudom megítélni, mennyit adtak hozzá a kiállítás bármikor megtekinthető részéhez. Viszont azzal, hogy az önmagában kiállított anyag nem kapta meg a saját, a hétköznapi használaton és ismeretelméleten túli kontextusát, a tárlat nem állja meg a helyét mint önálló esemény. Milyen nagyszerű lenne, ha a Zimonyi Gwendolin 3D animációval készült munkája és videóanimációja mellett más művészek munkáinak fázisaiba, “kulisszatitkaiba” is betekintést nyerne a néző! Így hiába fókuszálunk magukra a kiállított anyagokra, valahogyan elveszik azoknak a nagyszerűsége, a textilek meglepő módon maradnak magukra a térben. Pedig a tárlaton található újító szándékkal létrehozott prototípusok és a hagyományosabb irányzatot követő munkák is. A fény játéka, a természet, a formák és hangok ritmikussága több anyagon szintén visszaköszön, ám mégis a legerősebb atmoszférát a meghívott finn sztártervező, Erja Hirvi alkotásai teremtik meg, aki a többi kiállítóval ellentétben négy munkával van jelen.

TEXHIBITION: Erja Hirvi, vendégművész

TEXHIBITION: Erja Hirvi, vendégművész

TEXHIBITION: Ujváry Berta

TEXHIBITION: táncperformansz - Góbi Rita. Fotó: Juhász G. Tamás

A kiállítás alapvető felvetései, mint a tervezői kérdések megvitatása, pályakezdők bemutatkozási lehetőségének megteremtése, szakmai fórum létrehozása, és egyáltalán a figyelemfelhívás nagyszerű célok lennének, ha a tárlaton megvalósulna az az áttörés, amelyet előzetesen ígér nekünk: vagyis hogy megelevenedjék a textilipar egykori fénykora és nagyobb figyelmet kapjon a bemutatott alkotók és textilgyártók kollaborációja. Gyakorló textilesként lehet, hogy sokkal tartalmasabb a VI. Texhibition, ám valószínűleg hozzám hasonlóan a legtöbb látogató is hiányérzettel távozott. Sokkal többet nem tudtunk meg a textilművészetről, az eye candy-faktor pedig nem elegendő egy magát a műfajok, alkotók és a publikum találkozási pontjaként aposztrofáló kiállítás esetében.

Kiállító művészek: 
Balázs Viola, Bene Vivien, Csíkszentmihályi Réka, Harányi Viki, Horváth Evelin, Kanics Márta, Kollár Ágnes, Koós Daniella, Lőrincz V. Gabi, Molnár Réka, Molnár Viktória, Pájer Emília, Regős Anna, Söptei Eszter, Szabolcs Erzsébet, Szigeti Szilvia, Ujváry Berta, Vereczkey Szilvia, Vető Márta, Vörös Tara Zsófia, Zimonyi Gwendolin

Vendégkiállító: Erja Hirvi (FI)

Kurátor: Szigeti Szilvia Ferenczy