bezár
 

art&design

2022. 07. 04.
Préselj össze, hogy újjászülethessek
Neked már megvan a heti Praedád? 07.04-07.17
Tartalom értékelése (10 vélemény alapján):
Vigyázz, a kert a hídon túl már dzsungel. / Arra vesznek el a legvakmerőbbek. / Változnak liánná, tigrissé, kővé, / S nem gondolkoznak a kert titkáról többet.* A PRAEda kéthetente hétfőn megjelenő kiállítás- és eseményajánló cikksorozat, melyben korábbi gyakornokok, és most már jelenlegi szerzők mutatják meg azt saját szemszögükből, hogyan választják ki azokat a képzőművészeti programokat, amelyekről nem érdemes lemaradni. Célkeresztben Novotny Gergely** kiállításajánlói július 4-től 17-ig.

Van kedvesebb a harmatos rét, a fűzfa árnyékában lustán nyújtózó folyó vagy a frissen kiforgatott föld illatánál? Valószínűleg sokan szeretik még a pézsmát, a vaníliát vagy a citrusos aromákat, de számomra egy illat sem olyan különleges, mint az üvegben halványzölden derengő Dipthyque L’Ombre dans l’Eau parfüm. Talán furcsa képzőművészekhez vagy alkotásokhoz illatokat társítani, mégis ez az a hangulat, az a benyomás, amely igazán befolyásolta a választásaimat. A kiállítások kapcsán, amelyeket ezen a héten kiszemeltem ez a nagy múltú, friss és komplex illat jutott az eszembe. A könnyű, de szokatlan permet összetéveszthetetlen, ugyanígy azokról a kiállításokról sem feledkezik meg egyhamar az, aki hagyja, hogy az e heti praeda kimerítő hajszára csábítsa.

STILL in BLOOM
Molnár Ani Galéria ⊕ megtekinthető szeptember 17-ig
A kiállítás részletei ezen a linken találhatók.

Fehér teremben buja, idegen és sötét gondolatok leképezései fogadtak, amikor egy csütörtök délután felfedeztem a kiállítást. Az érdeklődésemet elsősorban a cím keltette fel, amely, valljuk be, igazán dallamos és hívogató. Máté Zsófia, a kiállítás kurátora magyarázatát hallva ottjártamkor rádöbbentem, hogy a szójáték talán a szavak lágyságánál is lenyűgözőbb. Négy művész uralja a terem négy sarkát, vízióik azonban nem olyan üdék és nyugodtak, mint amilyenre eredetileg számítottam. Mintha váratlanul rám esteledne az erdőben, úgy tekintek körbe. A kiállítás a növénycsendéletekről kialakított egyetemes, megingathatatlannak hitt képet formálja át. A téma és a forma ütközése egészen új területekre vezérli a tekintetem: az elmúlás, a pusztulás, az elidegenedés, az eltárgyiasodás és a megállíthatatlan távolodás nagy hangsúlyt kapnak Mátyási Péter, Körei Sándor, Lázár Eszter és Horváth Gideon munkáiban. Neon árnyak, száradó, szárnyaló szárak, plexibe foglalt szirmok és csüngő ipar-gyümölcsök között jártam.

Still in Bloom – enteriőrfotó. Kép: Biró DávidStill in Bloom – enteriőrfotó. Kép: Biró Dávid
Növények országa
Budapest Galéria ⊕ megtekinthető július 24-ig
A kiállítás részletei ezen a linken találhatók.

A Növények országa olyan aktuális témákkal foglalkozik, amelyek kendőzetlen őszinteséggel jellemzik ember és természet tagadhatatlan összetartozását. Mindegy, hogy a növényekre mint eszközre, érző és élőlényként gondolunk, vagy mint a túlélés örök bajnokaira, a hazai és nemzetközi művészek munkáit felölelő tárlat minden nézőpontra reflektál. A felnagyított porzók, szárak és szirmok mellett füstmadarakra emlékeztető gyökereket és leveleket láthatunk, amik egyszerre mutatják be a növények immanens szépségét, illetve a szubjektív megélés határtalanságát. A kiállított művekről Isabel Allende Cuentos de Eva Luna[1] címűkötetéből jut eszembe egy novella: ha palotát is építünk a vadonban, a természet szellemei belé költöznek,  és végül a fák, a cserjék kérlelhetetlen sora bekebelezi a civilizáció nyomait. A harmonikus együttélés csak látszat, az emberi tevékenység nyomai idegenül hatnak a növények uralta világban. A kiállítást végigjárva egyszerre kerít hatalmába az elveszettség és a rádöbbenés érzése: az évmilliók alatt földünkön fejlődő flóra érinthetetlensége, ahhoz a felfoghatatlan, nem emberi léptékű nagyság keltette félelemhez és megbecsüléshez hasonló érzéseket ébreszt, mint azok a magas hegyvonulatok, amelyeket közelebbről szemlélve egyre fenségesebbnek és rendíthetetlenebbnek látunk.

Növények országa: Enteriőrfotó. kép: Juhász G. TamásNövények országa – enteriőrfotó. Kép: Juhász G. Tamás
OZIRISZ PRÓFÉTÁJA
K.A.S. Galéria ⊕ megtekinthető július 11-ig
A kiállítás részletei ezen a linken találhatók.

Kecskés Péter és Jakab Krisztián kiállítása vezetett a legtávolabb a fejemben lassanként kialakuló növény tematikától. Azonban a képek és a videó bennem az emberit elpusztító természet gondolatát hívták életre. Az agyag, a színek, az egymásra vetített rétegek összessége olyan vad, kiszámíthatatlannak tűnő kompozíciót alkot, amely valóban az újjászületés ígéretével kecsegtet. Az egyes képek a kiteljesedés, a rekonstrukció folyamatát örökítik meg. Az egymásra épülő gondolatok szűrői mögött azonban a földből kiemelkedő, a földből születő ember körvonalait látom. Mintha az új élet naiv léptei lennének a ragadozó világban, úgy fogják közre az alakot a háttérben őrködő fák. Az ember és a természet szemkápráztató egymásba oltottsága jelenik meg Kecskés több képén, ahol a test mintha a vadon kiterjesztése, természetes része lenne, egy a számtalan ág között. Dimenziók olvadnak össze mintázatokon és mozdulatokon keresztül, amelyek a fülledt, kikezdhetetlen, elemi természet illatát csalják az orromba.

Ozirisz prófétája: Enteriőrfotó. kép: Hidvégi AszterOzirisz prófétája – enteriőrfotó. Kép: Hidvégi Aszter

⊕⊕⊕⊕⊕

Fotók:

A Molnár Ani Galéria jóvoltából // A Budapest Galéria jóvoltából // A K.A.S. Galéria és Kecskés Péter jóvoltából // Grafika: Dobos Csenge

⊕⊕⊕

Still in Bloom – kiállító művészek: Mátyási Péter, Lázár Eszter, Körei Sándor, Horváth Gideon // Növények országa – kiállító művészek: David Eisl, Marta Fišerová Cwiklinski, Gosztola Kitti - Pálinkás Bence György, Nona Inescu, Kárándi Mónika, Koleszár Stella, Máté Dániel, Mihályi Barbara, Uriel Orlow, Sergio Rojas Chaves // Ozirisz prófétája – kiállító művészek: Kecskés Péter, Jakab Krisztián

*A versrészlet Kemény István Vörös betűs tábla a kertben, amit Charles Darwin nem biztos, hogy észrevett című verséből, 1982. szeptember 24.

⊕⊕⊕

**Novotny Gergely: lassan 25 éves leszek, de a múlt megszállottja. Ebből kifolyólag a tekintetem gyakran a retrospektív kiállítások felé terelődik. Egyszerűen könnyebben oldódom fel a számomra biztonságot nyújtó időtállóság érzésében. Itt az ideje, hogy befogadóbb módon viszonyuljak az ország kiállítótereihez, bár valószínűleg elcsábulok majd egy-egy pazar épület láttán. A kiállítások időszakosak lesznek, de én állandó maradok.

⊕⊕⊕

[1] Allende, Isabel: Cuentos de Eva luna. Plaza&Janés, 1989.

nyomtat

Szerzők

-- Novotny Gergely --


További írások a rovatból

art&design

MINTÁZATOK – Na de mihez kezdjünk velük?
Első alkalommal adták át a Jerger Krisztina-díjat
art&design

Gondolatok Kondor Attila kiállításáról a Képezőben
Neked már megvan a heti Praedád?

Más művészeti ágakról

Vaktérkép
A Rumini című táncszínházi előadásról
színház

Égnehéz a Kelet-Nyugati Alkotóműhely előadásában
gyerek

MINTÁZATOK – Na de mihez kezdjünk velük?


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés