Saját nyitottságomat próbára téve, és a kíváncsiságomat kielégítendő mentem el a fesztiválra, ami kifejezetten látványos eseménynek ígérkezett, és ez részben be is igazolódott. A várakozásnak megfelelően több ezer, hagyományőrző viseletekbe, betyár, lovas vagy gyalogos, harcosi ruhába bújt résztvevőt lehetett látni. Többségük a nagy meleg ellenére is az egész napot ebben a viseletben töltötte. A fesztivál a külsőségeket, és a családias, közvetlen hangulatot leszámítva összességében nem mutatott nagy eltérést a hazai fesztiválok majd mindegyikétől – a hangsúly itt is leginkább és mindenekelőtt az evés-iváson volt, amihez hátterük szolgáltak a különböző programok. A kedélyes hangulat tehát adott volt, és valóban nem lehetett panasz a látogatókra sem, mindenki kedvesen viselkedett, készségesen állt pózba a kamerám előtt (sokan láthatóan igen rutinosan), és válaszolt a kérdéseimre. Meglepő találkozásokban is volt részem, hiszen több olyan idősebb magyarral találkoztam, akik az USA-ból vagy Svájcból költöztek haza végleg hosszú évtizedek után, és ebben a közegben találták meg ismét az otthonukat. Noha a multikulturalizmus jelzőjét aligha használná magára nézve a Kurultaj közönsége, de ennek ellenére sokszínűség és a számos nemzet kavalkádja teljes egyértelműen megfigyelhető volt a fesztiválon, amely alapvetően is a magyarság és egyéb, a szervezők megfogalmazásban: hun és türk tudatú nemzetek összetartozását hivatott erősíteni és ápolni.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Röviden összefoglalva, ami volt a fesztiválon: látványos lovas bemutatók, néhány meglepően jó koncert külföldi fellépőkkel (és szinte teljesen passzív közönséggel), valamint természetesen ostorcsattogtatás minden mennyiségben. Ami azonban nem volt jelen, talán épp az, amire előzetesen a leginkább számítottam: a politika.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A spirituális kapcsolatok, a misztikus őstörténetek sokkal fontosabb összetartó erőként voltak érzékelhetőek a beszélgetésekben, a fesztivál miliőjében, mint a politikai közösséghez tartozás. Ezzel együtt is, hogy mit jelentenek ezek a hagyományok ma, 2022-ben, némileg talányos maradt számomra. Szívesen választ kaptam volna pedig arra, hogy milyen, a fogyasztói társadalommal szemben álló alternatív életmódot, hétköznapi praktikákat és önfenntartást tanulhatunk eleinktől és az őket követő hagyományőrzőktől. Igaz, talán egy jórészt a nézelődő közönségnek szóló fesztivál nem feltétlenül a legjobb alkalom ezek megismerésére. Érdeklődéssel rácsodálkozni a tőlünk eltérően élő, gondolkodó polgártársainkra viszont éppen megfelelő lehetőség a Kurultaj.