A Solé család generációk óta őszibaracktermesztéssel foglalkozik, az idei termés azonban az utolsó is lehet, mivel a környéken új beruházást terveznek, amely nyár végén fog megvalósulni. A területre vonatkozó tervek között az őszibarackfák kivágása is szerepel, a család elveszítheti az egyetlen bevételi forrását. A családfőnek választania kell, hogy az elveit vagy a megélhetését tartja szem előtt, azonban a döntésével a széthullás szélére taszítja családját.

A legtöbb történeti korban szinte minden felbukkanó probléma a hagyományos értékek és a modernitás egymásnak feszülése mentén bontakozik ki, legyen szó művészetről, politikáról vagy gazdaságról. Az Alcarrás ennek a jellegzetességnek a gazdasági vetületével foglalkozik, a baracktermelés és a napelemes beruházások szembeállításával. A film objektív, egyik oldal mellett sem érvel, csak ábrázol és kritizál. Kritizálja a makacsul régi értékekhez való ragaszkodást. Quimet, a családfő annyira ellenzi az újítást, hogy fizikai összetűzésbe kerül a család azon tagjával, aki vállalná a baracktermelés helyett felkínált munkát, a napelemek karbantartását. De a film kritizálja a mindent letaroló folyamatos újítást is, hiszen az emberek életét teszi tönkre, nem tiszteli a régi értékeket. A forgatókönyvet és a rendezést is jegyző Carla Simón azonban kivonja magát a válaszadás alól, ehelyett megfigyel és bemutat. Ez a megfigyelői nézőpont érvényesül a film stílusában, a kézikamerás felvételek dokumentumfilmes hangulatot kölcsönöznek, de emellett rendkívüli feszültséget is teremtenek. Érezhető a rövid jelenetek felszíne alatt egyre növekvő fenyegetettség: az idő egyre fogy, közeleg a nyár vége, amikor megkezdik az építkezést a barackfák helyén.

A probléma igenis valós a mai Spanyolországban, az ország földrajzi helyzetéből és az éghajlatból adódóan lakossága főként gyümölcstermesztésből és földművelésből él, amelynek modernizálása rengeteg ember munkáját és életét dönti romba. Ezek az emberek évszázadok óta így élnek, ezt tanulják, ehhez vannak szokva, nem képesek egyről a kettőre megváltoztatni életvitelüket. Van, aki rálép a modern útra, van, aki a tüntetésig is elmegy, hogy megvédje értékeit és becsületét. Quimet is az utóbbiakhoz tartozik.

Ugyan az ő vállán nyugszik a döntés, mégsem nevezhető a film főhősének, hiszen a család minden résztvevője részletes bemutatásra kerül. Quimet döntése, vagyis a konzervatív értékek és saját becsületének megvédése az egész családjára hatással van. A legkisebbek, az iskolát kezdő gyerekek nem sokat fognak fel az eseményekből, egész napjukat kitölti a játék és a szórakozás, a terméssel való kidobózás és annak tönkretétele mutatja életkorukból adódó nemtörődömségüket, azonban még ők is megsínylik Quimet döntését. Az összekapó szülők miatt elveszítik játszópajtásaikat. Quimet nagy fia próbálja apját büszkévé tenni, segít a munkában, lelkes, odaadó, de apjától csak elégedetlenkedést kap cserébe, ezért a bulizásba és kicsapongásba menekül. A család öregje, a nagypapa még a régi világ szülöttje, tulajdonképpen ez indítja el a konfliktust, hiszen az ő idejében még nem kötöttek papírra írt szerződést a földbirtokosok, egyszerűen megbíztak egymás szavában, ezért nem tudja a család bizonyítani, hogy joguk van a föld megműveléséhez. A nagypapa is próbál segíteni a helyzeten, de ahogy a család minden tagja, úgy ő is kudarcot vall.

Ugyan a család a végén együtt marad, de nincs happy end. A film könyörtelen objektivitással mutatja be a modern és konzervatív gondolkodás két végpontját, amelyek konfliktusát az egyszerű kisemberek sínylik meg. Simón feltárja a családi diszfunkciókat is, miközben intim jelenetek sora példázza a család mint közösség megtartó erejét, legyen szó közös éneklésről vagy nyári esőben kertimedencébe ugrálásról. A harmonikus pillanatok azonban sosem tartanak sokáig, rendre kipattannak a családfő döntéséből származó konfliktusok.

Az Alcarrás nem ad támpontot azt illetően, mi a megoldás, hogyan lehetne boldogulni, be kellene-e hódolni és vállalni az új munkát, vagy tüntetni kellene a rendszer ellen. Mindkettő út megjelenik a filmben, de a helyzetet egyik sem oldja meg. Akárcsak a valós életben, a filmben sincs jó vagy rossz döntés, ugyanakkor minden döntésnek komoly következménye van.

Nem véletlen a film Berlini Nemzetközi Filmfesztiválon elért sikere. Ugyan nem könnyen emészthető, nincsen tele váratlan fordulatokkal, ám gondolatgazdag, érzelmekkel teli és szép bemutatása a mai embert érintő, válaszút elé állító kulturális, társadalmi és gazdasági folyamatoknak. Rávilágít a személyes felelősségre is, és felteszi, majd nyitva hagyja szorító kérdéseit: hogyan akartok élni? Mit tesztek érte, hogy úgy élhessetek? Remek alkotás, amely megérdemli a kétórás figyelmet.

Képek forrása: Vertigo Média