bezár
 

film

2023. 03. 26.
Örökbe
Szakonyi Noémi Veronika: Hat hét
Tartalom értékelése (4 vélemény alapján):
A Hat hét az élet egy fizikailag és érzelmileg is különösen megterhelő, speciális időszakának történetével kaleidoszkópként mutat fel több különböző, a szülői szerep problémáján keresztül egymásba fonódó női sorsot. Bónuszként pedig megajándékoz bennünket a valaha készült leginkább giccsmentes, minden részletében hiteles és pontos szülésjelenettel, amelyet játékfilmben láthattunk.

Szakonyi Noémi Veronika rövidebb dokumentumfilmeket és egy kisjátékfilmet követő, debütáló nagyjátékfilmje magán hordozza a kétezertizes évek utáni legújabb magyar film megannyi jellegzetes vonását, kezdve a vásznon valósággal átütő személyességgel, a fiatal főhősök életválságának hiteles bemutatásával, egészen a szociálisan érzékeny, (kis)realista atmoszférateremtés iránti fogékonyságig. A témaválasztásában kifejezetten bátor elsőfilm majd’ minden jelenetén érezhető, hogy a forgatókönyv fejlesztését kimerítő kutatómunka előzte meg. Az alapos tájékozódásból fakadó hiteles ábrázolás és a vászonról csaknem „lelépő” valószerűség pedig nemcsak szilárd fundamentumot biztosít a történetnek, hanem a film egészének is messze a legerősebb aspektusává válik.

Hat hét - jelenet a filmből

Hat hét ebben az esetben nagyon konkrét időtartamot és egyben élethelyzetet jelent: a szülést követően hat hétig tart a gyermekágyi időszak. Egy nyílt örökbefogadás során ezalatt a hat hét alatt az életadó anyának jogában áll meggondolnia magát, és „visszakérni” az újszülöttet az örökbefogadó szülőktől. Ugyancsak ez a hat hét jelenti az örökbefogadó számára a legkritikusabb időszakot, amikor már otthon van a várva-várt újszülöttjével, de még minden egyes telefoncsörgésben ott lapul az elválás fenyegetése.

Szakonyi filmjében a középiskolás Zsófi (Román Katalin) történetét követjük végig valahonnan a külvilág elől titkolt terhességének harmadik trimeszterétől. A nyitójelenetben egy meg nem nevezett, de első pillantásra felismerhető hangulatú magyar közkórházban a korosodó férfi nőgyógyász szenvtelen hangon sorolja az ultrahangkép alapján egy magzat paramétereit. A harminchetes terhes tinédzser arcán a frusztráltság keveredik az unalommal, nagyon menne már a vizsgálóágyról. Nem úgy a mögötte álló Emma (Balsai Móni), aki kissé megilletődötten, a vágyódástól hatalmasra nyílt szemmel ácsorog, és a fiatal lány helyett is elteszi az ultrahangfotót. Ő a születendő kisbaba valódi várományosa.

Hat hét - jelenet a filmből

A fojtogató hangvételű első jelenet után érzékletes epizódokon keresztül, gyorsan bomlik ki a háttere azoknak az érzelmeknek és sorsoknak, amelyeket először a szereplők tekintetéből olvashattunk ki.

Zsófi fiatal kora ellenére küzdelmes életet él. Tulajdonképpen a film során mindvégig, egyfolytában küzdeni látjuk: az anyjával (Járó Zsuzsa), aki nem vállalja megfelelően a felelősséget a gyerekei neveléséért, a húgával, akit neki kell terelgetnie, az arrogáns fiúval, aki teherbe ejtette.

Ha az emberi viszonyok alapvető hiányosságai nem volnának elegendők, Zsófinak további harcokat kell megvívnia egzisztenciális kényszerek mentén: a család fenntartása érdekében délutánonként dolgozik, és nem utolsó sorban igyekszik mindent megtenni, hogy helyt álljon a pingpongedzéseken. A karnyújtásnyira lévő professzionális sportolói karrier ugyanis egyszerre jelenti számára az egyetlen kitörési pontot, az utolsó esélyt arra, hogy ne kelljen megismételnie az anyja sorsát, és a példát, amelyet a húgának mutathat egy jobb életre.

Ennyi felelősség terhe mellett, mint ami Zsófi vállát nyomja, a legkevésbé sincs szükség egy újszülöttre – a lány ebben a szerencsétlen helyzetben magára maradva hozza meg a minden nehézségével együtt is egyetlen ésszerű és – megint csak – felelős döntést a nyílt örökbeadás választásával. Ennek a folyamatnak a során ugyanis a gyámhivatal már a terhesség alatt kiválasztja az örökbefogadó szülőket, így az újszülött az első perctől családban nevelkedhet.  

Hat hét - jelenet a filmből

Ám attól, hogy ez a helyes, a döntés egy cseppet sem válik egyszerűvé. Egy értelmes, eltökélt és nagyon erős fiatal lányt látunk, akit az élet gyémántszilárdságúvá préselt, amint kitartóan menetel a probléma megoldása, a szülés felé. Mielőtt azonban rátérnénk a cím által előrevetített leglényegesebb időszakra, érdemes egy főhajtással adóznunk Szakonyi Noémi Veronika és társforgatókönyvírói, Vincze Máté Arthur és Daoud Dániel előtt, akik a moziból ismert gyerekszülés-jelenetek valamennyi giccses és felstilizált kliséjét elkerülik. Ezalatt pedig nem csak a magyar közegészségügyből ismert miliő hiteles ábrázolását érthetjük a lehetetlen színű, szocializmusból ránk maradt csempékkel vagy a lekezelő – arrogáns –, unott spektrumon mozgó szakszemélyzet tömör utasításaival, hanem azoknak a jól ismert képsoroknak a magabiztos mellőzését, amelyek a szülést a filmvásznon rendszerint egy egzaltált, sikoltozással és kiabálással, esetenként komikus fújtatással kísért, röpke pillanatnak mutatják be, melynek végén, az újszülött kibújásával hirtelen minden csendes, békés, és rózsaszín lesz.

Hat hét ehhez képest bátran vállalja a kitolási szakasz hosszú nyomásainak maratonfutását, a zavarba ejtően ellentmondó „nyomja, nyomja, most ne nyomja!” utasításokat, majd a megkönnyebbülés helyett az erőtlen levegő után kapkodás hosszú perceit. S végül minden valaha szülő nő nevében hála azért, hogy nem hazudja el a lepényi szakaszt, hogy tudniillik a baba megszületésével nem hogy nem jön még el a kisimult arcú anyai megdicsőülés, hanem éppen a rendszerint legfájdalmasabb és legmegerőltetőbb rész következik.

Hat hét - jelenet a filmből

A valóban kivételesre sikerült szülésjelenet viszont nem kizárólag önmagában állva, realista ábrázolásmódja okán fontos, hanem a film egészében betöltött szerepe miatt, hangsúlyos cezúraként is. Míg ugyanis előtte viszonylag kiszámítható mederben, lendületesen haladnak előre az események, ezután egyszeriben minden megváltozik, Zsófi, és vele együtt a néző is, elbizonytalanodik. A leküzdhetetlenül, áramlásszerűen feltoluló érzelmek és hormonok hatására maga a film cselekményszervezése is kizökken a korábbi egyértelmű, és lineárisan előre haladó világrendből. Elveszítjük a biztos időérzékelésünket, az egymásnak ellentmondó jelek és Zsófi akart és akaratlan hazugságai elbizonytalanítanak abban, hogy hol is járunk éppen ebben a hat hétben, s ezzel párhuzamosan már abban sem lehetünk tökéletesen biztosak, hogy a lány végül mire jut ennek a különösen kegyetlen határidőnarratívának a végére.

Hat hét tempója nem mindenhol tökéletes, bizonyos epizódok, különösen a jellemfestő és élethelyzetbemutató jelenetek dialógusai időnként kissé hamisan csengenek az egyébként rendkívül részletgazdag háttér előtt. Az alaposan kidolgozott eseményeken túlmenően filmnyelvi megoldásait tekintve a darab nem különösebben invenciózus, rendre a kanonizált magyar filmes hagyományt követő megoldásokkal él. A történetben rejlő drámaiságot sem sikerült olyan magabiztossággal kibontani, mint aminek a számos kapcsolódás miatt ide idézhető Külön falkában tanúi lehettünk. Mégis szép és emlékezetes búcsúja a filmnek az a korábbi realizmustól jó érzékkel elemelt pillanat, amikor végül Zsófi megtapasztalja a kompetens szülői jelenlét kegyelmi pillanatát, aminek köszönhetően az egész film során először, egyetlen alkalommal végre akként jelenhet meg előttünk, ami valójában: gyerekként.

Hat hét – magyar filmdráma, 95 perc, 2022, Rendező: Szakonyi Noémi Veronika, Forgatókönyv: Vincze Máté Arthur, Szakonyi Noémi Veronika, Daoud Dániel, Producer: Romwalter Judit, Operatőr: Dévényi Zoltán, Forgalmazza az Uránia Film. Bemutató: 2023. március 23. 12 éven aluliak számára nem ajánlott!

Képek: Uránia Film 

nyomtat

Szerzők

-- Dombai Dóra --

Dombai Dóra az ELTE BTK magyar nyelv és irodalom, valamint filmtudomány és esztétika szakán végzett. Rendszeresen publikál filmkritikákat, elemzéseket és társadalmi témájú esszéket. Érdeklődési területe a kortárs magyar filmművészet, a feminista kritika és a környezetesztétika.


További írások a rovatból

Denis Villeneuve: Dűne – Második rész
Anna Hints: Smoke Sauna Sisterhood
Prikler Mátyás: Hatalom
Beszélgetés Hevér Dániel rendezővel és Kertész Zsanett forgatókönyvíróval a Valami madarak című filmjükről

Más művészeti ágakról

Az év ódaköltője 2024 pályázat eredményhirdetése
Kritika Babarczy Eszter Néhány szabály a boldogsághoz című kötetéről
Paweł Pawlak: Ancsa, avagy vázlatok tüsszögő svájcisapkával, Pagony, 2024


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés