Az első színes emlékem egy tavaszi mező pompás tarkasága. A másik színes agyagok egymásba folyásának a képe. Míg az előző gyakran adódik, szinte minden tavasszal tapasztalható, ha nem is az első észlelés elemi intenzitásával, míg az utóbbi meglehetősen ritka, legalábbis elém nem került azóta, s másoktól sem hallottam ilyenről. 

A temető melletti szurdokban találtam rá; eső után a lezúduló víz lemosta a felszínt és sima felületet alakított ki. Főként sárgásbarna löszös agyagból állt, a közepén azonban szokatlan színek mutatkoztak. Határozottan emlékszem a kékre, annyira meglepő volt, és volt még legalább két másik, talán fehér és vörös is mellette. A színfoltok szigeteiből elvékonyodó ereket mosott ki a víz, amelyek aztán egymásba olvadtak és keveredtek. 

Ha nem is feltétlenül ilyen színpompával, de a Föld geológiai folyamatainak festői jelenségeivel az ember régtől fogva találkozhatott. Kivált olyan területeken, amelyek alatt vékony a földkéreg és törésvonalainak közelében terülnek el. Ilyen környék a Pannon-síkság is, amelyet a Pannon-tenger üledékei borítanak. Nem utolsó sorban ennek az adottságnak köszönhetjük a hévizes források sokaságát – amelyek áldásos hatását a fürdők révén közelről ismerhetjük.  (Fürdőtörténeti kutatásaim során derült ki, milyen unikális adottság ez. Energetikai hungaricum. Amellyel egyébként az ország fűtése is megoldható lenne, gáz és más kártékony anyagok elégetése helyett – amihez persze távlatokban gondolkodni képes, ép elmék által végzett kormányzás kellene...)

Néma Júlia: Litoszféra. Fotó: Czigány Ákos

Néma Júlia is ennek a geográfiai adottságnak ismeretében gyűjtött munkáihoz alkalmas anyagot a térség üledékeiből, agyagos és homokos talajából. Ez a kutató-gyűjtögető tevékenység hasonló a kerámiakészítés kezdeteihez, amikor még nem távol eső helyekről, szállítási láncokon keresztül szerezték be alapanyagaikat az agyagművesek, hanem maguk találtak meg és termelték ki.

A kerámiakészítés kezdetei sok ezer évvel ezelőttre nyúlnak vissza; legrégebbi eddig ismert figurális kerámia, a Dolní Věstonicei Vénusz közel 30 ezer évvel ezelőtt készült. Az első cserépedények Dél-Kínában feltárt maradványait 16 ezer évesre datálják. Meglepő a műtárgyak készítésének elsődlegessége a használati tárgyakhoz képest. Ez feltehetően abból ered, hogy eleinknek nem volt elengedhetetlen szükségük cserépedényekre. A húst és magvakat kövön is lehetett sütni, a leves meg még nem szerepelt a menüben. Vizet és italokat pedig tömlőkben éppúgy lehetett tárolni, mint különféle tökökben és termésekben. Úgynevezett lopótököt még nagyszüleim is termesztettek...

A fazekasság jelentősége a letelepedés és a városiasodás nyomán nőtt meg. A kerámia a görög kerameia („kiégetett”) szóból ered. Szerepét az ókori Athénban mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a Kerameikosz, a fazekasok negyede a városnak kiterjedt része volt, ami ma is látható. (A kézművesműhelyek régen egy-egy területen tömörültek; ez a Közel-Keleten és Ázsiában máig így van. Amikor 20 éve Isztambulban jártam, véletlenül a TV-szerelők negyedén mentem keresztül; egymás mellett számos szervíz kínálta szolgáltatását...)

A kezdetek óta a kerámiakészítés technológiái persze jelentős fejlődésen mentek keresztül; a mai égetőkemencék a tűzálló agyagok megolvasztására, a vulkánok belső hőfokának elérésére is képesek. Így lehet folyékonnyá tenni a földet – amint ezt  Néma Júlia munkái is mutatják. 

Az anyagok, a kövek és fémek átalakítása, formálása, vegyítése és ötvözése egyszerre volt mesterség és varázslat, művészet és alkémia. Mindebből nemcsak tárgyak és eljárások, de tudományok is születtek – a kémia még őrzi nevében alkémiai eredetét...

A folyékony a föld persze kezdetben magma és láva, ami vulkánok kohójában képződik. Az égetőkemencék pedig a világ alakulásának, a csillagok és bolygók kozmikus alkémiájának laboratóriumai. Az égitestek, a bennük létrejövő elemek hozzánk tartoznak. Ezekből épült föl a testünk is, ezek alkotják a csontjaink bonyolult architektúráját és égetik életünk lassú tűzét. 

Néma Júlia: Litoszféra. Fotó: Czigány Ákos

Néma Júlia munkái ennek az eredetnek a jegyeit hordozzák. Különösen a Litoszféra-sorozat darabjai,melyek gömbformáikkalal és a felszínen megdermedt anyagfolyamaikkal a planetáris kezdetekre utalnak. Természetesek és szépek. „Ami szép, az a természetre mint olyanra emlékeztet bennünket – írja Susan Sontag –; arra, ami az emberen és az ember által alkotott dolgokon túl van, s ennélfogva serkenti és elmélyíti bennünk a minket körülvevő akár élettelen, akár lüktető valóság puszta kiterjedésének és teljességének érzetét.

E felismerésnek – ha egyáltalán felismerés – van egy örömteli mellékterméke: a szépség visszanyeri szilárdságát és kikerülhetetlenségét mint olyan ítélet, melyre szükségünk van, hogy értelmezni tudjuk energiáink, vonzalmaink és rajongásaink jó részét...” 

Néma Júlia: Folyékony föld
Veszprém, Művészetek Háza, Dubniczay-palota

Látogatható: 2023.08.05-09.10.